home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Üdvözlet Finnországba
GUBÁS Jenő
2012.02.22.
LXVII. évf. 8. szám

Miként a magyar kultúra napja Kölcsey Ferenc Himnuszának a megírásához kötődik, szintúgy kapcsolódik a finn kultúra napja, február 28-a az Elias Lönnrot által összegyűjtött és megszerkesztett népi eposzhoz, a Kalevalához. Nekünk, magyaroknak kötelességünk olyan szeretettel és tisztelettel köszönteni...

Miként a magyar kultúra napja Kölcsey Ferenc Himnuszának a megírásához kötődik, szintúgy kapcsolódik a finn kultúra napja, február 28-a az Elias Lönnrot által összegyűjtött és megszerkesztett népi eposzhoz, a Kalevalához. Nekünk, magyaroknak kötelességünk olyan szeretettel és tisztelettel köszönteni e napot, mint ahogyan finn nyelvrokonaink ragaszkodnak hozzánk. Már azért is, mivel számunkra is fontos ez a kötődés nemcsak azért, mert a finnek mindig a támogatóink voltak, de főleg azért, mert e nemes lelkű népről példát vehetünk hazaszeretetből, kitartásból és alkotókészségből.
De mi is történt 1835. február 28-án? A krónikák tanúsága szerint egy görnyedt hátú, szerény arcú fiatal férfi lépett a Finn Irodalmi Társaság zöldposztós asztala elé, s letett az asztalra egy hatalmas kéziratcsomót. Elfogódva hordozta körül a tekintetét -- szeme szürkéskék volt, mint a finn tavak tükre --, s megindultságtól reszkető hangon jelentette, hogy vándorlásai, küzdelmei, kutatásai nagy eredményét a finn nép szellemi kincsét, a Kalevalát befejezte és átadja nemzetének.
A Finn Irodalmi Társaság felállva tapsolta meg Lönnrotot, az orvost, az egyetemi tanárt, a tudóst, a nyelvészt, a legnagyobb finn írót korszakalkotó bejelentéséért. S ő, mintha nem hallaná a tapsot, a távolba mereng. Szemei le vannak ragadva, mankóját jobbjával arcához emeli, mintha tisztelegne...
Bán Aladár így jellemzi Lönnrotot: ''Jelleme a legszebb fényben ragyog. Ő a romlatlan, tősgyökeres finnségnek megszemélyesítője. Sajátszerű, minden ízében eredeti és szeretetreméltó lélek nyilatkozik meg minden tettében, minden írásában. A modern embertől oly távol áll, mint az ég a földtől. ... Annyira egybeolvadt a néppel, hogy mikor róla szólunk, voltaképen a finn népről beszélünk”.
Azóta ez a dátum a finn kultúra napja. A magyarság, hogy a finn nép ragaszkodását viszonozza, és a nyelvi rokonság kapcsolatát erősítse, 1923-tól ünnepli e napot, amit akkor a Turáni Társaság Finn--Észt Intézete kezdeményezett. Lönnrotot pedig a Magyar Tudányos Akadémia, Hunfalvy Pál ajánlására, 1859-ben külföldi tagjává választotta.
Hogy milyen hatása volt a Kalevalának a magyar kultúrára, azt az alábbi néhány példa illusztrálja. Kosztolányi a következőket írja róla: ''...A Kalevala tanulsága, kicsengése, bölcselete is közel van hozzánk. Népkönyvvé kellene tennünk, szellemiségünk és irodalmi műveltségünk gerincévé, az iskolákban kellene olvastatnunk és fejből tanultatnunk verseit. Az ősember ott az idők hajnalán találkozik a maival, aki a műveltség legmagasabb ormára hágott. Íme, egy eposz, mely ízig-vérig népi és lírai, akár mi, s íme, egy eposz -- az egyetlen az egész világon --, melynek szemlélete művészetközpontú, irodalomközpontú ... Ha hódolni akarunk Suominak, testvéreink országának, mondjuk ezt: 'Dalból született.' A költő -- amint a Kalevala hirdeti - 'a versek fája' és a kezdet kezdete. Az ige teremtőerő. A képzelet csodatevő. A dal pedig mindenható. Ez a Kalevala igazi értelme.”
Juhász Gyula pedig így panaszkodik: ''...Mi mindig találtunk okot és módot arra, hogy a magunk Ilmarinenjeit, akik a magyarság Szampó-ját, a boldogulás malmát, a világosság és melegség forrását kovácsolták, a kétségbeesésbe és a halálba küldjük, akár Rákóczinak, akár Széchenyinek, akár Kossuthnak, akár Petőfinek, akár Ady Endrének nevezték őket, mi nem tudtuk és nem is akartuk soha életre ébreszteni a mi Lemminkäinen-jeinket, akiket a magyar balság és konokság a Tuonelába hajított...” -- írja keserű hangvételű cikkében, az Etelka Karjelban címűben.
Juhász Ferenc a költőnek és a költészetnek a megrendítő, emberiségóvó varázsát vesztő világtól, a jövőtől félve, szintén a finn eposzra hivatkozik: ''... Mit tehet a költő ilyen embertelen -- létáradás -- jövő -- lehetőség előtt? Mi hát a föladatunk? Hiszen most kellene a költészet kalevalai ereje! Hogy legyen erőnk, mint Vejnemöjnené: világakaró és világnyugtató hangszerünk mindenség-varázslatos, változtató, teremtő, földbe-éneklő és űrből-kiéneklő...”
És végezetül, ami számunkra, kisebbségben élő magyaroknak is tanulságul szolgálhat, azt a Kalevaláról Gulyás Pál állapítja meg: ''Ez a csodálatos mű a kis világot igazolja. A kis világ célja: a minőség. A kis finn nép és a nem nagy magyar nép: mindkettő nagyon nagy lehet a világban, ha hallgat Vejnemöjnenre, a Kalevala hősére, az Igézőre, akinek a lantja csodákat művel: megmozdítja a köveket, összebékíti az erdő vadjait, dallal legyőz népeket és országokat...”
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..