- a szerző fotója

A Szeretet Otthonának nevezték el Nagykikindán a Fő utcán található, idős személyeket felkaroló létesítményt. Mint ismeretes, ebben a városban betegápoló nővérek, vagy egyszerűbben kórházi nővéreknek ismert női szerzetesi rend létezett egészen az utolsó háború éveiig. Tagjai többnyire szlovén nemzetiségűek voltak, akik a válságos időben visszatértek a hazájukba. A birtokukban levő két épület közül az egyik a nagykikindai katolikus egyháznak maradt, és azt Ft. Botka József helybeli plébános aggok otthonává rendezte át. Fennállása 10 évre tekint vissza, és már számtalan idősebb személynek nyújtott nyugodt lakóhelyet, a megbízható fiatalabbaknak pedig munkát is. Jelenleg három hetven év feletti nagymama és a Kucorovszki család lakik benne. Krisztina és Roland Kucorovszki fiatal házaspár, kislányaik, Renáta és Anasztázia hét- és hatévesek. Vállalkozásuk kissé szokatlan, ha az életkorukat vesszük figyelembe, ugyanis ők viselik gondját az otthonnak és lakóinak.
* Mi késztette magukat az elhatározásra, hogy házvezetői megbízást vállaljanak az idősek otthonában? - kérdeztem tőlük. Krisztina válaszolt:
- A lakáshiány vitt rá bennünket. A férjem családjánál laktunk egy ideig, de szerettünk volna önállóak lenni. Sajnos, lakbérre nem futotta, mivel csak a férjem dolgozik. Ő hozta a hírét ennek a lehetőségnek a plébános úrtól. Nem gondolkoztunk rajta sokat, még aznap elvállaltuk. Megtetszett a nagy hely, számtalan szoba állt a rendelkezésünkre. A férjem nagyanyja is ideköltözött velünk. Ő az időseknek szánt lakosztályban kapott helyet. Ez volt a kezdet egy évvel ezelőtt, de a nagymama időközben meghalt.
* Kik a jelenlegi lakói az otthonnak, és ki számíthat itt ellátásra?
- Három nagymama él az otthonban. Ők egykor templomba járók voltak, ismerték egymást. Aztán magukra maradtak, vagy egyszerűen úgy határoztak, hogy nem szeretnének a családjuk terhére lenni. Saját nyugdíjuk van, amiből hozzájárulnak az otthon költségeinek a fedezéséhez.
* Mi a házvezetőnő feladata?
- Ellátom a nagymamák körüli teendőket, de ez nem nagy munka, mivelhogy ők nem fekvőbetegek. Főznöm nem kell, mert - szombat és vasárnap kivételével - az ételt a Vöröskereszt konyhájáról hozom nekik. A hétvégén a plébánián készítik számukra az eledelt. Nyáron a kertet műveljük. Itt mindenkinek jut egy meghatározott rész. A nagymamák nagyon szeretnek segíteni, így közösen csináljuk.
* Van-e szabad ideje?
- Már hogyne volna! Nemcsak a nagymamák, de a plébános úr is igen megértő. Hozzánk is jöhetnek látogatók, és mi is elmehetünk az ismerőseinkhez. A nyáron még a tengerre is eljutottunk. A hazajövetelünknek legjobban a nagymamák örültek meg, mert már nagyon hiányoztunk nekik a gyerekeinkkel együtt.
* Van-e a példa a generációk közötti ellentétre?
- Ilyesmi nálunk még nem nyilvánult meg, hiszen úgy élünk itt, mint egy nagy család. Nagyfokú a tolerancia és az egymás elfogadásának kézsége. Mindenkinek van külön szobája tévével, amelyben egyedül lakik. Akár a saját kedvenc bútoraikat is elhozhatják otthonról. A nagymamák gyakran meghívnak a szobájukba kávéra, és én örömmel el is fogadom. Ők viszont nem járnak hozzám, mert nem akarnak útban lenni. Esténként korán lefekszenek. Hozzánk gyerekek is járnak, akik hangoskodnak, vagy csintalankodnak, de emiatt még nem volt szóváltás.
* Közeledik a karácsony. Hogyan ünnepelnek?
- Az első napot mindig itthon ünnepeljük meg, a másodikon elmegyünk a szüleinkhez. A férjem nagycsaládból származik. Az Isten hívására válaszoltunk, megoldódott a lakásproblémánk, és itt egy újabb családra is találtunk. Ha sok a munkám, akkor is szakítok rá időt, hogy meghallgassam a problémáikat. Nyáron, amikor a kertben szorgoskodtunk, a kislányaink pedig a közelünkben játszadoztak, számtalanszor mondták a gyerekeknek: ,,Szabadon hívhatsz a nagymamának!"