* Sok mindennel foglalkozol, miért választottad éppen a kommunikátor szakot?

— Már ötödikes koromban érdekelt az újságírás, és egy szerb újságírói tanfolyamra jártam ekkor, de azért úgy gondoltam, hogy könnyebb lenne az anyanyelvemen folytatni a tanulmányaimat, ha úgy alakul, s így jött az ötlet. Magyarország is szóba került, de úgy voltam vele, hogy ha van lehetőségem ezt itthon tanulni, akkor maradok. Először egyébként germanisztikára szerettem volna menni, mert a gimiben német szakos voltam, de végül nem próbáltam meg a felvételit, akkor már eldöntöttem, hogy a tanítóképzőbe jelentkezem. Nagyon érdekes a szak, sok mindent megtanultam már most a nyomtatott sajtóról, a média műfajairól, elméleti és gyakorlati tudást is ad. Még PR-gyakorlatunk is volt, az Eduexpóra mentünk reklámozni az egyetemet.

* Az AIESEC szervezetbe hogyan kerültél be, és mi a feladatod?

— Ez egy érdekes történet. Egy átlagos napon anyukámmal sétáltam a városban, és megláttam egy plakátot, melyen valamilyen fura, kék emberke volt. Mondom, hú, ez mi lehet? Rámentem a plakáton látható QR-kódra, és megjelent egy kérdőív. Annyi állt ott, hogy ez egy egyetemista-diákszervezet. Kitöltöttem, és nem is gondoltam, hogy bárki fel fog hívni, de elhívtak egy interjúra. Nem értettem, hogy ez most munkahely vagy diákcsereprogram vagy micsoda.  Ráadásul először rossz egyetemre mentem el, de kaptam még egy esélyt, megcsinálták velem az interjút, és bekerültem. Az AIESEC-ről azt kell tudni, hogy ez egy nemzetközi egyetemista-diákszervezet, mely itt szerb nyelven működik, és nagyon hasonlít a többi ilyen szervezetre. A II. világháború után jött létre, és mindig azon volt, hogy jobb jövőt teremtsen a fiataloknak. Sok szektorunk van. Az enyém az önkéntesekkel foglalkozik, egy szektor az itteni diákokat küldi diákcsereprogramokra, egy csak a konferenciák szervezésével foglalkozik, partnereket keres a konferenciákhoz, van a marketinges szektorunk, én itt kezdtem csapattagként működni, és van még egy szektor, mely azzal foglalkozik, hogy a külföldi fiatalokat elhelyezi különféle cégekben dolgozni, hosszabb vagy rövidebb időre. Én prezentációkat készítek, és interjúkat a külföldi diákokkal, de konferencián is voltam már előadó. Eleinte nagyon izgultam kiállni emberek elé, de most már bátrabb vagyok. Egyszer felszólaltam egy konferencián, ahol voltak vagy háromszázan, elmondtam a véleményemet, és itt egy kicsit magabiztosabbá váltam.

* Azt tudom rólad, hogy sok nyelvet beszélsz. Mióta tanulsz nyelveket? 

— A nyelvek már gyerekkorom óta érdekelnek. Először anyukám beíratott angolra, mely jóga volt angollal egybekötve, és igazából ott tanultam meg angolul, illetve sokat segítettek a videójátékok meg a YouTube is. A németet még óvodás koromban kezdtem el tanulni, jártam külön német oviba a rendes ovi mellett délutánonként néhány órára, ott is sokat tanultam, aztán a gimiben ehhez jött még a spanyol, melyet egy ideig hanyagoltam, de most újrakezdtem.

* Könnyen tanulsz nyelveket?

— Igen. Főleg a germán nyelveket tanulom könnyen, szeretném majd hozzáadni a hollandot, de gondolkozom az olaszon is, Szabadkán van egy olasz központ, már fontolgattam, hogy oda is beiratkozom. Szerintem nagyon jó több nyelvet ismerni, mert a kreativitásunkat is fejleszti. Híreket például sokszor angolul olvasok, könyveket már gyerekkoromban németül is olvastam.

* Mi a helyzet a szerbbel?

— Hát igazából a szerbem is nagyon jó (nevet), mivel egészen kicsi koromban szerb oviba jártam, csak később kezdtem el magyarba, és így egész életem során voltak szerb barátaim is, ráadásul most az AIESEC-ben ezt is tovább tudom fejleszteni, hiszen szerb nyelven kommunikálunk. Szerintem aki Szerbiában él, annak tudnia kell az ország nyelvét, mert ez a munkavállalást is megkönnyítheti.

* Ha már szereted a nyelveket, feltételezem, utazni is szeretsz.

— Igen, nagyon. Gyerekkorom óta járunk Görögországba nyaralni a tengerre, s a Balkán majdnem minden országában voltam már, de szeretnék elutazni Európán kívülre. Most egy ausztráliai út van tervben, talán jövőre, az egyetem után ez is sikerül. Megismertem ugyanis egy fiút, aki ott él, őt szeretném meglátogatni.

* Lea, hol látod magad öt év múlva?

— Valahol a média világában. De némettanárként is el tudom képzelni magam. Édesanyám is némettanárnő, ő is sok nyelvet beszél, ez is inspiráció volt számomra, szívesen lépnék a nyomdokaiba. Viszont nagyon izgalmasnak tartom a média világát. Szeretném megtalálni a saját utamat. Még nem tudom pontosan, melyik része illene hozzám, talán az újságírás, de a marketinggel is szívesen foglalkoznék. Szerintem a fiatalok keveset olvasnak, tévét még kevesebbet néznek, ezen lehet, hogy lehetne javítani, vagy elfogadni, hogy most, az internet világában, ahol minden felgyorsult, rövidebb szövegekre és tartalmakra van szükség.

* Ha már internet és gyorsulás, ejtsünk szót a mesterséges intelligenciáról is. Te mire használod leginkább?

— Megmondom őszintén, én nem annyira használom, mert nem minden információban bízom még meg, de amikor például nincs ötletem egy feladathoz, mondjuk, az AIESEC-nél, akkor kérem a segítségét. Például, hogy milyen koncepciója, tematikája lehetne egy konferenciának. De kértem már tőle ötletet reklámszlogen megírásához is. Nem azt használtam, amit ő mondott, összeállítottam a sajátomat, de ihletet adott.

* Sok mindenbe belekóstoltál már. Mi az, amit szeretnél még fejleszteni?

— A fotózás érdekel, a videókészítés is, de ezt még tanulnom kell. Illetve javítanom kell a helyesírásomon is, valamint szerintem nem fogalmazok a legjobban, ezen sem ártana dolgozni. Beke Ottó tanár úrnál volt kreatív írás tantárgyunk, itt jöttem rá, hogy talán a helyesírásnál még fontosabb az, amit leírunk, itt egy kicsit meg is nyílt a kreatív oldalam. S az Excelt jobban kellene ismernem és használnom. 

* Mit csinálsz abban a kevés szabadidődben, amelyed van?

— Olvasni szoktam, telefonon beszélgetek az ausztrál barátommal, vagy kiviszem a kutyusunkat sétálni. Mindig találok valami elfoglaltságot. 

* Mindjárt itt van 2026. Hogy állsz az újévi fogadalmakkal?

— Szerintem csak csússzunk át a következő évbe, és haladjunk. Régebben tettem újévi fogadalmakat, melyek közül nem sokat teljesítettem, például megígértem magamnak, hogy majd elmegyek edzőterembe, aztán nem lett belőle semmi, úgyhogy már nem fogadkozom. Talán annyit említenék, hogy 2027-re szeretném befejezni az AIESEC-es karrieremet, mert most már más dolgok is érdekelnek. De hagyok magam után utódokat, akik ugyanúgy fogják vezetni ezt a szektort, ahogy én vezettem, úgyhogy senkinek sem kell aggódnia.