A város területén élő fáknak számos funkciójuk van. Lombjuk egyrészt tisztítja a levegőt, tehát a fáknak az oxigénellátásában van szerepük, másrészt akár negyedével is csökkenthetik a légköri szálló por mennyiségét, jelentősen visszafogva annak egészségkárosító hatását. Ezenkívül szeretünk hűsölni az árnyékukban, vagy ágaik alatt elbújni a futó záporok elől, meg egyébként is, a fák jó érzéssel töltenek el bennünket. Megnyugtatnak, és nemcsak a zöld koronájuk miatt, hanem mert kérges törzsük valami időtállóságot, valami bölcsességet, biztosat sugall.

Eléggé valószínűtlen viszont, hogy a hirdetőfelületet is eme funkciók közé sorolhatnánk. Pedig az elmúlt évtizedekben egyre szélesebb körben terjedt el az a rossz szokás, hogy a város polgárai a forgalmasabb utcákon és tereken a fák törzsére rögzítik hirdetésüket. Ennek okát csak találgatni lehet. Végül is nem kell hozzá túl nagy fantázia: a fák mellett mindenki elsétál, mindenhol „hozzáférhetőek”, és nem utolsósorban nem kell fizetni sem értük. De nem véletlen — éppen ezért elgondolkodtató is talán —, hogy minél délebbre járunk a Balkánon, annál inkább sűrűsödnek ennek a bosszantó berögződésnek a nyomai...

Szóval itt van ez az égbekiáltó gond, melyet mindenki észlel, és amely mindenkit zavar, a kérdés mégis sokáig csak süket fülekre talált, végül azonban néhány kezdeményezőkész civil, akit valóban foglalkoztat a saját környezete, illetve annak rendezetlensége, kezébe vette az irányítást. Az authentic vojvodina polgári egyesület, illetve a Mosolyogj Szabadkára civil szervezet indítványozására és Szabadka város környezetvédelmi titkárságának támogatásával A fa nem hirdetőtábla címmel nemrégiben egy olyan — a társadalmi felelősségvállalás ösztönzésére irányuló — megmozdulásra került sor, amelynek keretében az aktivisták a fák törzséről takarították el a „szemetet”.

A sajtóban és a közösségi oldalakon meghirdetett felhívásra nem túl népes, de annál lelkesebb csapat válaszolt. A találkozó délelőtt piknikezéssel indult. A részvevők a 0. kilométerkőnél találkoztak (az úgynevezett majomplaccon, a korsókat megformáló ivókút mellett). Az önkéntesek a reggeli falatozás és az ismerkedés után volim gelegunju, azaz szeretem a galagonyát feliratú pólót kaptak.

Ezt magukra öltve akcióba lendültek, és előbb a város közvetlen központjában, majd a Radić fivérek utcától a nagytemplomig, a Gombkötő, a Petőfi Sándor és a Borovo utcáját, illetve a sugárutat érintve leszedegették a fákra ragasztott apróhirdetéseket, reklámokat, felhívásokat és gyászjelentéseket. Na meg a rajzszögeket és a tűzőgépek kapcsait, melyekkel ki-ki a maga kis hirdetményét függesztette ki. Arra persze ilyenkor nem gondolnak a lakosok, hogy az a fa, amelybe szöget vernek, él és lélegzik, ahogyan arra sem, hogy a hirdetések ma-holnap elavulnak, senkit sem fognak érdekelni, még azokat sem, akik kirakták őket, a papírok eláznak, a takarítás pedig elmarad. Néhány, szélben lengedező papírdarab árulkodik csak arról, hogy ott voltak, na meg a rozsdás szögek, amelyek közül néhány szinte már belenőtt a fába az évek során. Nincs is senki, aki eltakarítaná őket, hiszen ez nem tartozik senki hatáskörébe.

Rossz szokás a fák törzsén való „üzengetés”, melyet valaki valamikor elkezdett, aztán, ki tudja miért, az érdektelenség vagy az igénytelenség miatt, lassan megengedetté vált. És az ilyen magatartás hiába árulkodik önzésről, neveletlenségről vagy felelőtlenségről, egy ideje már nem is tesszük fel a kérdést, hogy helyes-e vagy sem. Sokan csak folytatják, amit mások elkezdtek anélkül, hogy mérlegelnék, vajon jó-e, ha követik az efféle butaságokat. Mert a hirdetésnek a hirdetőfelületen van a helye, a fa pedig egészen egyszerűen nem erre való. Persze ez nem csak a polgárok hibája. A város is elejét vehetné ennek, ha kihelyezne néhány ingyenes hirdetőtáblát azok számára, akik az adok-veszek jellegű tájékoztatást nyújtják. Vannak pozitív minták, például az önkiszolgálók bejáratánál. Nem beszélve az erre a célra szánt fórumokról, a hirdetőújságokról, a reklámfelületekről vagy az internetről. Bizonyára ez sem oldaná meg teljes mértékben a gondot, de talán akadnak majd néhányan, akik a hirdetőtáblák elhelyezésével el fognak gondolkodni a fák megkímélésének fontosságán egyrészt a környezetvédelem, másrészt az élhetőbb környezet kialakítása szempontjából.

Mindenesetre a kezdeményezésre nagyon sok kedvező visszajelzés érkezett mind a felhívás, mind az akció alkalmával is. A járókelők, a buszmegállókban várakozók közül voltak, akik megörültek a látottaknak, és a megmozdulást helyeselve azonnal hangot is adtak felháborodásuknak, amelyet ez a fajta „vandalizmus” idézett elő. Mások eleinte nem értették, megkérdezték, miért kell kiszedni a fából a szögeket, de voltak olyanok is, akik nem szóltak ugyan semmit, csak érdeklődve figyelték a történéseket. Ki tudja, talán látva, hogy milyen nehéz eltávolítani egy-egy szöget a fából, legközelebb már meggondolják, hogy mit, hova és mivel rögzítenek majd.

Az önkéntesek egy délelőtt alatt több zsáknyi szemetet takarítottak le a fákról. Ennél már csak az lesz groteszkebb, ha a szervezők az összegyűjtött hirdetésekből tematikus kiállítást szerveznek, mint ahogyan az egyébként a projektum folytatásában szerepel is a tervek között. A tárlatnak az a célja, hogy a jövőben ennek a rossz szokásnak a „divatja” alábbhagyjon, valamint hogy felhívja a figyelmet a környezet, a természet megóvásának és egyáltalán a váro-
sunk, az életterünk tisztaságának fontosságára. Hogy immár tudatosan kerüljük ki a pofonokat, hogy legyenek fák, és évtizedek múlva is azt mondhassam: szeretem a galagonyát!

A szervezet munkája nyomon követhető a közösségi oldalakon (http://www.facebook.com/nvoauthentic.vojvodina és http://www.facebook.com/savesubotica), amelyeken az elkövetkező megmozdulásokról is értesülhetünk, s ezekhez csatlakozhatunk is.