Új szívvel régi éneket zengeni

Új szívvel régi éneket zengeni

Hetedik alkalommal adtak egymásnak találkát a Bánság református közösségeinek kórusai a Béga-parti kisváros Kis-hídjának tövében emelkedő templomban...

Hetedik alkalommal adtak egymásnak találkát a Bánság református közösségeinek kórusai a Béga-parti kisváros Kis-hídjának tövében emelkedő templomban, mely „épült I. Ferencz József apostoli király és Nagybecskerek kv.r.t. város által kegyesen adományozott telken, az uralkodó, a magyar nemzet, a külföldi hitrokonok és a nagybecskereki hívek együttes áldozatkészségéből. 1889 és 1891 között Szalay József lelkészsége és Vécsey István huszonöt éves főgondnoksága alatt, Zaboreszky Ferenc tervei alapján és Vaskovich Antal irányításával”. Az aranybetűs szövegű vörösmárvány-táblák fennen hirdetik, hogy a Gondviselésnek hála él még református hitébe és magyar anyanyelvébe kapaszkodó nemzetrész is e hazán! Él, és bár idősödik és porlik egyre a gyülekezet, erejéből nemcsak a látható, hanem a belső, lelki templom felújítására is futja.
A házigazdák, vagyis a nagybecskereki református egyházközség nevében az egybegyűlteket Kiss Nándor tiszteletes úr köszöntötte, majd a kórustalálkozó eszmei atyja, Marton Károly magyarittabéi esperes úr méltatta alkalmi igeszakasszal (Péld. 6,6) az alkalomra buzgón készülődők igyekezetét. A nyitóáhítat gondolatait Gyenge Károly torontálvásárhelyi tiszteletes úr választotta: felvezető énekként a LXXXVIII. zsoltárt, útmutató igeszakasznak pedig a Zsoltárok könyvének 96. fejezetét. Azt üzenvén, énekeljünk új éneket az Úrnak, és társuljon új szív a régi szavakhoz. Hogy Isten hárfáiként egymás sebzett lelkét is gyógyítani tudjuk, örömben és ínségben egyaránt, szorosan összefogódzkodva.
Az elhangzottakat igazolva bevezetőül Molnár Éva, a nagybecskereki reformátusok és Goda Andrej, a petrovgrádi szlovák evangélikus egyházközség kántorai adtak elő közösen néhány zeneszámot. A hertelendyfalvi énekkar és a torontálvásárhelyi Dalárda szolgálatát követően a verseci szórványreformátusság háromfős küldöttsége lépett középre. Az ún. tettekre váltott szavak sorozatában a beiktatott szünet után Kovács Lilla következett hárfajátékával, majd a magyarittabéiek és a házigazdák kórusa, illetve a kedves vendégként visszatérő, immáron tízéves bácskossuthfalvi id. Kovács Gyula egyházi kórusa csendült fel. Buzdult a szív szeretetre, hálára, és repült csak egyre felfelé a lélek. Mint a rónák nyár tüzében ringó délibáb, ott, ama zúgó négy folyó mentében. Minden félreértés elkerülése végett, menet közben jóváhagyott kérések nyomán tolmácsolt akkordok voltak ezek immár... A találkozót záróáhítatát Marton Ilona magyarittabéi tiszteletes asszony mondta el. Háborgó lelkünk lecsillapítására és emberi gyarlóságaink levetkezésére buzdító gondolatait Dávid király 139., A karmesternek címezett zsoltárának intelmeiből merítette.
Így aztán nem csoda, hogy a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület székházába szellemi táplálékkal bőségesen feltarisznyázva vonult át az egybegyűltek mintegy százfős csapata egy ízletes délebéddel egybekötött fertályórányi utótársalgásra. Ebben aztán nemcsak Varga Anna nyugalmazott tanárnő rímekbe foglalt pedagógusi intelmei kaptak helyet, hanem a hertelendyfalvi testvérek tiszteletére a Székely himnusz is, valamint az a fogadalom, hogy 2013-ban Magyarittabén ismét találkoznak. Persze, csak ha a legrejtettebb gondolatainkat is ismerő Úrnak is ekképpen lészen akaratja.

MARTINEK Imre felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink