A mai Székelykevét 140 éve, 1886-ban alapították. Ennek emlékére tartottak ünnepséget június 28-án, amikor székelykaput avattak, és az ajándékba kapott Barátság kopjafát is megkoszorúzták.
Az ünneplő közösség a Szent István-templomban hálaadó szentmisén vett részt, melyet Szemerédi Pál dél-bánáti esperes, helyi plébános celebrált, majd átvonultak a tájházhoz, ahol az atya megáldotta a székelykaput és a tájház udvarán levő Barátság kopjafát. Mostantól a tájház bejárata egy eredeti székelykapu, melyet a gyergyócsomafalvi CsomaFa cég mesterei faragtak.
![]()
– A székelykapu a hovatartozás, a kitartás, a határ és a befogadás jelképe. A betolakodónak megálljt parancsol, de kitárul a jó szándékkal bekívánkozó előtt. A mellette álló Barátság kopjafa pedig az elszakíthatatlan testvéri kötelékeket hirdeti – hangzott el a házigazdák köszöntőjében, Vámos Elizabeta és Szathmári Mihály tolmácsolásában, akik arról is tájékoztattak, hogy e két örök érvényű szimbólum elhelyezését támogatta a magyar Agrárminisztérium, a Herman Ottó Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, valamint a Magyar Nemzeti Tanács. A székelykevei egyesületek közül pedig közreműködött a Székelykevei MECISZ, a Szalmaszál Művelődési Egyesület és a helyi Falufejlesztési Társaság.
Az ünnepségen felolvasták Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének üdvözletét, aki nem tudott jelen lenni a jubileumi eseményen, de gondolatban a székelykeveieket erősítette.
Az eseményen beszédet mondott dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke. Úgy fogalmazott, minden tisztelet azért, hogy kitartottak, és ez alatt a 140 év alatt meg tudták őrizni anyanyelvüket, identitásukat és azon belül a székely gyökereiket.
– 1883-ban az őseik megérkeztek erre a vidékre, de 1886-ban, három évvel később már ezt a települést is megalapították, kiépítették és vigyáznak rá, és ennek következtében büszkén mondhatják el azt magukról, hogy a legdélebbi magyar település Székelykeve, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az egész világon. A székelykapu egy jelkép, nem csupán dísz. Gyökereket jelképez, kultúrát, a székely–magyar összefogást. Összeköti Erdélyt, Bukovinát, Vajdaságot és az Al-Dunát.
![]()
A rendezvény ünnepi hangulatához Kemény Mária népdalénekes vezetésével a Lángvirág leánykórus dalcsokorral járult hozzá.
A székelykapu-avató a Barátság kopjafa megkoszorúzásával zárult. Pásztor Bálint a VMSZ, Hajvert Ákos a Magyar Nemzeti Tanács nevében helyezte el a barátság virágait. Pirkov Ilija, Csóti Imre és Tóth Tibor a VMSZ Kevevára községi szervezetének képviseletében helyezett el koszorút, illetve a testvértelepülések, Ráckeve, Kunszentmiklós, Székelykeresztúr, Nagygalambfalva képviselői, a Sepsi SZIK szurkolótáborának tagjai, továbbá az ehingeni Kék Duna magyar egyesület tagjai is virággal vagy nemzeti színű szalaggal jelölték meg a kopjafákat.
Az ünnepségről szóló részletes beszámolót a Hét Nap július 8-ai számában olvashatják.
![]()
Fényképezte: Kónya-Kovács Otília