Százéves Zenta szimbóluma

Százéves Zenta szimbóluma

Zenta város legimpozánsabb, leglátványosabb és legmeghatározóbb épülete száz éve magasodik a város fölé. A sajátos stílusú középület immár a városkép elválaszthatatlan része, látványa számos művészt ihletett meg. De hogy miért is kellett új városházát építenie a községnek, arról Tari László helytörténész beszél.

— 1830-ban kapott a város egy „rendesebb” városházát (alapépülettel, középen toronnyal), amely hasonlított a szegedihez. Ennek az objektumnak az okozta a vesztét, hogy 1911. április 16-án a levéltári részlegben tűz ütött ki, amely átterjedt a városháza tetőszerkezetére. Az erős szél következtében az 1770-ben épült belvárosi templom is lángra kapott, és a két épület együtt égett le egy délután alatt. Az egész padlástér és tetőszerkezet megsemmisült, a falak viszont nem, mert kőből készültek.

A kiírt pályázatra beérkezett jeligés munkák közül a Zentai hős és a Zenta címűek bizonyultak a legjobbnak, de a költségek miatt mindkét tervet visszaküldték átdolgozásra. Ezután még egy sikertelen pályázatra került sor, majd a képviselő-testület 1912 januárjában határozatban rögzítette a tervezési programot, és ennek alapján az építészeti bizottság Kovács Frigyes budapesti műépítészt bízta meg azzal, hogy a tervét a város által módosított kívánalmakhoz igazítva átdolgozza.

Elkezdődött az építkezés. A régi városházát lebontották, a téglákat felhasználták. A munkálatokkal viszonylag gyorsan haladtak, 1913-ban megvolt a kétemeletnyi magasság, a torony, illetve a torony külső csigalépcsőházi tornya is. A szerződés szerint 1914. május 1-jére kellett befejezni. A vállalkozó a budapesti Saile Antal volt. Valószínűleg helyi munkásokat alkalmazott, és hozott kőművesmestereket is. A városháza elkészült ugyan a megszabott határidőre, de a tervet menet közben többször is módosították.
Több, költségkímélő kiigazításra került sor: például a központi fűtést nem vezették be, mert az 80 000 koronába került volna, ehelyett vaskályhákat vettek. Ennek később itták meg a levét, amikor hordani kellett a szenet, és amikor a portásoknak be kellett jönniük hajnali három órakor, hogy begyújtsanak. A szennyvízcsatorna, a vízvezeték stb. azonban kiépült, tehát a kornak megfelelően igyekeztek jól felszerelni a városházát.

1914 májusára főleg az északi szárny készült el — ahol most a rendőrség van —, ide az anyakönyvi, az adóhivatal és a levéltár be is költözött. Ezek az irodák korábban a régi Petőfi iskolában, valamint a Szent István-plébánia üzlethelyiségeiben voltak.

A városházának a központi, vagyis a legszebb része a díszlépcsőház, az oszlopcsarnok és a bejárati aula. Az épület kívülről — mint a Monarchia-beli középületek általában — sárgás-drappos színt kapott, amelynek az egyhangúságát sötétebb tónusú vertikális csíkozással bontották meg. A toronyban még ezek a színmaradványok látszanak az óra alatt.

A szokásokkal ellentétben nem volt hivatalos vagy ünnepélyes átadás. Ahogyan készültek a termek, az irodák úgy foglalták el a saját helyiségeiket. A dísztermet, amelynek mindmáig eredeti a berendezése, később fejezték be, a képviselők 1915 júniusában foglalhatták el — addig a képviselő-testületi üléseket a színházteremben tartották.

A városháza kevert, eklektikus stílusban épült, de legfőbb jellemzője a szecesszió. Ezek a motívumok még mindig elbűvölik az embereket. Eredetiek továbbá az öntött vaskapuk, amelyek Kecskeméti Antal vasszerkezeti üzeméből kerültek Szegedről Zentára. A kilincs alatt látható a cégér. A kapuk egykor nem feketék, hanem bronzszínűek voltak. A díszteremben régebben volt két nagyon nagy csillár, de szőrén-szálán eltűntek. Most a díszteremnek közvetett megvilágítása van, a fényt reflektorokkal vetítik a mennyezetre.

Magát a tornyot vasbeton keretbe foglalták, a fölsőbb részeken sok fémelemet használtak. Amint haladunk felfelé, úgy tömörödik a vasbeton szerkezet a torony csúcsáig, amely a kereszttel együtt 48 méter magas. A kereszt Ras Károly képviselőnek a javaslatára került fel.

Az órát a Rozgonyi és Lendvai vállalat szállította, s klasszikus módon, súlyokkal működött, mint az ingás órák. Hetente egyszer kellett felhúzni, most már azonban elektromos szerkezet van a helyén.

Zentának valójában a városháza a szimbóluma. Aki meglátja az egyedi vonalvezetésű és stílusú épületet, amely semmi mással sem hasonlítható össze, rögtön felismeri. A külföldi látogatók azt mondják, hogy a településhez képest nagy a városháza. Valóban egy nagyobb városnak készült. Ezzel kapcsolatban nem árt megemlíteni, hogy mintegy ezer zentai férfi vált az első világháború áldozatává, ami nagy csapás volt, és ennek következtében sok család nem „születhetett meg”.

Hogy kellett-e ekkora épület, és státuszszimbólumnak számított-e abban az időben? Bizonyára. Zenta város ugyanis nagyon gazdag volt, 64 000 hold tartozott hozzá. A járásosztás után is több tízezer hektár földje maradt, a befolyt adókból tehát fel tudta építtetni a városházát. Igaz, kölcsönt is vett fel az osztrák—magyar banktól, illetve kötvényeket bocsátott ki, valamint más eszközöket is felhasznált. A felső határt 700 000 koronában szabta meg, de ezt végül túllépte, a teljes költségvetés több mint egymillió korona lett. Hála istennek idejében befejezték a városházát, ha ugyanis 1915-16-ban kezdik el építeni, akkor talán soha sem készült volna el — fejezte be a történet ismertetését Tari László.

A zentai városháza műemlék, tatarozására a Műemlékvédelmi Intézet jóváhagyásával kerülhet sor. Jelenleg is folyamatban van a kupola felújításáról szóló közbeszerzési eljárás kiírása. Előzetes becslések szerint ehhez 10 millió dinár szükséges, melyet az önkormányzatnak kell előteremtenie, mert annak ellenére, hogy a városháza műemlék, az állam nem fordít rá egy fillért sem.               

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink