A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a magyar kultúra napja alkalmából Zentán adta át a rangos elismeréseit, és ezen az ünnepségen Plakett díjban részesítette az immár 81 éve folyamatosan működő verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúrkört. Az elnöktől, Lantos Lajostól kértünk egy összefoglalót arról, milyen munka folyik a Petőfiben, illetve még az előzményekre is visszapillantottunk, hiszen nem 81 évvel ezelőtt kezdődött Versecen a kultúrélet.
— Talán onnan indítanám, hogy Versecen, Herczeg Ferenc szülővárosában, a művelődési élet keretében 120 éve kezdődött a magyar hagyományőrzés. A mai, Petőfi Sándor nevét viselő kultúregyesület 1945. május 31-e óta létezik, és tavaly volt a felállásának 80. évfordulója. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az egyesületünknek köszönhetjük, hogy Versecen még mindig szól a magyar nóta és élnek a szebbnél szebb szokások, hagyományok. Természetesen már sokkal előbb voltak kulturális események, hiszen 1885. november 29-én alakult meg a Verseci Nyelvterjesztő Egyesület, melyben a magyarok is nagyon aktívak voltak. Munkájában a magyarokon kívül részt vettek németek, szerbek és románok is. A magyarság mindig is büszke volt identitására, és mi még ma is azon fáradozunk, hogy ne vesszünk el, hogy ne olvadjunk be a többségi nemzet soraiba. Ha maroknyian is vagyunk, kiállunk a magyarságunk mellett.
![]()
Lantos Lajos azt is elmondta, hogy a feljegyzések szerint 1919-ben megszakadt a magyar kultúrélet Versecen, majd újjászervezési lehetőséget kapott, így a római katolikus egyházban megalakult az imaapostolság magyar tagozata, melynek igazi kultúrmunkája 1934 januárjában kezdődött. Utána, 1938-ban létrejött a Szent Cecília egyházi énekkar, a város egyetlen alapszabályokkal működő, magyar tagokból álló egyesülete.
— 1939-ben megrendezték a karácsonyt, magyar bálokat tartottak, melyeknek célja a magyar népviselet felújítása volt, emellett a magyar táncok, a palotás, a sormagyar, az ugrós és a kopogós bemutatása, valamint a verseci magyar népdalok és hagyományok fölújítása. Az adatok szerint elmondhatom, hogy kultúregyesületünk 1945. május 31-én alakult meg Magyar Népművelődési Egyesület néven, és később vette föl a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület nevet, melyet a mai napig használunk.
Az elnök azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy 1946-ban, amikor megalakult a Jugoszláviai Magyar Kultúrszövetség, a verseci egyesület a tagjává vált. Ehhez az évhez kötődik a magyar iskola, óvoda, könyvtár megnyitása is a concordiai épületben.
— Abban az épületben, amely Herczeg Ferenc szülőházával átellenben volt, ma múzeum működik. Több mint száz tagot számlált akkor a Petőfi Sándor Kultúregyesület, és ott volt a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület is, meg a Petőfi Sándor Magyar Iskola is. Egészen 1956-ig működött az iskola, majd áthelyezték az osztályokat a Vuk Karadžić Általános Iskolába. Én akkor indultam az ötödik osztályba. Ez az iskola magyar nyelven is működött, majd 1992-ben szűnt meg a magyar óvoda és a magyar iskola Versecen.
Lantos Lajos szerint ennek több oka van: az egyik, hogy megnőtt a vegyes házasságok száma, a másik pedig, hogy a szülők inkább a közelebbi iskolába íratták gyermekeiket, azaz nem hoztak áldozatot azért, hogy messzebb vigyek őket magyar tagozatra.
![]()
— Szerintem a magyar iskola és a magyar óvoda csak miattunk szűnt meg. Nem mondhatjuk azt, hogy elvették tőlünk. Viszont elvették tőlünk az egyesületünket, ahol múzeumot alakítottak ki, mely ma is működik. Az első években nem volt állandó helyünk, majd megállapodtam a város vezetőségével, hogy 30 évre kibéreljük ezt a mostani székhelyünket. Azt viszont hangsúlyoznám, hogy idestova elmúlt már csaknem 20 év, de talán a Petőfi Sándor Kultúregyesület Vajdaságban az egyetlen, melynek nincs saját épülete.
A verseci egyesület vezetője már azzal is megpróbálkozott, hogy a magyarországi Herczeg Ferenc Társaságot kérte meg, hátha tudna ingatlant adományozni. Tudni kell, hogy Lantos Lajos a budapesti társaság alelnöki tisztségét tölti be, és még a kultúregyesület névváltoztatása is számításba jöhetne. Persze 1885 óta a célok változatlanok, a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör tagjai ma is azon fáradoznak, hogy a magyar nyelvet és a hagyományokat megőrizzék, de közben arra is összpontosítanak, hogy semmiképp se olvadjanak be.
— Versecen sajnos nagyon hiányzik az utánpótlás. Mint említettem, egyre több a vegyes házasság, és nagyon sokan kint vannak külföldön. Persze mi törekszünk, hogy az egyesületünkben összeszedjük a legfiatalabbjainkat, ezek a gyerekek is vegyes házasságból jönnek, 10-12-en járnak el a hétvégi óvodába, Temerinből jön, aki foglalkozik velük, és Magyarkanizsáról egy tanító néni, aki a Vuk Karadžić Általános Iskolában tartja az anyanyelvápolást, ott is van több mint 20 fiatal, aki több iskolából csatlakozik a magyarórára. Ezeket a gyerekeket mi felkaroljuk, olyan módon, hogy például karácsonyra is kaptak tőlünk csomagot, és egy alkalmi műsort is előadtunk. A farsangot is megünnepeltük, mindenki jelmezbe bújt. Minden évben megemlékezünk a nemzeti és az egyházi ünnepeinkről, továbbá az édesanyákat is felköszöntjük. A legfontosabb, hogy minden vajdasági rendezvényen részt veszünk, elsősorban a Durindón és a Gyöngyösbokrétán. Megszervezzük a nyári anyanyelvápoló táborokat a gyerekeknek. Megjelenünk a dél-bánáti kultúrfesztiválon és a dél-bánáti betlehemes találkozón.
Lantos Lajos büszke arra, hogy kezdeményezésére lett az anyaországi Helvécia Versec testvértelepülése. Ez a kapcsolat jövőre jubilál, hiszen ugyan 2003-ban kezdődött meg a kapcsolattartás, de 2007-ben írta alá a két polgármester a testvértelepülési szerződést. Továbbá kapcsolatban vannak még a romániai, dettai magyarokkal. Ugyancsak jelentős, hogy két éve kapta meg az egyesület a Kallós Zoltán-díjat Magyarországon.
— Nekünk az idősebb emberek a fő oszlopunk. 25-30-an vagyunk, és amikor föllépünk a Durindón és a Gyöngyösbokrétán, mindig nagy vigasságot kerekítünk. Van egy produkciónk a verseci lakodalmi szokásokkal, mert én több mint 70 helyen voltam nagyvőfély. Begyakoroltunk tehát egy lakodalmi jelenetet, nagyvőfélyi mondókákkal. Nekünk nincsenek fiataljaink, hogy táncoljanak, verjék össze a bokájukat. Mi idősek vagyunk, és a mi táncaink a palotás, a sormagyar, a kopogós és az egyugrós. Nem olyan táncokat táncolunk, mint fönt Bácskában, vagy mint Romániában. Nálunk olyanok nem voltak, az én apám is nagy vőfély volt, ők is ilyen táncokat roptak, mint mi.
![]()
Szalai Attila felvétele
A verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület vezetője azt is elmondta még, fájlalja, hogy hiányzik Versecen a magyar értelmiség. A tanárok is, meg az óvó néni is vidékről jönnek ide. A Versec környéki 26 faluból 20 tiszta román lakosságú település, gazdag parasztokkal, akik iskoláztatják a gyerekeket. A verseciek szinte mind munkásemberek voltak. Viszont amire büszkék lehetnek, hogy a magyar emberek Versecen a legjobb mesterek: a legjobb festő, a legjobb autószerelő, a legjobb kőműves, a legjobb ács Versecen biztosan magyar.
A beszélgetés végére visszakanyarodtunk a VMMSZ Plakett díjához. Lantos Lajos úgy véli, megérdemelten kapták meg, hiszen a tagok aktívak, és még ha kevesen is vannak, nagyobb ünnepekkor a vegyes házasságban élők is megjelennek a templomban, hiszen szorosan együttműködnek a plébániával. A rendezvényeiket rendszerint hálaadó szentmisével indítják, amikor az a gyönyörű, nagy templom megtelik emberekkel, ugyanúgy, mint vasárnaponként a szentmiséken.
Fényképezte: Kónya-Kovács Otília