Találkozások (3.)
Molnár Krekity Olga
2013.10.09.
LXVIII. évf. 41. szám
Találkozások (3.)

,,A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen — ki mikor — elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot, rájön, hogy valójában ez mind egy’’ — Schäffer Erzsébet gazdag élettapasztalatait osztjuk meg olvasóinkkal, amelyeket Kishegyesen járva mesélt el nekünk.

Győrbe utaztam egy rendezvényre, ahol az volt a dolgom, hogy három percben (tizenöt másik emberrel a színpadon) mondjak valamit arról, hogy mi a boldogság. Ezek a leghülyébb dolgok. Tizenöt ember három perc alatt mit tud erről mondani? Semmit. Mindegy. Elvállaltam, és elmentem.

Vonatos történet

A Keleti pályaudvaron szálltam fel a vonatra, október volt és hideg, péntek délután, nagy tömeg. Egyetlenegy fülkében találtam csak ülőhelyet. Velem szemben a sarokban ült egy egészen fiatal kismama egy pici kisbabával, és egy vidéki házaspár jól felöltözve. Az én felemen az egyik oldalon egy úr könyvvel a kezében, a másikon pedig egy fülbevalós fiú foglalt helyet. Sportújságot olvasott. A szomszédja egy főiskolás fiatal lány lehetett, jegyzeteket lapozgatott. A fülkében mindenki rosszkedvű volt, sértődött arckifejezéssel, összevont szemöldökkel hallgattak, nem beszéltek. Pedig ha valahol van egy kisbaba, általában meg szokták kérdezni: „Kisfiú vagy kislány? Mennyi idős? Hova utaznak?’’ 
Elindult a vonat. Hirtelen irdatlan forróság lett a fülkében, mert ha a MÁV fűt, akkor olvad a hája az embernek, süti a fenekét, a vádliját az ülés. Szóval forróság volt, levegőtlenség és rosszkedv.
A vonat meg haladt. Egyszer csak a vidéki asszony azt mondja a férjének: „Te, én kibontom a cipőmet.’’ Kioldotta, megmozgatta a lábát, és odafordult a férjéhez: „Figyelj, Lajos, fűzd ki te is a cipődet!’’ Mire a férj: „Nem fűzöm.’’ Kis idő múlva az asszony a másik cipőjét is kioldotta, biztosan jólesett a lábának, és akkor megint durván megbökte a férjét: „Lajos, bepállik a lábad.’’ Erre a férfi: „Hagyjál már!’’.

Nem szóltunk semmit, el sem nevettük magunkat. Ült mindenki továbbra is rosszkedvűen, magába zárkózva, közben pedig egyre melegebb lett, és mind feszültebbé vált a hangulat.

Egyszer csak elkezdett sírni a kisbaba. A mamája adott neki egy kis teát, attól egy kis időre elcsendesedett, majd újra sírni kezdett. Ekkor az anya azt mondta: „Bocsánatot kérek, én megszoptatom.’’ Az ablak felé fordult, és a mellére tette a gyereket. Ettől a perctől kezdve minden megváltozott a fülkében. Nem éreztük a meleget, a lány nem legyezte magát, a férfi, aki olvasott, becsukta a szemét, lerakta a könyvét az ölébe, és csak mosolygott, a fülbevalós fiú pedig a lábára támaszkodva áhítattal nézte a fiatalasszonyt a kisbabával. A vidéki házaspár újra egymáshoz simult: az asszony visszahúzódott a férjéhez, és mintha lett volna valami szösz a könyökén, simogatni kezdte, aztán egymásnak dőlve maradtak, békében. A szúrós szemű főiskolás lány tekintete is ellágyult, nézte őket egy darabig, aztán az ablak felé fordult… Mindannyian a kisbaba mohó cuppogását hallgattuk. A fülbevalós fiú törte meg a csendet: „Van ám cúgja!’’
Eddig írtam le a történetet.

De hozzáteszem: ezután kezdtünk el beszélgetni. Olyan felszabadultan csevegtünk, hogy a végén már nem bírtam ki, és a vidéki férfihez fordultam: „Lajos, bontsa már ki a cipőjét!’’. Kibontotta. A felesége felnevetett: ,,Na látja, egy idegen nőnek még le is veszi.’’

Attól a pillanattól kezdve, hogy az anya a mellére tette a csecsemőjét, minden megváltozott. Csoda történt: a fülkében ülők közül mindenki megérezte: itt most nemcsak egy anyuka ad enni a gyermekének, hanem egy olyan megszentelt dolog történik, amelynek üzenete van. Odaadás és remény van benne. Ezért mondom azt, hogy minden ember lelkében van egy gyémánt, az a lélek legfinomabb része, amely csiszolódni képes az ilyen helyzetekben.

(Folytatjuk)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg ÁtUtazó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..