Szabad ég alatt…

Szabad ég alatt…

Barangolós elképzeléseinkhez ezúttal is a torontálvásárhelyi Debelyacsa — a Természet Szolgálatában Környezetvédelmi és Fejlesztési Egyesület nyújtott eszmei védnökséget.

Valójában a titeli dombok sincsenek elérhetetlen távolságban szülő- és lakóhelyünktől, viszont tömegközlekedési változatokról egyelőre csak… Nos, álmodozások és sopánkodások, illetve a régmúlt idők utáni nosztalgia helyett kicsiny csapatunk ezúttal is inkább a cselekvést választotta. A kisebb-nagyobb karcolódásaink és összekülönbözéseink ellenére, sőt mi több, annak dacára, egyre erősebb (osztály)közösséggé kovácsolódva.


A szerző felvételei

Tudják, érzik ezt — és egyre jobban — a gyerkőcök szülei is, kiknek önzetlen háttértámogatása nélkül aligha tudtunk volna mindebből bármit is megvalósítani. Történetesen élővé tenni a lexikális ismereteket. Azaz interaktívvá, a legújabb kor nyelvi eszköztárából kiemelt szóval megfogalmazva. Túl sokat persze, nemcsak lehetetlen, de értelmetlen vállalkozás is elvárni egy-egy ilyen kiruccanástól. Hiszen majd mindegyikük markában ott van az a bizonyos mindentudó ketyere. Az első leágazásnál tarts… Valamerre. Mindössze annyi a gubanc, hogy amellett a bizonyos első lehetőség mellett már réges-rég elhaladtunk. Jó, de akkor mi legyen? Forduljunk netalántán vissza? Tizen-egynéhány fals kilométer megtétele után végül már ez sem tűnik túl lelkesítő ötletnek. És mielőtt bárkinek eszébe jutna szörnyülködni akár egy minutára is, papírra vetem máris, egyetlen lépést sem tettünk meg hiába. Csupán kikerültük a világhálós kisokos által számunkra kijelölt útvonalakat. Követtük helyette ősi tájékozódási ösztöneink útmutatásait. Elrajtolva a Béga és a Tisza folyónk násza fölötti magaslatról, ahonnét napkeltekor korábbi túrázásaink magaslatai — Avala, Verseci-hegy és a Tarcal is kirajzolódtak a távolban. A Dunát, pontosabban annak egyik ágazatát a kora délutáni órákban értük el. Sajkáslak falucska szántóin túl.

Degeszre tömött túrazsákjainkban arrafelé vizet, elemózsiát és tartalék zoknikat cipeltünk, visszafelé pedig a szennyest és a saját szemetünket. Lett légyen szó akárcsak egy picinyke cukorkáspapírról. S igen, az élményeket, bár tény, az érzékszervek által felvett ingerek integrált feldolgozásához (és lehetőleg ne tessék e fogalmat összekeverni a teljes kiőrlésű elnevezéssel felruházott termelési folyamattal!) azért lényegesen több időre lesz szükség. Vagy ki tudja. Egy dologgal viszont máris tisztában vagyok: Marcus Valerius Martialis római költő egyik halhatatlannak tűnő epigrammája üzenetének lényegével. Dii oderunt quem pedagogum fecerunt! (magyarul: Akit az istenek meggyűlölnek, tanárrá teszik!).

A következő barangolásunkig. A szabad ég alatt…


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szabad ég alatt…
Riport
Szabad ég alatt…
Riport
Facebook

Támogatóink