A magyarittabéi Búzavirág HE leány citerazenekara

A muzslyai Petőfi Sándor MME szervezésében megtartották a második Szilasi-nap elnevezésű rendezvényt, melyet Szilasi Mihály helybeli citeraművész emlékének szenteltek. Az egybegyűlteket Dobó József, az egyesület elnöke üdvözölte, és kiemelte, hogy több helységből nagy örömmel fogadták a meghívást, anyagiak híján azonban nem tudtak eljönni az emléknapra. - Az áldatlan helyzet ellenére sem szabad csüggednünk, kitartó és odaadó munkával, valamint a szükséges öntudattal továbbra is ápolnunk kell anyanyelvünket, kultúránkat, szokásainkat - mondta. Az eseményen jelen volt Szilasi Mihály két lánya, Horvát Irén és Kamenko Rozália a családjával, és egy-egy emléklapot vettek át az elnöktől. A családtagok köszönetüket fejezték ki, hogy az édesapjuk emlékét fenntartja az egyesület, és méltóképpen megemlékeznek a nagy citerásról, aki ugyancsak öregbítette Muzslya hírnevét.
Az emlékest díszvendége volt Gallusz László, az Újvidéki Rádió szerkesztője, aki mintegy 40 éve, 1967-ben bemondó korában találkozott először Szilasi Mihály nevével, amikor a citerajátékát jelentette be egy műsorban. Később, 1976-ban szemtől szemben riporterként szólaltatta meg Miska bácsit, amikor a Durindó bontogatta szárnyait.
- Miska bácsi olyan lelkesedéssel beszélt a citerások majdani találkozójáról, arról, hogy ne csak önmaguknak pengessék a citerát, hanem a közönség szórakoztatására is, hogy ezt nem lehet elfelejteni. Ő azt hangoztatta, hogy az akkori rendezvény veszített az eredeti elképzeléséből, hiszen szerinte csak a citerások fellépése volt betervezve. De az a fontos, hogy a néptáncosok, valamint a népzene ápolóinak a tábora mindjobban gyarapodott. Egyik beszélgetésünk során Miska bácsi azt mondta, hogy a citerázás, játsszák azt nyomóval vagy ujjakkal, csak egyfajta lehet, szívből jövő. Kértem, hogy magyarázza meg a kettő közötti különbséget, erre ő kivett néhány nyomót és néhány libatollat, majd játszani kezdett, pengette a húrokat. Ő érezte, hallotta, hogy melyik a jó, míg nekem mindenféleképpen szépen szólt a citera. Elmondta, hogy a gúnártollból készült verő a jó, viszont a műanyagból készült a legjobb, mert az nem kopik el.
Gallusz László hozzátette azt is, hogy az Újvidéki Rádióban, a Vajdasági Múzeumban, de nem utolsósorban a budapesti Néprajzi Múzeumban is őrzik Szilasi Mihály citerajátékának fölvételeit, a jellegzetes, muzslyai stílusú ,,sántaciterázás”-t.
A tanítvány, Lele József ápolja tovább ezt az egyedi játékmódot, neki megadatott az a lehetőség, hogy Miska bácsitól tanulhatta meg a sántaütést. Természetesen a helybeli Pöngető nevű kis citerazenekar tagjainak is oktatja az ilyenfajta muzsikálást. Erről szakmai előadást is tartottak, az előadó a törökbecsei Micsik Béla és a muzslyai Lele József volt.
Az esten Bajtai Gabriella elszavalta Fehér Ferenc: Apám citerája című versét, majd megkezdődött a bemutatkozás. Elsőként a nyolctagú muzslyai Pöngető citerazenekar lépett színre, mely már három éve működik, és szép eredményeket ért el a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn, valamint az Aranycitera versenyen, majd Váci Zsolt a kis citerazenekar szólistájaként juhászdalokat adott elő. A pacséri citerazenekar 1974-ben alakult meg, nyolc tagból áll, de utánpótlás is van, ugyancsak nyolctagú. A pacséri Ónadi Tamás szólista is megmutatta, mit tud, dél-alföldi betyárdalokat játszott, majd őt követte a Pöngető citerazenekarból Váci Nándor szólista és Lele Brigitta magyar népdalokkal. A torontálvásárhelyi Hompot Angéla négy éve játszik ezen a hangszeren, és kétszeres második díjazottja a Szólj, síp, szólj! vetélkedőnek, ugyanakkor egyszer harmadik díjban is részesült, az Aranycitera versenyen pedig az első díjat érdemelte ki. Ő dél-alföldi népdalokkal szórakoztatta a jelenlévőket. Az est következő fellépői a szentmihályi kisciterások voltak, akik hét éve szorgalmasan gyakorolnak, a vajdasági vetélkedőkön szép sikereket értek el. A törökbecsei Kószó Jánosnak Micsik Béla a szomszédja, és egyben oktatója. Ez volt az első hivatalos, önálló fellépése, és az sem mellékes, hogy saját készítésű citeráján játszott. A magyarittabéi Búzavirág HE 1997 óta aktívan dolgozik. A leány citerazenekar négy éve létezik, és tolnai leánydalokat adott elő. Szabó József pacséri citeraszólista magyar népdalokkal kedveskedett a közönségnek, majd a pancsovai ME citerazenekara következett, mely 1978-ban alakult meg, számos fellépésen vett részt Vajdaságban és külföldön is, hisz nemrégen vendégszerepelt Hollandiában, Németországban és Erdélyben. Művészeti vezetőjük, Kovács József szólistaként is citerázott, ő egyébként már 17 éve pengeti ezt a hangszert. Zsadányi Bálint pacséri szólistát a tornyosi Dáridó nevű citerazenekar követte, Tolna megyei népdalokkal. A 70-es években megalakult muzslyai citerazenekar alapító tagja Szilasi Mihály volt, most Lele József a vezetője, az est keretében magyar népdalokkal mutatkozott be. Micsik Béla ötödikes korában tanult meg citerázni, 1993 óta oktat és citerákat is készít. 1998-tól a Népművészet Ifjú Mestere cím, az idéntől pedig a Magyar Kultúra Apródja cím büszke viselője, tekerőlanton is játszik. Az est keretében fellépett a Flaman-Hézső citerakettős, tagjai a Szentmihályon élő, 25 éve citerázó Flaman István, a falu mindenese, a helyi közösség titkára, a művelődési élet mozgatórugója, aki az állatorvosi teendőket is ellátja az ezer lelket számláló faluban. A csókai születésű Hézső Zsolt már három éve szabadkai lakos. Tizennyolc éve játszik citerán, informatikai mérnök, jelenleg a katonai szolgálatot tölti civilben Szabadkán, az Egészségügyi Intézmény informatikai részlegén. Lele József muzslyai citerajátéka után a magyarországi, sándorfalvi Budai Sándor citerazenekar következett, amely 1957-ben alakult meg, és már nagyban készülődik az 50 éves jubileum megünneplésére. A második Szilasi-nap elnevezésű rendezvényt a muzslyai citerazenekar és vegyes kórus zárta.