* Napjainkban ritkaság, hogy valaki öt nyelven beszél. Hogyan kezdődött a kapcsolatod a nyelvekkel?

— Szerencsém volt. Az életkörülményeim hozták úgy, hogy több nyelvvel is kapcsolatba lépjek. Németországban nőttem fel, és amellett, hogy elsajátítottam a német nyelvet, már ott megismerkedtem az angollal, mely felkeltette az érdeklődésemet. Aztán hazaköltöztünk, nagyon jó magánnyelvtanárom volt. Szegeden, a gimnáziumban olaszt szerettem volna tanulni, de nem volt ilyen nyelvkombináció, így jött a spanyol, mely aztán a pályám lett, az egyetemen ugyanis angol és spanyol szakon végeztem.

* A foglalkozásod pedagógus. Hogyan merült fel az idegenvezetés?

— Eléggé sokat éltem Szabadkán kívül, de mindig is ezt tartottam otthonomnak, és ezzel együtt járt a város iránti szeretetem is. Külföldön úgy próbáltam népszerűsíteni a várost, hogy elhívtam az osztálytársaimat, a tanáraimat. Szeretek dicsekedni Szabadkával, megmutatni a szépségeit, és rádöbbenteni embereket arra, hogy milyen kincseket rejt, milyen jó hangulatú és szép település. Korábban is foglalkoztam idegenvezetéssel, amatőr módon, amikor a vendégeim megkértek rá. Gyakran jártam be a turisztikai információs irodába, ott kérdezték meg egyszer, amikor Szabadkán indult egy tanfolyam, hogy van-e kedvem csatlakozni. Valahol kerestem a lehetőséget, és a lehetőség is megtalált engem.

* Van kapcsolat a pedagógia és az idegenvezetés között?

— Ha úgy nézzük, hogy pedagógusként újabb és újabb ismereteket ad át az ember a tanulóinak, akkor mindenképpen, hiszen újat mutatok az ide érkező csoportoknak. Megmutatom nekik azt, hogy a határ déli oldalán is vannak értékek, ide is érdemes ellátogatni. Úgy érzem, sikerül is meggyőznöm őket. Persze magáért is beszél a város, de azt gondolom, fontos, hogy idegenvezetővel járják körbe. Ezért haragszom azokra a csoportokra, melyek minket megkerülve, engedély nélküli, amatőr vezetővel vagy idegenvezető nélkül jönnek, mert teljesen más az élmény. Ketten vagyunk, akiknek van idegenvezetői engedélyük, és magyarul is tartunk városfelfedező sétát. Más az, amikor mi hívjuk fel a figyelmüket bizonyos dolgokra, hogy mit is kell nézni, és miért fontos ez. Nem ámíthatjuk magunkat, hogy Béccsel, Prágával versenyzünk, válogatva a sok látnivaló között. Hozzájuk képest a város jóval kevesebbet tud mutatni, éppen ezért itt a hozzá fűzött történet, a mese teszi igazán élményszerűvé a látottakat.

* Milyen élményben lehet részük a turistáknak a városfelfedező sétákon?

— Az általános útvonal a barátok templománál indul, időrendi sorrendben haladva megnézzük a katedrálist, a gimnáziumot, a zsinagógát, visszafelé pedig a központ fő látványosságait, a városházát, a főteret, a korzót, a Raichle-palotát és ami közben útba esik. Ha nagyon ráér a csoport, akkor felmegyünk a toronyba, és a városháza mögötti kis teret, a szabadkai írókat is bemutatjuk. Ez az, amire ritkán van alkalom, mivel ugyanis az emberek nem ismerik a terepet, nagyon kevés időt, sokszor csak egy órát szánnak a szabadkai városnézésre. Értetlenkednek, amikor azt mondom, hogy ennyi idő nem elég, ráadásul busszal nem, csak gyalog közelíthetőek meg a látványosságok, a távok viszont akkorák, hogy egy óra alatt nem lehet megtenni őket. Végig lehet rohanni a városon, akkor a turisták látnak belőle egy icipici részt, és ha nem ismerik, azt hiszik, hogy Szabadka csak ennyi. Nekem meg éppen az a célom, hogy megmutassam, Szabadka nem csak ennyi, hanem ennél sokkal több. Hála istennek, az utóbbi egy évben már nem a piac volt a legfőbb látnivaló. Általában megpróbálom rábeszélni a turistákat, hogy beüljenek valahová, fogyasszanak el valamit, hiszen ez a sok szép kávézó az életünk része. Szabadkán egy habos kávé úgyszólván az élményhez tartozik, adják át magukat az érzésnek. Ha sikerül, akkor élvezik, de ez egy harc minden csoporttal. Nem akarnak semmilyen pluszköltséget, pedig ha már eljöttek ide, ennyit igazán megengedhetnének maguknak.

* Tartalmilag mi mindenre terjed ki az idegenvezetés?

— A helyi történelem, építészet és személyes élmény ötvözete az, amiről beszélek. Mindenkinek megvan a saját kis története, mely nem mindig ugyanaz, de persze van, amit újra és újra el kell mondani. Például egyetlen csoport sem tudta, hogy Szabadkán Törleyek is laktak, vagy hogy Rákosi Mátyás itt inaskodott. Nem árt, ha tudunk Kosztolányiról, Csáth Gézáról vagy arról, hogy volt itt egy Munk Artúr is, akinek a neve elsőre persze semmit sem mond. El kell mesélni az egész történetet, hogy a Carpathián dr. Lengyel Árpád magyar orvos mellett ő is részt vett a Titanic megsegítésében. Aki elég időt hagy nekünk, hogy bemutassuk a várost, az ilyesmit is megtudhat.

Olyanra is akadt már példa, hogy egy turista segítségével sikerült eloszlatni egy kételyt. Amikor Palicson a kék vázákról meséltem, elmondtam, hogy összesen tizenegy készült belőlük, és Szabadkára két darab érkezett. Bizonyos híresztelések szerint azonban három, csakhogy valamelyik városi elöljáró kisajátított magának egyet. Az egyik csoportban felszólalt egy Zsolnay-leszármazott, aki elmondta, hogy minden családi dokumentumot átnézett, és biztosan állíthatja, hogy valóban csak két kék váza érkezett Szabadkára. Ez egy emlékezetes alkalom volt.

* Mit gondolsz, a városnak miben kellene fejlődnie az idegenforgalom terén?

— Elsősorban az volna fontos, hogy ne akárki vezethessen csoportokat, hanem csak olyanok, akik értenek is hozzá. Egy hozzá nem értő személy rontja az élményt. Tudomásul kell venni azt is, hogy az ideérkező csoportok nagy része magyarországi. Nagyon rossz képet fest a városról, hogy miután a turistákat nagy nehezen sikerül rábeszélnem, hogy igyanak meg egy kávét, a pincérek nem értik meg a rendelésüket. Ez egy negatív élmény. Egy ilyen városban, mely állandóan azt hangoztatja, hogy az idegenforgalmat kell fejleszteni, kötelezővé tenném, hogy a vendéglátó-ipari egységekben legalább egy olyan személy legyen, aki le tudja fordítani az étlapot. Jó volna, ha a rendszer átláthatóbb volna, és kiírnák, melyik városi nevezetességet mikor lehet megtekinteni. A zsinagóga látogatására volt egy tökéletesen működő rendszer, melyet egyik napról a másikra sikerült tönkretenni. Most nem is lehet tudni, mikor mehetünk be a zsidó templomba. Szerencsére a városháza látogatható, de nem raktak ki semmilyen tájékoztatót azok számára, akik nem szervezetten érkeznek. Az emléktárgybolt szombaton délben bezár, a vendégek még egy képeslapot sem vehetnek. A város sokszor olyan kulturális tartalmat sem kínál, amellyel itt lehetne tartani a turistákat. Amíg ilyen alapkérdések nincsenek tisztázva, addig nem is érdemes másról beszélnünk.

* Említetted már a tanfolyamot meg az engedélyt. Pontosan mire van szükség ahhoz, hogy valaki idegenvezető legyen?

— Papíron igen alacsony a kritérium, egy érettségi és egy idegen nyelv ismerete a követelmény. Annak idején Szabadkán nekünk volt tanfolyamunk is, de most egyszerűen csak fel kell készülni a szakirodalomból, és le kell tenni az idegenvezetői vizsgát, ami jelenleg csak Belgrádban lehetséges. Akinek ez sikerül, az az egész országban jogosult idegenvezetésre, de mi csak Szabadkán vezetünk csoportokat. Ezt a várost ismerjük igazán, erről tudunk hitelesen beszélni, teljes beleéléssel és szeretettel. 

Olvassa el a szerző, Gyurkovics Virág adatlapját!