Színészi adottságokkal

Színészi adottságokkal

Wesley Snipes: Színészi adottságokkal

— Megvan a boríték? — kérdezte Chuck Theresától, és úgy tűnt, hogy ismét — minden ok nélkül, mint mindig — felpofozza a szeretőjét. Milyen ostoba ez a nő, szögezte le magában Chuck Hopper.

— Miért nem hagysz utamra menni, Chuck? — Theresa sápadt volt és reszketett. — Miért ragadtál rám, mint egy bélyeg? Torkig vagyok veled. Te akkor vagy a legboldogabb, ha megverhetsz.

Chuck vészjósló pillantásától elhallgatott.

— Mikor szabadulok meg tőled? — kérdezte végül halkan.

— Sohanapján, cicamica. Hol a boríték? Nem megmondtam, hogy tedd a helyére? Megvan a zöld papírlap is?

— A borítékot megtalálod a zakód belső zsebében... megcímezve és bélyeggel ellátva... pontos méret szerint betettem a zöld papírlapot is.

— Tehát szorgalmas voltál.

— Chuck...

— Mit akarsz?

— Egyszer megjárod. A szerencse forgandó, tudod. Néhány dollárért kockára teszed a szabadságodat és a függetlenségedet. Ha elcsípnek, lecsuknak. Miért nem állsz el az akciótól? Egy dollárt veszítesz mindössze...

— Pofa be, cicamica!

— Bánom is én, csinálj, amit akarsz. Ma hol „dolgozol”?

— Egy italbolt a célpont. Elég forgalmas az a patkánylyuk. A tulaj Dennis Dohm... egy kopott szatyor.

— Magadhoz vetted a revolvert. Ha egyszer meghúzod a ravaszt...

Chuck arca eltorzult a dühtől. Megütötte a lányt, egyszer, kétszer, háromszor... Néhány pillanattal később nyugodtan belesüppedt a karosszékbe.

— Töröld le szépen a könnyeidet, cicamica, és mosakodj meg. Elő a pénzzel. Ma együtt megyünk akcióba. Szeretem, ha elkísérsz... Szerencsét hozol nekem... Állj már fel, te liba! Chuck Hopper akcióba lép!

— Vacak húsz dollár a zsákmány — mondta Theresa keserűen, miközben a könnyeit törölgette.

*

Nemsokára elhagyták a szállodát. Úgy mentek egymás mellett az utcán, akár egy szerelmespár. Chuck időről időre mosolyogva nézett a nőre. Az utcasarkon megtapogatta a zsebében a revolvert. Sohasem használta, de a fegyver biztonságot kölcsönöz, gondolta. Sohasem tudni, hogy mit hoz a holnap.

— Én visszatérek a szállodába — mondta Theresa. — Szeretnék végre meginni valamit.

— Takarodj! A bolt üres!

Chuck fesztelenül belépett a parányi boltba, melynek polcain üvegek sorakoztak. A pult mögött egy kopasz emberke ácsorgott.

— Öreg, tehetnél nekem egy szívességet — mondta hanyagul Chuc Hopper. — A cicamicámat az utcán hagytam. Váltsd be nekem gyorsan az aprómat, ne tömjem meg a borítékot ezzel a szeméttel. A bátyámnak küldöm, aki Oregonban katona. Nem akarom, hogy a cicamica tudjon erről a küldeményről. Az ember nem feledkezhet meg a bátyjáról, nem igaz?

Chuck előhúzott a zsebéből egy rakás aprópénzt, csupa egydollárost, és lerakta a pultra. A tulaj bepislantotta kasszájába és átnyújtott Chucknak egy húszdollárost, és amíg Chuck a pénzét számolta, addig a borítékba a húszas bankó helyére egy zöld papírlapot csempészett. A borítékon címzés és szabályos bélyeg. Gyorsan leragasztotta. A tulaj egy pillanatig gondolkozott, majd megvonta a vállát.

— sajnálom, fiatalember, de rövidebb egy dollárossal. Számolja utánam. Ez csak tizenkilenc dollár.

Chuck színészi adottságokkal is rendelkezett. A meglepetéstől tágra nyílt a szeme, teátrálisan megcsóválta a fejét, majd hirtelen a homlokára csapott.

— Fogja, jóember a borítékot a húszdollárossal...! Most már nem akarom összetépni. Elszaladok a cicamicámhoz, és kérek tőle egy dollárt. Csak egy pillanat!

Összesöpörte a pulton a maga tizenkilenc dollárját és a tulaj markába nyomta a leragasztott borítékot a hamis címmel és a zöld papírlappal. Húsz dollár tiszta nyereség! — gondolta Chuck. Nem is rossz.

A tulaj megfordult. Chuck kihasználta a pillanatot, és egy hirtelen ötlettől vezérelve a hóna alá csapott egy üveget. Nem is vette észre, hogy a boltba belépett egy feketekalapos férfi.

A tulaj váratlanul megszólalt:

— Egy lépést se tovább, fiatalember! Láttam, mindent láttam! Ha nem teszi vissz az üveget a polcra, lövök!

— Megőrült?

— Nem tréfálok! Velem nem lehet kibabrálni!

Dohm kezében megvillant a revolver. Az öreg egész testében remegett. Az ajtóban a feketekalapos férfi mozdulni sem mert, és elállta Chuck előtt az utat.

Chuck elejtette az üveget, és előrántotta a revolverét. Négy golyót eresztett az öregbe. A tulaj véres fejjel lebukott a pult mögé. A feketekalapos férfi mindkét karját a magasba emelte.

— Én nem láttam semmit — mondta ijedten.

Chuck kirohant az utcára. Theresát sehol sem találta. Nem is nagyon kereste. Megtörtént, ami megtörtént, és beugrott az első taxiba. Nem messze a hoteltól elhagyta a gépkocsit, és gyalog folytatta az útját.

A hotelszobában összeszedte a gondolatait. Hiányzott neki a leány, akinek ilyenkor percekig mesélt a sikeres akcióról. Valami mégis nyugtalanította. Mihez kezdjen ebben a városban, ahol senkit sem ismer? Húsz dollárral gazdagabb, de megölt egy embert. A feketekalapos férfi az egyetlen szemtanú.

Chuck megvonta a vállát. Az egyik nő lelép, majd talál egy másikat. Lázasan csomagolni kezdett. Az lesz a legcélszerűbb, határozta el magában, ha odébbáll. Nem várja meg, amíg a feketekalapos férfival összetalálkozik az utcán. Vagy valamelyik bárban.

Ekkor kopogtak az ajtón.

— Szabad?

— I... igen.

— Fleming felügyelő vagyok — közölte vele a civil ruhás nyomozó. Mellette két egyenruhás rendőr.

— Tessék?

— Mondom: Fleming felügyelő vagyok.

— Mit akar tőlem?

— Chuck Hopper?

— Igen... az vagyok.

— Letartóztatom.

— Mit csinál, uram? Letartóztat?

— Jól hallotta.

— Mit követtem el?

— Fegyveres rablás és gyilkosság a vád ön ellen, Mr. Hopper. Megölte Dohm urat, a boltost.

Chuck sápadtan nézett a felügyelőre, aki pillanatok alatt lefegyverezte, majd megbilincselte.

— Nem értem...

— Nem érti? Az öreg nem halt meg azonnal. Mutatott nekünk egy borítékot...

— Az a boríték...

— Találtunk benne egy zöld papírlapot... érdekes szöveggel. íme: „Chuck Hopper a tettes. Oxford Hotel 324.”

Chuck hallgatott. Felismerte Theresa hosszú, szálkás betűs kéziratát. Meg akart szabadulni a szeretőjétől...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!

 

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Színészi adottságokkal
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Színészi adottságokkal
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink