Szappanbuborékokkal táncoló

Szappanbuborékokkal táncoló

Minden vajdasági kalákán ott látom, cipeli a gerendát, fest vagy éppen fotóz. Máskor pedig egy egzotikus strandon lógatja a lábát. Aztán egy méhészetből jelentkezik be. Szappanokat készít, mosószert gyárt, köpölyökkel és akupunktúrával kezeli azt, aki kéri.

Nemrég tért haza Amerikából, bejárta Mexikót, Indiát, Izraelt és még sok-sok másik országot. Talán az ilyen emberekre mondjuk azt: életművész. Ha rá gondolok, egy filmben látom Kanyó Julit, amint táncol, repül a hosszú haja, majd a film lelassul, hogy a képen jól megfigyelhessük, micsoda végtelen nyugalom árad belőle még akkor is, ha táncol. A kép végül visszagyorsul eredeti tempójára, s Juli kitáncol a képből.

* Juli, miért kezdtél el szappanokkal foglalkozni? 

— Előbb magamnak szerettem volna készíteni valami olyat, ami nekem is jó, a környezetemnek is, elmentem hát egy tanfolyamra, s megtanultam a szappankészítés csínját-bínját. Anyukám is csinált régen krémeket, kotyvasztott kozmetikai dolgokat, és mivel mindenki kipróbálta, szerette a szappanaimat, elkezdtem nagyobb mennyiségben gyártani őket. Eleinte csak a barátoknak, a családnak, most viszont már, amint látod, nagy mennyiségben, és mindenki megvásárolhatja. De azért ez csak hobbi. Egy olyan dolog az életemben, amit nem más emberekkel közösen, hanem egyedül csinálok otthon.

* A Malomfesztiválon pedig a te természetes alapanyagokból készült folyékony szappanaiddal tusolnak, a te mosószódáddal mosogatnak a fesztiválozók. Kaptál visszajelzéseket? 

— Igen, mondták, hogy nagyon jó illatú a szappan, jót tesz a bőrnek, szóval örülök. Ez egy jó kis ötlet volt a szervezők részéről, s örültem, hogy éppen engem kértek fel, hogy elkészítsem ezt a nagy mennyiségű tisztálkodó- és tisztítószert.

* S ha már megtisztítottuk testünket, jöhetünk hozzád akupunktúrára vagy köpölyözésre. Egyszer engem is megkínoztál, szerintem soha nem fogom elfelejteni. Haha! Mit kell tudni erről a fajta kínzómódszerről? 

— Hahaha! Azért fájt, mert először próbáltad, és mert be voltak feszülve az izmaid. Amit csinálok, az hagyományos kínai orvoslás, beletartozik a köpölyözés, az akupunktúra, a moxaterápia s még több más módszer. A köpölyözést már a magyar népi gyógyászat is használta, csak nem pontosan úgy, mint a kínaiak. A magyarok csak rárakták az üvegeket oda, ahol fájt: derék, hát stb. A kínaiaknál ez összetettebb, mert ők tudják, hol futnak a testünkben a meridiánvonalak, s ismerik azokat a pontokat, amelyeket bizonyos gondok esetén masszírozni kell, esetleg tűt vagy köpölyt rakni rájuk. Ez egy másfajta rendszer, mint a nyugati orvoslás. Több mint ötezer éves tudományról van szó, mely nálunk sajnos még mindig gyerekcipőben jár, de azért egyre nyitottabbak rá az emberek, hiszen sokan csalódnak a nyugati orvoslásban. Nem mindig az a megoldás, hogy bekapunk egy tablettát. A betegség okát kell megkeresni, s azt kezelni. Egy kezelés alatt én csak segítek a testnek beindítani az öngyógyító folyamatait. A módszert narancsbőrre is szokták használni, de az nagyon fájdalmas. Viszont teljesen kicserél. Javítja az immunrendszert, a vérkeringésre is hat, jobban lehet aludni tőle.


A szerző felvétele

* S ezt mind hol tanultad? Ez mégsem szappankészítés. 

— Úgy, hogy én is beteg lettem. Azelőtt soha nem volt nagyobb bajom, mint egy megfázás, aztán bumm. Végigjártam egy csomó orvost, egyik sem segített, s azt mondtam, oké, akkor próbáljunk ki valami mást. Elmentem Kakuszi János természetgyógyászhoz, aki hagyományos kínai orvoslással foglalkozik. Ő Törökkanizsán dolgozott, s egy terápia alatt kikúrálta azt a bajomat, amelyet hét orvos sem tudott megoldani. Itt jöttem rá, hogy nem minden esetben jó megoldások a nyugati orvoslás által felkínált lehetőségek. Nekem hihetetlen volt, hogy annyi szenvedés, fájdalom után ilyen gyorsan segített ez a terápia. Egészen lesokkolódtam. Nem kellett gyógyszereket szednem, nem kellett operálni, semmi. Elkezdtem hát tanulni tőle. Később Budapesten egy Eőry Ajándok nevű orvosnál fejlesztettem tovább tudásomat, aztán pedig elkezdtem egyedül is csinálni. Ez most is így van.

* Te is folyton úton vagy. Hogyan kell elképzelni egy utazásod? Előre eldöntöd, hová mész, hol alszol, mit csinálsz? Valahogy kétlem. 

— Legutóbb Amerikában voltam, ami annak a folyománya, hogy tavaly a Malomfesztivál után itt volt velem egy izraeli csapat és két spanyol lány. A fesztivál után eljöttek hozzám néhány napra. Ott laktunk tízen. Ők szerettek volna elmenni Görögországba, de mondtam, maradjunk Szerbiában, itt is sok gyönyörű hely van. Lementünk hát Dél-Szerbiába: Valjevo, Stara Planina, aztán átmentünk Bulgáriába, én onnan Izraelbe utaztam, majd együtt elmentünk Egyiptomba, visszajöttem három napra, és Németországba utaztam dolgozni. Van egy ismerősöm, aki csokoládét készít, s a karácsonyi szezon előtt mindig megkér, hogy segítsek neki, hiszen olyankor nagyon sok csokit le kell gyártania a Télapónak, Mikulásnak, Jézuskának. (Nevet.) Több mint egy tonna csokit csináltunk, ő pedig ezt vitte árulni a vásárokba. Nyáron egy méhészetben dolgoztam, aztán jött Amerika. A barátom izraeli, és sokat agyaltunk, hogyan tudnánk többet találkozni, majd jött az ötlet, hogy menjünk ki Kaliforniába, látogassuk meg egy ismerősét. Így is történt. Vettünk egy autót, hiszen ez ott nagyon olcsó, s utazgattunk. Tervünk nem volt, bejártuk Mexikót, megérkeztünk Guatemalába, ott eladtuk az autót, és hazarepültünk. Amikor utazom, nincsenek nagy terveim, mégis minden jön magától. Kivettük a kocsiból a hátsó üléseket, építettünk bele egy ágyat, aláraktuk a cuccot, konyhaszettet, törülközőt, és mentünk. Egyikünk sem beszél spanyolul, így elég vicces volt, de jó tapasztalat.


A szerző felvétele

* Egy ilyen szabad lélek, mint te, soha nem vágyik arra, hogy megálljon?

— De. Mostanában annyit utaztam — hiszen előtte bejártam Indiát, Izraelt —, hogy elkezdtem azt érezni, ez már sok. Egy hónapnál tovább nem voltam ugyanazon a helyen már három éve. Szerintem én szinte sosem alszom ugyanabban az ágyban. (Nevet.) Azt érzem, hogy most jó volna lehorgonyozni egy kicsit valahol. Ezt főleg Mexikó után éreztem nagyon. Lehet, azért, mert egy autóban éltünk, s ötliteres flakonokból „tusoltunk” a tengerparton. Ez mind isteni, de egy idő után azt érzed, hogy egy pici komfort most már nem ártana. Nagyon jó most itthon lenni. Augusztusban és szeptemberben itthon maradok, aztán októberben utazom ki Izraelbe. Szeretném megtanulni azt a gyönyörű nyelvet. Szeretnék ott lenni, egy picit jobban belefolyni a kultúrába, mert megszerettem ezeket az embereket. Nem tudom, miért és hogyan, de azóta állandóan izraeliekbe botlok. Szóval elmenekülök a tél elől.

* A barátod is itt van most veled Vajdaságban. Ő milyen különbségeket lát az itt és az ott között?

— Azt ő is látja és érzi, hogy sok ember megy el innen. Leszűri abból, amit a többiek mesélnek. Náluk ez máshogy működik. Az izraeliek szeretnek utazni. Én például nem találkoztam olyannal, aki nem volt néhány hónapot Keleten, néhány hónapot Nyugaton. Náluk kötelező a három év katonaság, mely után mind elmennek egy évet utazni, s csak ekkor csapnak bele a nagybetűs életbe, legyen az egyetem, karrier, bármi. Amit én éreztem, hogy ott a munka és a karrier nagyon fontos. De a barátom sok jó dolgot is lát itt, nálunk, mindig azt mondja, hogy szerinte a vajdaságiaknak ezt ki kellene használniuk, nem pedig elköltözniük. Szeret itt lenni. Jó a pálinka, jó a kolbász, kedvesek az emberek, mi kell még?


Fotó: Michael Bowring

* Juli, van életfilozófiád?

— Csak annyi, hogy élvezzük az életet. Csak ennyi a lényeg. És hogy azt csináljuk, amiről azt érezzük, hogy szívből jön.

* Tervek? Marad minden a régiben? Utazol, szappanozol, tűket szurkálsz emberekbe?

— A közeljövőben szerintem kétlaki életformát fogok folytatni. Nem tudom itt hagyni Vajdaságot. Ez a központ, mindig ide akarok visszajönni. Ez egy jó hely, ez az otthon. Ha elmegyek is Izraelbe, tudom, hogy hamarosan megint visszajövök. Hozom-viszem magammal a kultúrákat. Abból ide hozok valamit, ebből pedig Izraelbe viszek magammal. Mindkét helyen folytatom a szappankészítést és a gyógyítást is. Szeretném kitanulni a thai masszázst is, hogy bővítsem a tudásom. Szeretem a kínai gyógyászatot, és jó látni, hogy ez egyre több ember szerint szükséges. Amikor Amerikában voltunk, nem foglalkoztam vele, s hiányzott. Mert amikor gyógyítok, azt érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok. S ez a világ egyik legjobb érzése.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szappanbuborékokkal táncoló
Fiatalok Fiataloknak
  • 2019.09.06.
  • LXXIV. évfolyam 36. szám
Szappanbuborékokkal táncoló
Fiatalok Fiataloknak
Facebook

Támogatóink