Sorrendben ötvenötödik alkalommal tartották meg szeptember harmadik hétvégéjén a Verseci Szüreti Napok elnevezésű, össznépi vásári sokadalomnak is beillő rendezvénysorozatot, amelyben van ugyan minden, csupán a lényeg, az ősi esszencia veszik ki minduntalan belőle.
Mottó: „Bús az ember, ha nincs kedve, borba van a kedv-mag vetve” (Ghymes)
Sorrendben ötvenötödik alkalommal tartották meg szeptember harmadik hétvégéjén a Verseci Szüreti Napok elnevezésű, össznépi vásári sokadalomnak is beillő rendezvénysorozatot, amelyben van ugyan minden, csupán a lényeg, az ősi esszencia veszik ki minduntalan belőle. Történetesen maga a szüret tisztelete, no meg a belső elcsendesedésre szólító harangok hangjának meghallása. Mert rigómezei dallamokra eget festő tűzijáték ide, aggot és ifjat egyaránt tömeggé delejező, popdívás hangverseny oda — mindez illatfelhőkkel gazdagon átitatva —, egyfajta üresség maradt az igényesebb látogatóban. Illetve egyfajta görcs, amit a palackozott rizling sem tudott feloldani. Meg aztán — legyünk őszinték — arra különben is csak a vörösbor hivatott. A szőlőhegy lankáinak tőkéin még ring a termés, de nem a szüretelők dalától zeng-bong ilyenkor a vidék. Előbb a fársáng, hisz így illik. Ráadásul nyűglődik az időjárás is. Szombat éjjelre józanító esőt hoz, vasárnap reggelre pedig ködöt. Átláthatatlan firhanggal borítva be a hajdani Érdsomlyót és a már sapkás tetőszerkezettel is „felruházott” Zsigmond-kori őrtornyot. A verseci kúlát. Üzenvén minden jóravaló városlakó léleknek: ne felfelé tekingessen folyton a múlton keseregve, idelent is lel megszámlálni és megcsodálni valót. Ha egyebet nem, a vidék népviseletbe öltözött etnikumai vérbeli és hamisítatlan szüreti felvonulásának színes kavalkádját. Akik nemcsak statisztikailag léteznek néhány százalék erejéig, hanem mulatni is tudnak — hadd bámuljon a világ!
Az idei szüreti keretnek volt néhány magyar vonatkozású kulturális eleme is. Búcsúját ünnepelte a Szentkereszt felmagasztalása nevet viselő hegyi kápolna, Nikowitz Oszkárt, Magyarország belgrádi nagykövetét Versec, Helvécia és Zétény testvérvárosok küldöttségeivel egyetemben a város polgármestere fogadta, továbbá másfél évtizedes jubileumát ünnepelte a helyi Petőfi Sándor Kultúregyesület által patronált Herczeg Ferenc Irodalmi Napok. Az ún. házon belüli, kötetlen hangulatú szüreti mulatsághoz Babinszky Imre, valamint a muzslyai Táborosi Gyuszi és fia, Dániel szolgáltatták a zenét, a magyar kultúregyesület szomszédságában levő iskolaépületben pedig a VMSZ Női Fóruma tartotta meg tanácskozó összejövetelét a szüreti sokadalom zárónapján. Abban a tanintézetben, amelyben a magyar anyanyelvű oktatás 1992. évi hivatalos megszűnése után is választható tantárgyként tanítják őseink nyelvét. Népdallal Nagy Gyöngyi, Árva Ernő harmonika kíséretével előadott nótájával pedig Krizbai János jeleskedett. A furulyadallammal cifrázott mesét/helytörténeti legendát a Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny idei mesefája mondta el. Ízlése szerint tehát mindenki találhatott magának valamit e forgatagban. Csak el kellett indulnia Versec városába. És megérkezni. Hazaérkezni.