Nem felháborító és nem megrázó, nem elképesztő és hihetetlen, hanem egyszerűen undorító mindaz, ami immár évek óta történik Temerinben. Undorító és hányingert keltő. Ebben a jobb sorsra érdemes bácskai kisvárosban, ahol elméletileg rendes vidéki és falusi emberek élnének, olyan atrocitásokkal találk...
A kérdés most már nem más, mint az, hogy elfogadhatjuk-e véletlennek, egymástól független incidenseknek a magyarveréseket? Elfogadhatjuk-e azt a gyakorlatot, hogy szabálysértési eljárásokkal teszik az igazság mérlegére, mintegy eleve bocsánatos, fiatalok közötti csetepaténak minősítve a hivatalos zsargonban mindig verekedésnek minősített megveréseket? Ha egyáltalán a szabálysértési ejnye-bejnyéig is eljutnak az állítólagos verekedések. Mert most már abban sem vagyok biztos, hogy a mégoly kiváló temerini hírközlés ellenére is tudomást szerezhetünk minden nemzeti alapú incidensről. A magyar gyerekek megveréséről, inzultálásáról, megalázásáról, terrorizálásáról. Tehát a nagy kérdés nem más mint az: gyanakodhatunk-e szervezett, a magyarság körében félelmet és rettegést kiváltani hivatott vállalkozást az úgynevezett incidensek mögött. Én magam igenis szervezettségre és módszerességre, alaposságra és felkészültségre gyanakszom. Erőm és kedvem sincs immár ennek az ellenkezőjében hinni.
Lényegében még a szerbiai közállapotok, esetenként ijesztően szélsőséges és primitív politikai megnyilatkozások sem szolgáltathatnak elfogadható alapot a temerinihez hasonló állapotok kialakulásához. Uszítás, ideológiai előképzés, gyűlöletkeltés, soviniszta ocsmányság nélkül egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bármelyik nemzet tagjai jóformán napi rendszerességgel foglalkozzanak a másfélék levadászásával és megalázásával. A nagy bajnál is nagyobb baj, hogy mindeddig senkinek sem jutott eszébe: szigorú, alapos, elfogulatlan és az undorító gyakorlatot éltető okok teljes felkutatása, mérlegelése és értékelése lenne az állam legsürgősebb feladata. Részben azért, hogy tehessen valamit az undorító közállapotok jobbítása érdekében, részben pedig azért, hogy felszámolják az undort megteremtő csoportokat, részben pedig azért, hogy megvédjék a szenvedő alanyok méltóságát.
És ha a közeljövőben sem kerül sor érdemi fellépésre a soviniszta söpredék ellen, ha a közeljövőben sem foganatosít a szerbiai társadalom egésze olyan intézkedéseket, amelyekkel megvédhető a terrort elszenvedők biztonsága és méltósága, bizony arra kell gondolnom, hogy nemcsak az undort fröcskölő csoportok szervezettek, hanem a háttérben meghúzódó, mindmáig ismeretlen, de hatalommal és befolyással rendelkező valakik is mögöttük állnak. Hogy miért? A válasz nem annyira bonyolult, mint sokan gondolják. Az etnikai tisztogatásnak sokféle válfaja van. Az egyik a célszemélynek megtett nemzeti közösség biztonságérzetének felmorzsolása, méltóságának meggyalázása, jövőképének megsemmisítése.