home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Sírkövek vagyunk, kakaó az életünk
Molnár Krekity Olga
2012.09.26.
LXVII. évf. 39. szám
Sírkövek vagyunk, kakaó az életünk

A Topolyai Napok záró rendezvényeként szeptember 16-án, vasárnap láthattuk a helybeli Mara Amatőrszínház bemutatóját. Eörsi István Sírkő és kakaó című előadását Kálló Béla színművész rendezte.

A szereposztás: Sörfőző Károly (öregasszony), Kocsis Tamás, Török Arnold, Turuc Andor (Piti Lajos), Ejzler Evila, Karikás Ildikó, Petrás Gizella, Stefanov Frida, Szabó Erika (Pitiné, azaz Lujza), Rózsa Szabina (orvos), Bogárdi Zsolt (postás), Vörös Emese (rendőrnő).
Zenei szaktanácsadó: Kelemen Zsolt
Rendezőasszisztens, plakátterv, hang: Farkas Ivona
19.15 óra — A jegypénztár előtti folyosó dugig emberekkel.
19.30 óra — Tolongás, ugyanakkor nem kis zsörtölődés, mert az első két sorba szóló, különben tiszteletbeli helyjegyeket is eladta a pénztáros, tekintettel a nem várt nagy érdeklődésre.
19.45 óra — Néhány sikertelen versengés a még szabadon maradt egy-két  ülőhelyért.
19.50 óra — Pótszékek behozatala, csendesedik a zsibongás.
Sem gong, sem lámpaoltás nem jelzi a kezdetet. A színészek közülünk — belőlünk? — lépnek ki, és mennek fel a színpadra. Taglejtéseiken, mimikájukon látszik, már benne vannak a darabban, aminek műfajáról egyelőre nem tudunk semmit. Csak következtethetünk a felvezetésből, a jelmezből, a sminkből, hogy komédia. Esetleg tragikomédia?
A díszlet egy régi ajtó, keretestül — amit majd ide-oda tologatnak térválasztóként, de egy-egy jelenet afféle ,,snitt’’-jeként is.
Se függöny, se drapéria. A feketére meszelt, málló vakolatú falak — mint később kiderül — nagyon is jól tükrözik az egyik (nagy)városi bérház valamelyik lepukkant, öreg lakásának hangulatát, s a helyiség bérlőinek lelki állapotát. (Szóval meg sem fordul a fejünkben, hogy háborogva felszisszenjünk: ilyen egy színház?! Csak ennyi telik rá…)
Lassan kikerekedik a történet: a főszereplő egy megvénült, rokkant, kerekes székben közlekedő aggastyán (és a szereplőválasztás még azt is sugallhatja, ebben a korban már mindegy, hogy nőről vagy férfiról van-e szó, ugyanabból az anyagból leledzünk, ugyanazok a szenvedélyek rángatják végtagjainkat, és a szívünk is ugyanannyira megkérgesedett, kemény…), akinek halálát repesve várja Lajos és Lujza, a két becsapott, ágrólszakadt hozományvadász. Akik feladják vágyaikat és álmaikat — énüket —, csak azért, hogy lakástulajdonosok lehessenek, ha egyszer meghal az öreg…
Igen, bármennyire is könnyedén és mulattatón játszanak a szereplők, a Sírkő és kakaó tragikomédia, sőt egy kicsit a megszokott shakespeare-i drámai fordulatok ironikus fonákja. A legnagyobb lehetetlenségeket is elhisszük — hogy így vagy úgy, előbb vagy utóbb tényleg meggyilkolják már azok a szerencsétlenek azt az ocsmány vénasszonyt (s szurkolunk is nekik teljes együttérzéssel) —, a legdrámaibb, legőszintébb monológot pedig kacagtató mókának fogjuk fel. Gondoljunk csak a pénzsóvár öreg vallomására. Mi teszi boldoggá? Mi tartja még életben? A pénz, a pénz, a pénz… — és a hatalom. Bravúros jelenet. Olyan játékos az álarc leomlása — lehámozása, hogy eszünkbe se jut: hát ez csöppet sem móka. A saját tükörképünket látjuk. A megrendítő jelenet is hidegen hagy bennünket… Amikor a házaspár ráébred a valóságra: csakis és egyedül függőségben tudnak élni, mit kezdjenek ők a rájuk szakadt szabadsággal? — mi nagyokat hahotázunk a darab ,,csattanó’’-ján, azon, hogy feléled a tetszhalott vénasszony, s szívszélhűdésben szörnyethal férj és feleség… Olyan hitelesen nevettetnek az amatőrök, hogy eljegesedett szívünkig nem is ér el az üzenet: nem az öregemberrel van a baj, hanem az elhidegült emberi kapcsolatokkal. Sírkövek vagyunk és kakaó az életünk…
Amióta újraéledt a topolyai színház, vagy mondjam inkább így: amióta megalakult a Mara Amatőrszínház, talán most láttam a legjobb előadást a részéről. Frappáns, lekerekített karakterek, kiváló (ellentét)párok, végig kiegyensúlyozott játék, pontosan és világosan végigvezetett rendezői elgondolás — igényesség az igénytelenségben. És szép, kimunkált színpadi beszéd!
Bravóóóóó! Utatokat kísérje továbbra is a hit, a buzgalom és a színházszeretet!

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..