Az intézmény életében ez a hónap hatalmas változást hoz, de mielőtt még rátértünk volna erre, megkértem az igazgató urat, röviden összegezze az elmúlt időszakot, illetve azt az utat, amely a hamarosan elkövetkezendő, mérföldkőnek is nevezhető eseményhez vezetett.

— 2008-ban, amikor megalakult a Zentai Magyar Kamaraszínház, az épület felújítása még nem fejeződött be, így az érdemi munkát sem tudtuk azonnal elkezdeni. Az első bemutatót 2009-ben hirdettük meg, Ionesco Székek című darabját vittük színre vendégművészek alkalmazásával. A következő négy évben újvidéki és szabadkai színészek játszottak nálunk, két-három szereplős kamara-előadásokból állítottuk össze a repertoárunkat. Megjegyzem, hozzánk mindig örömmel jöttek a színházak vendégszerepelni, hiszen nagyon jó közönségünk volt, a diákszínjátszó műhelyünkből pedig számos színművész került ki. A nagy álmunk 2013 őszén valósult meg, létrejött ugyanis a saját társulatunk. Amikor egy színháznak saját színészi gárdája van, megváltozik a jellege is, már nem befogadó intézményként működik. A színészeink az előadások készítésén kívül jelen vannak a város életében, részt vesznek a rendezvényeken, műsorokat vezetnek, zsűriznek. Megnövekedett a bemutatóink száma, bővült a kínálatunk, gyermekeknek játszunk, tantermi előadásaink is vannak, sokat tájolunk, és Magyarországról is egyre több meghívást kapunk. Habár az országban ínséges idők jártak, úgy vélem, a színházunk látványos fejlődésen ment át az elmúlt időszakban.

* Október 19-én pedig átadják rendeltetésének az új játékteret, melyet az eddigi kiállítási teremből alakítottak ki. Ennek a beruházásnak a szükségességét az is indokolja, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínház épülete egyúttal művelődési ház is, ahol a különféle civil szervezetek, intézmények tartják meg a rendezvényeiket.

— A kamaraterem létrehozását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által a magyar kormány támogatta, és így lesz két színpada a városnak. Nem vettük volna a lelkünkre, hogy a színház megalakulásából bárkinek kára származzon, ezért a közművelődési feladatokat is igyekeztünk fenntartani és ellátni. Soha senkinek nem mondtuk, hogy keressen más helyszínt a rendezvényének, de az bizony előfordult, hogy a dátumot, melyet kinéztek, valaki más már lefoglalta. A külső programokat állandóan egyeztetni kellett a színház próbáival és előadásaival, ami nem volt könnyű, mert Zentán számos eseményt szerveznek. Most, hogy megvan a kamaratermünk, mindez sokkal egyszerűbbé válik. Az új játéktér — melynek akadálymentesített nézőtérén 73 ülőhely található kényelmes székekkel — könyvbemutatóknak, bábelőadásoknak, filmvetítéseknek is helyszínt nyújthat. A jövőben akár egyidejűleg is folyhat előadás mindkét színpadunkon, hiszen saját fény- és hangtechnikájuk van. Tudom, sokan felróják, hogy megszüntettünk egy kiállítási termet, de a város szűkebb központjában több olyan helyiség is található, amely alkalmas tárlatok rendezésére.

* A kamaratermet különleges előadással avatják fel, mely a Soproni Petőfi Színház, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készül.

— Henrik Ibsen utolsó, 1898-ban írt drámájáról van szó, melynek címe Ha mi holtak feltámadunk. A cselekmény azt boncolgatja, hogy amikor egy mester megalkotja a legnagyobb művét, utána miből merít inspirációt, hogyan gyűjt energiát a további munkához, az újabb mesterművek létrehozásához. Az ember és a művészet közötti vívódás nagyon izgalmas témát kínál. A darab rendezője Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, főszereplője pedig a Kossuth-díjas Szilágyi Tibor. Nagy élmény vele próbálni, hiszen a szakma minden csínját-bínját ismeri, számtalan előadás, többtucatnyi rendezés, jó néhány film áll mögötte. Ő már valóban megalkotta a mesterművét, mégis egyszerű ember maradt. A színészek a Kárpát-medence más-más régióiból érkeznek, a munka kiváló hangulatban folyik. A bemutatóra Zentán kerül sor október 19-én, a közönséget azonban még hat alkalommal, október 20-án és 21-én, valamint 26-án, 27-én, 28-én és 29-én is várjuk. Sopronban november 3-ától mintegy harminc előadást tervezünk, a budapesti Nemzeti Színházban pedig a tavasztól tűzik műsorra a produkciót.

Torma Sándor felvételei 

* Korábban hosszú ideig nem láttuk színpadon, aztán két évvel ezelőtt fellépett Ingmar Bergman Őszi szonáta című darabjában, mely szintén több színház összefogásával készült, továbbá az Ibsen-drámában is szerepet vállalt.

— Kisebb kirándulások ezek az igazgatói pozícióból, mely szinte csak ügyintézésből, menedzselésből és szervezésből áll. Nekem azért van szükségem ezekre a kiruccanásokra, hogy feltöltődjek, és amikor visszatérek, újult erővel végezhessem a vállalt feladatomat. Az is fontos, hogy hébe-hóba elmenjek megnézni, miként dolgoznak mások, beüljek például a Nemzetiben egy-egy próbára vagy éppen az irodába, hogy lássam, náluk hogyan működik az ügyintézés.

* Milyen előadásokra számíthat még a zentai közönség az új évadban?

— November elején Németh Ákos Autótolvajok című vígjátékát lehet megtekinteni, melyet maga a szerző állít színpadra. Az előadást tájolásra szánjuk, ezért könnyen utaztathatónak tervezzük. Ezután Patrick Süskind A nagybőgő című abszurd monodrámáját láthatják az érdeklődők Nešić Máté tolmácsolásában. Az évad során további két monodrámával mutatkozik be a zentaiaknak Verebes Judit és Szilágyi Áron végzős színészhallgató. A versösszeállításunkat Arany János költeményeiből Krizsán Szilvia rendezi, február végén a magyar népmesékből készülő előadással a gyermekeknek kedveskedünk, az újabb tantermi produkcióban valószínűleg a Bánk bánt dolgozzuk fel, majd Kosztolányi Dezső Esti Kornéljával zárunk, Mezei Kinga rendezésében.