Vannak beidegződött szokásaim, melyektől — bármennyire is igyekszem — az idők múlásával sem tudok teljesen megválni. Ilyen például az urbánus rengetegben többé-kevésbé megbúvó „mozaikkövek”, ritkaságszámba menő tárgyi hagyatékok fénybe írása, illetve ez utóbbiból magától értődően kibontakozó szándék: közelebbről is megismerni történetüket, tanulni belőlük, végül másokat is tanítani mondandójuk által. Sorsszerű barangolásaink közepette.
Budapest, Ferencváros — 2023. április 20.
Kronológiailag először a Zodiákus nevet viselő, nagy méretű mészkő domborművel „futottam össze”. Budapest IX. kerületében, a Közgazdaságtudományi Egyetem épületének a Duna felé néző homlokzatára felhelyezve. A soron következő kultúrtörténeti találkozás helyszíne viszont a napfény városa, azaz Szeged volt. Orvosi tudományok a samott dombormű hivatalos neve. Helyszínileg a Szegedi Orvostudományi Egyetem kollégiumi épületének bejárati homlokzatán található. Készült 1969-ben.
Szeged — 2024. június 27.
Mindkettőt Lajos József budapest-újpesti születésű (1936. július 5-én) szobrász, főiskolai és egyetemi tanár készítette. A mester, aki a szakma fortélyait Vígh Tamás (Csillaghegy, 1926. február 28. — Budapest, 2010. szeptember 18. ) Munkácsy Mihály- és Kossuth-díjas és Pátzay Pál (Kapuvár, 1896. szeptember 17. — Budapest, 1979. szeptember 14.) kétszeres Kossuth-díjas magyar szobrászművészektől tanulta meg anno. „1962 óta kiállító művész. Szobrászata realista szellemiségű, klasszikus ihletettségű. Monumentális művek készítése, köztéri megrendelések teljesítése mellett munkásságában kiemelkedő jelentőségű a plakettek, az érmek alkotása. Élettapasztalata, lenyűgöző történetei, embersége egy letűnt kort idéznek.” (Külső hivatkozás: 12.kerulet.ittlakunk.hu)
Szeged — 2024. június 27.
Lajos József szegedi alkotásán egyébként egy időt álló felvéset is található, melynek szövegét eredetileg Konfuciusz (i.e. 551 — i.e. 479) kínai filozófus, tanár, író fogalmazta meg egykoron, s testálta rá az utókorra:
„Aki egy fát elültetett, s megölt egy kígyót, nem élt hiába!”
