Amire - valljuk be férfiasan -, már nagyon számítottunk: megválasztották a MISS JUBILEUMOT.
Ezzel feltették a koronát a hálósipkára - mondaná egy vidéki tudósító. A lapok címei és hasonlatai már-már elérik a plafont. (És az is odavan, aki olvassa. Mászva.)
De nehogy elhirtelenkedjem a szuper-hírt. Komolytalanságnak itt helye nincs. Emelem színvonalam:
,,Éljen az evokáció!”
Mondhatnám azt is:
,,Szép volt fiú!”
Különben hogy a rossz nyavalyába ne volnék hulladékká nyomva a lelkesedéstől, amikor íme az emberiségnek régi-régi vágya teljesült. Hol van ez már a teljes sületlenségtől?!
Egyébként is, már mindennek volt királynője.
Miss Kebella Kebel... Miss... el innét, mert mingyá a kezedre vágok! Szóval miss... és így tovább.
S most a Dzsubili.
Zoe-nek hívják, és képzeljék csak: kivételesen huszonöt esztendőre választották. (Aki rotálni akarja, álljon a sor végére!)
Hajlok a sóhajra.
Ott lettem volna bár a tiszteletére adott estvélyen, hogy lerójam a gálám.
,,Áj szipk ászpik!”
Utána tánc és én felkérem egy évfordulóra.
Így azonban, tisztes távolból csak ábrándozni tudok róla.
Idézet összegyűjtött Ábrándjaimból, II. kötet, lapalja... Idézek:
,,Ezek a szimpatikus cimpák!”
,,Ezek a csecse gödröcskék az állon!”
,,Ez a két szép... ee... öö... nem jut az eszembe a nevük!” (Ez se igaz, de hadd higgyék!)
,,Minek nevezzelek?... Hattyúnyak-nyek... nyek-nyak...” (A rossebit, hát nem beletörtem?!)
,,Álomkép?”
,,Te, én, te!” (Sötöbb, sökevesebb!)
Tudod mit MISS JUBILEUM? Találkozunk 25 év múlva. Balra az első felhőn várlak. Kezembe lesz egy Hét Nap mai száma!