Materia medica és repertórium

A gyógyszervizsgálat után összeáll az adott homeopátiás orvosság képe. A vizsgált szerek képeit egy könyvben gyűjtik össze, melynek címe Materia medica. Ez a kötet felsorolja a homeopátiás szereket, és részletezi a hozzájuk tartozó tüneteket. Előbb a szer általános jellemzőit taglalja, majd a modalitásokat (azaz hogy mitől rosszabbodik vagy javul egy, a szerhez tartozó tünet). Ezt követik az elmeállapot, fej, szem, fül, arc, száj, torok, gyomor, has, vizeletképző rendszer, nemi szerv, légző rendszer, szív, hát, végtagok, bőr, alvási szokások és a hőszabályozás tünetei.

Több fajta Materia medica van. Magyar nyelvre Phatak indiai homeopata orvos, szerb nyelvre pedig William Boericke Materia medicáját fordították le.

A Repertórium igen hasznos könyv a homeopaták számára. Testtájanként és ábécésorrendben rendszerezi a tüneteket, valamint felsorolja a hozzájuk tartozó szereket is. Az orvosságnevek — attól függően, hogy egy adott szer mennyire jellemző a tünetekre — más-más betűnagysággal vannak írva. A Repertórium fontos útmutató a megfelelő homeopátiás szer kiválasztásakor.

Manapság már léteznek számítógépes repertóriumok is, melyek megkönnyítik a homeopata munkáját. Ezek táblázatokat kezelnek, különféle szűrőket alkalmaznak, a betegek adatait el tudják menteni. Lehetőség van arra is, hogy ha kell, repertorizáció folyamán azonnal belenézzünk a Materia medicába is, és ellenőrizzük az információkat.

A repertorizáció az a folyamat, amely során megkeressük a legmegfelelőbb homeopátiás szert a páciens részére. A lépések a következők:

1. A beteg részletes kikérdezése és alapos vizsgálata.

2 A lényeges tünetek kiemelése.

3. A kiemelt tünetek megkeresése a repertóriumban.

4. A tüneteknél található szerek közül megkeresni azokat, amelyek a leggyakrabban és a legnagyobb pontértékkel fordulnak elő.

5. A legmagasabb pontértékű szerek közötti differenciálás.

6. A talált szer helyességének megerősítése a Materia medicában található információk alapján.

A megtapasztalás szintjei

Mielőtt rátérnénk a homeopátia irányzatainak ismertetésére, szóljunk a megtapasztalás szintjeiről, mert ezek alapján tudunk különbséget tenni az irányzatok között. A megtapasztalás szintjeit mint fogalmat Rajan Sankaran kortárs indiai homeopata vezette be.

Az embernek hét megtapasztalási szintje van, vagyis hétféle mélységig élheti meg saját maga és környezete valóságát. Az első szint az elnevezés vagy diagnózis, pl. egy betegség neve: ekcéma, orrhurut, tüdőgyulladás stb. A második a tények szintje. Ebben a páciens tájékoztat bennünket a részletekről, pl. az ekcéma nedvedző, viszkető, és vizes lemosás hatására rosszabbodik. A harmadik az érzelmek szintje. A páciens közli velünk, hogy az ekcéma szorongást és kényelmetlenség érzését idézi elő benne. A negyedik az érzékelés szintje. Itt jelennek meg a téveszmék, azaz a páciens tévesen érzékeli saját valóságát, pl. úgy érzem, hogy ez az ekcéma mozdulatlanná tesz, mintha gúzsba volnék kötve. Természetesen ez nem igaz, csak úgy érzi. Ha a betegben tudatosul a téveszme, meggyógyul. Az ötödik szint az érzet szintje. A szenzáció olyan érzés, amelyet egyaránt érzünk a testünkben és az elménkben is, pl. feszülés, húzódás, könnyedség, lebegés stb. Ezek nem humánspecifikus jelenségek, vagyis nem csupán emberi lényekre jellemzők, és így elvezetnek bennünket közvetlenül a homeopátiás szer forrásáig, mely leginkább növény vagy ásvány. A hatodik szint az energia szintje, mely leggyakrabban egy kézmozdulattal vagy testbeszédben nyilvánul meg, pl. sóhajtozás. A hetedik az életerő szintje. Itt játszódik le az elhangolódás. Ez az a szint, amelyen a betegségek keletkeznek. A homeopátiás szerek is itt hatnak, vagyis ezen a szinten képesek meggyógyítani a beteget.

Az emberek többsége a név, a tények és az érzelmek szintjén él.

(Folytatjuk)