Te babonás vagy?

Te babonás vagy?

Nehéz ám felkészülni szociológiából, amikor a fejedben egy gyilkosság terve érik, gondolta Nathan Goldmark professzor, és átlapozta az újságokat. Mrs. Goldmark a kötőtűket csattogtatta.

— Úristen — sóhajtott fel Helen —, megnézem a naptárt! Ha a következő péntek 2-ára esik, akkor nem utazom el.

— Péntek 13. Ez a balszerencsés nap.

— Nálunk, Alabamában, ahol születtem, a baptisták úgy tartják, hogy a pénteki nap akkor veszélyes, ha 2-ára esik, érted?

— Hová akarsz elutazni, Helen?

— New Yorkba. Marcellina tantihoz.

A professzor tudott Helen szándékáról. Számolt azzal a nappal, amióta megkapták a tanti levelét. A professzor egyszerűen ráunt a nejére. Idősebb volt Helennél, kopaszodott is, és nem csoda, hogy Helen rávetette a szemét Wilsonra, a matematikatanárra.

Goldmarkot békés természetű embernek ismerték.

— Nathan, te nem figyelsz arra, amit mondok.

— Bocsáss meg, szívem. Elgondolkoztam. Hamarosan egy újabb előadásom lesz az egyetemen. Egy érdekes fejezet a logikátlan viselkedésmóddal foglalkozik. Elhiszed-e nekem, hogy a középkorban az európaiak azt hitték, hogy megakadályozhatják a jégesőt, ha három szem borsót vetnek a tűzbe, és közben imádságot mormolnak?

— Nem érdekel a logikátlan viselkedésforma. Csak annyit mondtam, hogy baljós napon nem utazom a tantihoz.

Nathan egy perc múlva szólalt meg újra.

— Tudod, az egyik történész, Plinius leírta, hogy a skorpió sohasem csíp meg, ha azt mondod: „kettő”. Hitt az olyan tárgyakban, amelyek szerencsét hoznak, de olyanokban is, amelyek szerencsétlenséget idéznek elő.

— Ilyen marhaságokkal tömöd az egyetemisták fejét?

— Léteznek babonás emberek, bár én nem hiszek bennük.

A professzor átnézte a munkanaplót. A következő előadásra december 31-én volt hivatalos, tehát délelőtt ellátogathat a múzeumba, ahol kiválaszthatja azokat a tárgyakat, amelyekkel az előadását szemlélteti. Átment a dolgozószobába, és az asztalfiókból előhalászott egy parányi ébresztőórát. Olyan ébresztőóráról volt szó, amilyentől Helen sohasem vált meg utazás előtt. Fütyörészve lekaparta az ébresztőóra hátsó lapját, és a szerkezetbe belehelyezett egy ampullát halált hozó gázzal. A szerkezet átfúrja az ampullát, mégpedig éppen akkor, amikor Helen egyedül alszik a hotelszobában.

Éjfél lehetett. Nathan átsétált a konyhába, és a termosz után nyúlt. A tartalmát mosolyogva kiöntötte a mosdóba. Nem is olyan régen arzént talált a tejben. Megmosta a termoszt, és a hálószoba felé indult. Félúton megtorpant. Valami csillogott a levegőben. A szőnyeg egy helyütt kirongyolódott, és ezerszer figyelmeztette Helent, hogy foltozza be. Lehajolt. Igen, igen. A lépcsők felett bokamagasságban nejlonzsinór volt kifeszítve. Egy óvatlan lépés, és...

Lassan, öregem lassan, nyugtatta önmagát Nathan, és átlépte a zsinórt. Hajnalban egy macska nyivákolására ébredt. A professzor lábujjhegyen az ablakhoz osont.

— Az az átkozott fekete macska — szólalt meg a háta mögött Helen.

— Te babonás vagy? — fordult meg a professzor. — Bizony sokan a hiedelmek hatása alá kerülnek, de mi ugye nem? Mégis észrevettem, hogy sohasem haladsz át a létra alatt.

— Én pedig észrevettem, hogy reggelizés közben, ha fellököd a sótartót, nyomban néhány szemet átdobsz a bal válladon.

— Bocsáss meg, drágám, van néhány furcsa szokásom, de ez nem jelenti azt, hogy babonás vagyok.

Nathan elment a múzeumba. Délután öt órakor érkezett haza. Felsietett az emeletre, és a szekrényben tiszta inget keresett.

— Az ördögbe! — szisszent fel. A tenyerén néhány csepp vér piroslott. Az ing alatt egy viaszbábut talált tűkkel teleszurkálva. Elnevette magát. Ez a régi babona még ma is divatos.

A vacsoránál hallgattak, majd átmentek a nappaliba. Nathan az aktatáskájából néhány tárgyat szedett elő.

— Ez mi? — kérdezte Helen.

— Szemléltetőeszközök az előadáshoz. Néhány ritka, de nagyon értékes tárgy.

— Csupa kacat: száraz, falevelek, nyúlláb, mandragóragyökér.

— Mi azt mondjuk, hogy mindez limlom, igazad van, de a babonás ember számára ezek mágikus tárgyak. Olyasmi, mint a pénteki nap, amikor 2-ára esik.

— Mindenki, aki ismer, tudja, hogy nem vagyok babonás, de pénteken és 2-án minden alabamai polgár...

— Ha akarod, akkor kiszámolom neked, hogy ebben az évben hányszor esik a pénteki nap 2-ára. Sőt, a következő évre is...

— Néha valóban okos vagy és logikus gondolkodású. Függetlenül attól, hogy milyen napra esik a péntek, elutazom a tantihoz.

 

*

Nathan január 2-án hazarohant. A felesége a 3.25-ös vonattal utazik New Yorkba, és ha lesz egy kis szerencséje, akkor ma látja utoljára Helent. Nesztelenül belépett a hálószobába. A fürdőszobában zuhogott a víz. Az ajtó mellett Helen csomagja. A táskát átvitte a dolgozószobába, és kicserélte az ébresztőórákat.

— Megjöttem, szívem — mondta hangosan, amikor befejezte a műveletet. Leült, és várt. Megnézte a karóráját. Az idő lassan múlott. Már fél három! Szemével átpásztázott a szobán. A falon Helen fényképe, amikor tizennyolc éves volt. Székek, asztalok, melyekről Helen már sohasem törölheti le a port. Megrezzent. Ah, micsoda szégyen! Én, a híres professzor, gondolta magában, megölöm a feleségemet. Úgy élek majd nélküle, mint egy bűnbánó monstrum. Nem, nem, nem, ez nem megy. Bízzunk mindent a sorsra, határozta el magában. Helen az életére tör, ez igaz, de ha a szerencse a pártfogásába veszi, akkor elkerülheti a legrosszabbat. Fáradtan feltápászkodott, és visszacserélte az ébresztőórákat.

— Nathan! — hallotta a felesége hangját a lépcsőkről. — Mire vársz? Lekésem a vonatot! Miért nem hozod a csomagomat?

Helen a hálószobából is kiszólt.

— Úristen, mindjárt három. A kesztyűm...

A következő pillanatban Helen lerohant a lépcsőkön. A harmadik lépcsőfokon a tűsarkú cipő beleakadt a kirongyolódott szőnyegbe, és Helen zuhanni kezdett lefelé.

— A lábam — sikoltozta —, eltörtem a lábamat!

Nemsokára megérkeztek az ápolók a hordággyal. Nathan nyugtalanul ténfergett az ápolók között. Az orvos megvizsgálta Helent.

— Eltörte a derekát — mondta —, meghal a kórházig.

Helen váratlanul kinyitotta a szemét.

— Nathan, te hazudsz nekem, vagy pedig átkozottul butának látszol — mondta elhaló hangon. — Mindig azt mondtad, hogy a 2-a nem lehet babonás nap, és látod, mi történt velem. Ma 2-a van... és péntek. Alabamában ilyenkor a kutyát is láncon tartják.

Az ápolók az ajtó irányába vitték a hordágyat.

— Miért csak az én számomra szerencsétlen ez a nap? — suttogta Helen. — Veled miért nem történik valami hasonló?

— A hölgy babonás? — kérdezte az egyik ápoló.

— Igen is meg nem is — válaszolta Nathan.

— Mi mindenben nem hisznek az emberek! Velünk tart, professzor úr?

— A kocsimmal követem önöket.

A szíve vadul dobogott a boldogságtól. Bezárta a házat, és a garázsba sietett. Ebben a pillanatban a szomszéd fekete macskája suhant át az úton. Nathan óvatosan megkerülte a dögöt. Ah, milyen nagyszerű érzés! Nem szennyezte be a kezét egy gyilkossággal. A sors váratlanul közbelépett. Belenyúlt a zsebébe, ahonnan egy papirosba csomagolt apró tárgyat halászott elő. Napok óta magánál tartotta. Mandragóragyökér. Ez a gyökér megvédi az embert a szerencsétlenségektől, és a balesettől.


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Te babonás vagy?
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Te babonás vagy?
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink