A tárlatvezetésen nemcsak egy művészeti korszakot mutattak be, hanem a képek mögötti történeteket is megismerhettük, valamint a korszak művészei között lévő kapcsolódási pontokat. Elsőként N. Kovács Zitát kérdeztem a tárlatvezetés jelentőségéről:

— Több alkalommal kaptam meghívást, hogy a tárlat kurátoraként mutassam be a kiállítást, mely lényegében a XX. század első öt-hat évtizedének, a modernizmus művészetének bajai kapcsolódási pontjait dolgozza fel. Mintegy 90 műtárgyat hoztunk át a bajai múzeumból. Ehhez válogattunk olyan műveket, amelyeknek bajai vagy bácskai vonatkozásuk vagy a Türr István Múzeum törzsanyagához kapcsolódó történetük van. Ezt szerettük volna ebben a gyönyörű szép térben, épületben bemutatni a szabadkaiaknak és az idelátogatóknak. A múzeumi műtárgyak akkor élnek, akkor van igazán értékük, ha a mögöttük rejlő történeteket feltárjuk. Ezeket nyilván azok tudják bemutatni a legérdekesebben és legrészletesebben, akik kutatták, ismerik ezeknek a műtárgyaknak a történetét, a festő életművében, a modernizmusban betöltött szerepét, illetve az egymáshoz való kontextusokat, kapcsolatokat, melyek egy kiállítás rendezése során — nyilvánvalóan bizonyos módon szubjektíven, de — feltárulnak. Ebbe a kvázi magam által épített világba szeretném egy kicsit beavatni a látogatókat — mondta N. Kovács Zita.

* Azonkívül, hogy mindegyik alkotás valamilyen formában Bajához köthető, mit lehet még a kiállításról elmondani, mi a közös ezekben a műtárgyakban?

— A századforduló elmúltával, a nagybányai impresszionista művészet és az évszázad első éveiben megjelenő avantgárd mozgalmak után, az első világháború előtt és a két világháború közötti időszak művészeti alkotásai láthatók itt a falakon. Ez egy nagyon izgalmas korszak volt, nemcsak azért, mert a klasszikus akadémikus festészet ellen lázadó vagy azt maguk mögött hagyó alkotóművészek kivonulnak Nagybányára, és plein air alkotásokban találják meg a továbbvezető utat — de ez ellen is történik egy lázadás akkor, amikor az avantgárd mozgalmak megjelennek —, hanem aztán az első világégés egy egészen más társadalmi, politikai, közéleti környezetet teremt, amivel kapcsolatban szintén van mondanivalójuk. Az akadémikus, az impresszionista plein air, az avantgárd és az utána következő posztkorszakokban mindenki más úton próbálja megtalálni a tragédia magyarázatát. A saját életéről van mondanivalója, és ehhez mindenki más stílust és kézjegyet használ. Ez a stiláris sokféleség gyönyörűen jellemzi ezt a kiállítást.

* Ez miben jelenik meg? Mire figyeljünk, színekre, technikára, formákra?

— Nem főként a színekben, de természetesen azokban is. Jellemzően a stílusban, tehát abban, hogy valaki, mondjuk, egy kubista, absztrakt irányt vesz, vagy az impresszionizmust követi, vagy a fauvizmus színeivel operálva próbálja kifejezni a gondolatait. Esetleg visszatér a klasszikus hagyományokhoz, az ókori klasszicista értékrendhez, mint a római iskolások, vagy mint a Gresham-kör, ötvözi és asszimilálja ezeket a hatásokat, és sajátosan új, egyéni utat talál magának.

Dr. Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, a Szabadkai Városi Múzeum megbízott igazgatója méltatta a bajai múzeummal való közös együttműködést:

— Ez a tárlat azért jelentős számunkra itt, Szabadkán, mert megismerhetjük a magyar modernizmus színe-javát. Ez egy nagyon fontos gyűjtemény a bajai múzeumból, és ennek a nemzetközi IPA-projektumnak köszönhetően vannak most itt ezek az alkotások. Nagyon örülünk, hogy ez egy sorozat része, tehát mi is készülünk egy kiállítással, melyet majd bemutatunk Baján, a szabadkai múzeum gyűjteményében lévő modernista alkotásokat. A tárlatvezetés ismét egy új aspektusban mutatja be ezeket a képeket, szobrokat, mert azt is el kell mondani, hogy ritkán látunk szobrokat, többnyire képekkel szoktunk dolgozni. A kiállítás időtartama két hónapra van tervezve, meglátjuk, mennyire tudjuk meghosszabbítani. A két hónap alatt szeretettel várunk mindenkit. Az érdeklődés elég nagy, a közönség megjelent a megnyitón, és utána is szép számban látogatták a tárlatot. Bízom abban, hogy ez folytatódik.

A szerző felvételei