1998-ban alakult meg a Tordaiak Klubja, mely létrehozta a Tordai Újságot, és azóta is a kiadója. A ’90-es évek vége volt az az idők, amikor a falvak elkezdtek szervezkedni, például egy-két évvel idősebb a Csernyeiek Klubja meg a Csernyei Újság. Az emberek úgy érezték, hogy tömörülniük kell, és megőrizni mindazt, ami tordai, tehát továbbvinni a falu hagyományát, hírt adni magukról az egész világnak.

– Szerintem az volt az úgynevezett aranykorszak – én nevezem így –, mert akkor olyan emberek alakították meg a Tordaiak Klubját, meg a Tordai Újságban is olyanok dolgoztak, akik hivatásos újságírók voltak, Gyarmati József, Csorba István, Németh István, továbbá Gallusz László is nagyon szeretett ide kijárni, és riportokat készíteni. Azután a vezetőségben benne volt Mezei István, Mezei Pista bácsi, aki fafaragó volt, tehát olyan emberek, akik éltek-haltak Tordáért. Akkor innen elszármazottak, Szabadkán iskolaigazgatók, valójában egy értelmiségi kör volt itt, meg tenni akaró emberek. Az újságírók szó szerint dúskáltak a témákban, hogy ki mit írhat. Nagyon érdekes cikkek születtek, felelevenítették a régi hagyományokat, az éppen aktuális eseményekről beszámoltak mind Szabadkán, mind Tordán, azután az Ausztráliában élő magyarokkal nagyon jó volt a kapcsolat, ott létrejött a Tordaiak Bálja, melyre több százan mentek el, és adományt gyűjtöttek a Tordaiak Klubja és a Tordai Újság számára. Én úgy mondanám, hogy csak tenni kellett, a tenni akarás pedig megvolt, ahogy az anyagi háttér is. Ha az első újságokat fellapozzuk, még hirdetések is voltak bennük azért, hogy támogassák az újságot.

Nagyon sokan betagosodtak a Tordaiak Klubjába, és az újságokban számba vették az új tagokat. Utána, ahogy változtak az idők, elterjedt az internet, a mobiltelefon, a kapcsolattartás sokkal könnyebb lett, és a Tordai Újság is kezdett anyagi és egyéb problémákkal küzdeni. Az elején még meg lehetett élni a pályázatokból, rengeteg pályázat volt, még a művelődési minisztériumtól is sikerült támogatást kapni. A titkárságoknál is pályáztak, a Magyar Nemzeti Tanács is elkezdte támogatni a kistérségi médiumokat, Magyarországról jött pénz, úgyhogy nem volt anyagi nehézsége az újságnak, sem a klubnak.

– Idővel nagyon sok tordai elvándorolt. Az első ilyen generáció, amelyik még nagyon emlékezett Tordára, és igényelte a helyi híreket, hogy tudja, mi történik a szülőfalujában, az lassan kiöregszik. A következő generációba pedig vagy belenevelték a tordai szellemiséget, vagy nem. Van, ahol sikerült, tehát a második, harmadik generáció is megveszi az újságot. Most még nyomtatott formában létezünk, de nem tudjuk, hogy meddig. Itt Tordán csökkent az érdeklődés a Tordai Újság iránt. Viszont csökkent Tordának a létszáma is. Ahelyett, hogy 300-400 újságot helyben értékesítenénk, kevesebbet tudunk eladni, vagyis szétosztani. Az első generáció nagyon okos volt, mert egyéves donációt hozott létre, tagsági díjnak hívják, hogy az ilyen adakozással garantálják az újság fennmaradását. Most derül ki, hogy ez milyen jó. Tordán még nem merült föl a lap internetes változata, mert akik veszik az újságot, azok jobban szeretik a kezükben tartani. Akkor veszik elő, amikor akarják. Tehát nincs még arra igény, hozzám nem érkezett ilyen visszajelzés, hogy térjünk át az internetre. De nagy problémánk lett a COVID után, mert megszakadt a kapcsolatunk az ausztrálokkal. Blokkolták a küldeményeket, így az újságok nem juthattak el az olvasókhoz, a kivándorolt tordaiakhoz.

Mezei Zsuzsanna egyébként hatodik éve vezeti a Tordaiak Klubját, és mint vallja, azóta csak szaporodnak a gondok. Nehezebb pénzhez jutni. A falu, a tagok támogatása megvan, viszont ebből már csak egy-másfél számra futja. A Magyar Nemzeti Tanács támogatása is nagy segítség, ám az is kevésnek bizonyul – vallja a főszerkesztő, de tovább ecseteli a problémát, hogy a bonyolult pályáztatási rendszer miatt a minisztériumhoz és a titkárságokhoz sem tudnak támogatásért folyamodni, és a Begaszentgyörgy Községtől sem kaptak pénzt az elmúlt két évben.

– Próbálom bevonni a fiatalokat a munkába. A Tordai Újság vezetőségének a tagjai is fiatalok. Amikor ráérnek, szívesen írnak, attól függően, hogy vizsgaidőszak van-e. Úgyhogy nehéz megtölteni az újságot. De mindig sikerül összehoznom, mert most 28 oldalas a Tordai Újság, de sok-sok erőbefektetéssel, most már olyanokat csinálok, hogy hivatásos újságírókat, akik írnak a tordai eseményekről a Magyar Szóban, Hét Napban, azokat megkérdezem, hogy a cikkeiket megjelentethetem-e nálunk, a Tordai Újságban. Nyugdíjazott újságírót is alkalmazok, aki szívesen ír, örül, ha meghívást kap. Színesebbé tettük az újságot, nagyon sokféle problémával foglalkozunk. Ha megnézzük a legutóbbi lapszámot, olyan témákat szedtünk elő, amelyekről eddig nem írtunk, például a fiatalok, akik itt maradnak Tordán, miért maradnak itt, vagy akik elmentek, hogyan élnek. Azután megszólaltattuk a különféle nem paraszti tevékenységekkel foglalkozókat is, kisebb vállalkozások képviselőit. Anyák is nyilatkoztak, többgyermekes családok, vagy éppenséggel azoknak is helyet adtunk, akik külföldre járnak időseket ápolni, megkérdeztük, milyen is ez a munka. Mindent megpróbálunk. Nem tudom, hogy meddig maradunk fenn, ha most a magyarországi források megcsappannak. Nehéz lesz. Nem számítottunk erre.

Mint Mezei Zsuzsanna elmondta, a karácsonyi számra megvan a pénzük, ám a szeptemberi, a harmadik számra való hiányzik, tudniillik évente négy Tordai Újságot adnak ki.

– Az utóbbi időben 400 példányt nyomtatunk, Szabadkán a Grafoproduktban. Külföldre nagyon kevés újságot küldünk, 18 darabot. Sokan veszik még Szabadkán, és a legtöbb itt Tordán kel el belőle. Van egy nagyon jó postásunk, ő kézbesíti a Tordai Újságot, és van olyan utca, ahol majdnem minden házhoz be kell hogy menjen.

A jövőt illetően a főszerkesztő elmondta, hogy mindenképp szeretnék, ha megmaradna a Tordai Újság. Téma mindig van, csak meg kell keresni, meg kell találni – vallja. Azt is hozzáfűzte, ahhoz, hogy megmaradjon a Tordai Újság – de ez vonatkoztatható más kistérségi lapokra is –, valószínűleg segítségre lesz szükségük. Valakinek fel kellene karolnia a kicsiny szerkesztőségeket, hogy ne nekik kelljen gondoskodniuk az anyagiakról. Ez lenne az igazi segítség egy-egy újság megmaradása érdekében.