Újabb alkotásokkal gazdagodott Erzsébetlak

Újabb alkotásokkal gazdagodott Erzsébetlak

Gyarapodott a festményállománya Erzsébetlaknak, hiszen majdnem egy hétig alkottak a faluban az immár kilencedik nemzetközi művésztelep vendégei.

A helybeliek ezúttal is jó házigazdának bizonyultak. A tizennégy művészt a kutatóközpontban szállásolták el, és a vendégeknek az idén sem volt panaszuk a helyi asszonyok főztjére.   

A nyugodt munkához megvolt minden feltétel, ennek fejében pedig mindenkitől két-két alkotást vártak. A környezet, a falu szépsége, a Császár-tó gazdag növényzete, állatvilága egyaránt megihlette a jelenlevőket. Azoknak, akik már többször vettek részt a művésztelep munkájában, az évszakok tükrében alkalmuk volt látni a környék megannyi arcát. Rájöttek: késő ősszel ugyanolyan gyönyörű a táj, mint kora tavasszal vagy mint az idén, nyárelőn. A házigazdák úgy gondolják, a művészek sokkal inkább veszik észre mindazt a szépséget, amely nekik már természetesnek tűnik, vagy amelyet az állandó rohanás miatt észre sem vesznek. Ezért hívják meg évről évre az alkotókat, hogy megörökítsék az utókornak a falu életét, a környezetet és mindazt, ami értéknek, kincsnek számít.

Illés Major Julianna vonyarcvashegyi művész — mint fogalmazott — csak átvette a kilenc éve Milan Grahovac, a Városi Múzeum munkatársa által megálmodott művésztelep irányítását. Az eseményre ő is meghívást kapott, és azóta lelkes szervezője, részvevője. Az alkotótábort a Határokon Átívelő Kulturális Híd projektumhoz csatolták, ami által más tartalmakkal is gazdagítják évről évre a falu életét.

Az idén a hazai művészeken kívül két országból érkeztek részvevők: Serdar Ünver, Mustafa Cevat Atalay, Hülya Sezgin és Mine Sarmiş (Törökország), Takács-Szencz Lívia, Takács Ferdinánd és Illés Major Julianna (Magyarország), Ivan Šarčević (Szabadka), Srečko Radulović (Mitrovica), Stanislava Letić (Ruma), Kovács Károly (Zenta), Zoran Vajdić, Janko Laco, Szőke Árpád (Nagybecskerek), továbbá a nemrégen Erzsébetlakra költözött Venczel Valentinát vendégül hívták meg.

A jelenlevők most is egy természetről szóló verset kaptak, melyhez hozzáadták mindazt, amit éreztek, és így alakult ki a munkák egy része. Serdar Ünver törökországi költőnek és fotósnak kettős szerep jutott, hiszen ő az, aki az alkotótársakat megörökíti a munka hevében, és közben ő is teszi a dolgát. Nagyon szereti Erzsébetlakot, járja a terepet, a költeményeihez gyűjt témát, közben beszélget az emberekkel, valamint utcarészeket, portrékat fotóz.

Julianna még azt is kifejtette, ajánlani fogja a helyi tanácselnöknek, Miroslav Markušnak, hogy egy nagyobb rendezvény keretében bocsássák közszemlére az idei táborban készült munkákat. Illetve ne csak ezeket, hanem a régebbi művésztelepeken készült képekből is válogassanak, hogy minél szélesebb körben mutathassák be azt a kincset, amellyel dicsekedhetnek, mert nem minden falunak van ekkora festményállománya. Az iskola folyosóin állandóan látható néhány munka, viszont sokkal több alkotással kellene találkozniuk a fiataloknak, hiszen nem tudni, melyik gyerekben rejlik a tehetség.

Ivan Šarčević szabadkai művész először járt Erzsébetlakon. Lenyűgözte a szép környezet, és elmondta, idestova harminc éve alkot, amióta nyugdíjas. Fiatalkorában beiratkozott ugyan a belgrádi Művészeti Akadémiára, de néhány hónap múlva kénytelen volt hazatérni, mert a szülei nem tudták pénzelni a tanulmányait. Így más munkát végzett, viszont nagy örömére idősebb napjaiban mégis a művészettel foglalkozhat. Évente mintegy harminc táborban vesz részt, ahol nagy szerelmének, a képzőművészetnek hódolhat. A mostani volt az 586. művésztelepe. Ezeket még számon tartja, ám az alkotásairól már nem tudja pontosan, hogy a világ mely tájaira is jutottak el. Amióta a számítógépek a művészek életét is segítik, azóta vezet nyilvántartást arról, hogy milyen alkotások kerülnek ki a keze alól. Leginkább tájképeket fest, időnként pedig a csendélethez is van ihlete. Otthon is állandóan alkot, a 365-ből legalább 350 napot dolgozik, a művésztelepen sem állt meg a kötelező két képnél, négyet festett, két-két tájképet és csendéletet.


A szerző felvételei

A zentai Kovács Károly — becenevén Vucskó — is visszatérő az erzsébetlaki táborban. Megerősítette, hogy a hangulat az idén is kiváló volt, nyugodt, csendes, alkotásra ideális. Két munkát készített, falusi idillt örökített meg — ebben az esetben erzsébetlakit —, libákkal. Az örökös témája viszont a Tisza folyó, és mivel ő a festészetből él, a vevők is sokszor kérik tőle ezt a motívumot.   

Cserszegtomajról érkezett a Takács házaspár. Maguk is táborszervezők, otthon is táborra készülnek, viszont szívesen járnak más helyekre is. Erzsébetlakon már nem először alkottak. Ferdinánd hangsúlyozta, mivel ők is „vizes” környezetből, a Balaton mellől jöttek, nem idegen számukra ez a helyszín. Szerinte a síkság fölött elvonuló felhőkre nagyon oda kell figyelni, mert azok másak, mint amilyeneket a dombos, hegyes vidékek fölött látnak. Lívia kedvencei a madarak, ezen a vidéken pedig igen gazdag az állomány, éppen ezért nem is változtatott a témán, könnyed, felhős, levegős környezetbe helyezte a madarait.

     

Igazi meglepetés: a rakı asztal

Serdar Ünver költő, fotóművész tiszteletére rakı asztalt készített a Pozsár házaspár, István és Éva. A készülődést nagy izgalom övezte, titokban folyt minden, a török hagyományok pontos betartásához Illés Major Julianna tapasztalatát kérték ki.

A rakı asztalon sok minden található: valódi olajbogyó (nem mindegy, hogy olajos vagy vizes!), túró, illetve fehér sajt, uborkasaláta, paradicsom, fiatal vöröshagyma, az elmaradhatatlan sárgadinnye, görögdinnye, hal (mely nem szükséges, ha van túró), földimogyoró, valami burekszerűség apró falatkákra vágva, valamint banán, de csak akkor, ha mézzel van lecsorgatva… Ja, és ha nincs megfelelő pohár, akkor ne is próbálkozzon az emberfia. Ez esetben Julianna „csente” ki Serdar táskájából, hogy legyen elegendő belőle… Az sem mindegy, hogyan töltik ki az italt, hogy abból valóban arszlán szütü legyen, magyarul: oroszlántej. Mert mint kiderült, a rakı kerül bele először a pohárba, utána a (hideg, de nem jéghideg) víz, esetleg, aki nagyon akarja, jeget is tehet bele. És amikor minden a helyén van, kezdődik a legalább hat órán át tartó társalgás. Azt már talán mondani sem kell, hogy ott is vannak szabályok: az egyik legfőbb, hogy politikáról nem szabad beszélni a rakı asztalnál.

Ennek a gesztusnak az volt a lényege, hogy Serdar Ünvernek a hazájától távol olyan meglepetést szerezzenek, amelyre sokáig visszaemlékezhet. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink