Sárgul már a kukoricaszár…

Sárgul már a kukoricaszár…

…mondja a nóta, és valóban, néhol már úgy megtépázta az idő a kukorica levelét, hogy csak a szár virít sárgán. A csövek pedig érettek, és várják a szedőket, azaz manapság a kombájnt.

Tordán tizenegyedik alkalommal szervezték meg a Kukoricafesztivált, melyre mind több vendég érkezik, és már az első alkalom óta nemzetközi jellegű, hiszen a falu testvértelepülései, az anyaországiak meg a romániaiak is szeretnek itt lenni. Sőt, egy felvidéki községgel is alakulóban van a kapcsolat — első ízben voltak vendégek Lég községből.

A gyülekező, mint az lenni szokott, a sportközpontnál volt. Bevárták a versenyzőket, közben megejtették a hivatalos megnyitót, mely során üdvözölték a jelenlevőket. Dobai János faluelnök a rendezvényt méltatta, mint mondta, a tordaiak minden erejüket beleadják, egyként teszik a dolgukat, hogy a településre látogatók jól érezzék magukat.

A fesztivált hivatalosan Juhász Attila államtitkár nyitotta meg. Hangsúlyozta, faluhelyen mennyire fontosak az ilyen események. A szórakozás mellett itt is szóba került a termelői év összegzése, hiszen a gazdák egymás között megbeszélhették az aktualitásokat, például azt, milyen volt a termés, kitérhettek a pályázási lehetőségekre, és tapasztalatcserére is volt alkalom.

Dvorák Ede, a zsűri egyik tagja, a helyi szövetkezet igazgatója arról számolt be, hogy a faluban megkezdődött a betakarítás. Elsőként a csőtörés, majd a morzsolás is beindult. Az eddigiekkel elégedettek, átlagon felüli kukoricatermésről beszélhetnek. A fesztiválon való zsűrizésről kifejtette, a versenyzők öltözékétől kezdődően a hagyományos reggeli felszolgálása, felhozatala mellett odafigyeltek a szerszámokra, a munka elvégzésére, arra, hogy milyen magasra vágják a szárat, hogyan alakítják ki a kúpokat, stb. A kézi szedés már természetesen a múlté, ilyen módon már csak a hagyományápolók végzik el a munkát a versenyeken, de mindenképp jónak tartja, hogy a fiatalabb nemzedékeknek még megőrzik ezt a hagyományt, hogy ne vesszen feledésbe.

A sportpályán kiállítás keretében mutatták be a gazdák, milyen gépezeteket nyertek a Prosperitati Alapítvány pályázatán, felsorakoztatták ugyanis a sokfajta munkaeszközt. A pályázók között volt Perki Csonti Elvira is. Elmondta, megnyertek egy traktort, egy vetőgépet és egy műtrágyaszórót, amiért nagyon hálásak, mert önerőből ezt nehezen vagy sehogyan sem valósíthatták volna meg. A Perki család, a szülőkkel együtt 50-60 hektár földterületen gazdálkodik. Növénytermesztéssel foglalkoznak, és nem is gondolkodnak azon, hogy elhagyják a szülőföldjüket, itt kívánnak boldogulni.

Az újszentesiek csapatából Dénes Ildikó kijelentette, ő Tordán tanulta meg a kukoricatörés fortélyát, hiszen otthon nem volt erre lehetősége. Most már a szárvágást is olyan ügyesen végzi, hogy abban aligha lehetne hibát találni. A mostani alkalomra reggelire zakuszkát is hozott, melyet babbal készített, és aki csak kóstolta, nem győzte dicsérni.

A magyarcsernyeiek csapatából Korom Margit nyilatkozta, régen bizony sokszor megtörtént, hogy ha esett az eső, fosztatlanul dobálták a kocsira a kukoricacsöveket, és otthon fosztogatták. Abban az időben a szárat többszörösen is kihasználták, hiszen a jószág, a tehenek, bikák elkapták tápláléknak, amikor pedig lerágták a leveleket, a csupasz szárakkal a kemencében lehetett tüzelni. Semmi sem veszett kárba. Manapság már minden más, mindenki siet, kombájnnal végzik el a munkát, a fiataloktól pedig jó, ha legalább a berakodásra kap segítséget az ember. Más a világ, nem is érnek rá a mostani fiatalok ilyesmivel foglalkozni, mert egyszerűen más dolgok érdeklik őket.

A tordai Kukoricafesztiválon viszont több csapatban is voltak fiatalok, például a bácsfeketehegyiek csoportjában három legény serénykedett, közöttük is a legifjabb, Lódi Miklós elmondta, szeretnek részt venni a versenyen, már évek óta visszajárnak, és mindig a tőlük telhető legjobbat hozzák ki magukból. A reggelihez hoztak házi kolbászt, szalonnát, svartlit, pogácsát, paprikát, lekvárt. És a pálinka sem maradhatott ki a sorból, az erőt ad, meg jókedvet.

Az egyik testvértelepülésről érkezőket, a balástyai népes csapatot Juhász Jenő alpolgármester vezette, aki maga is kivette a részét a kukoricatörésből. Nekik nagyon tetszik ez a rendezvény, örömmel jönnek egy kis hagyományápolásra. A csapatban a tizenöt éves fiataltól egészen a nyolcvanévesig minden korosztályból volt képviselő.

A másik testvértelepülésről, Tiszaalpárról is szépszámú csapat volt jelen, és a polgármester, dr. Vancsura István szintén serényen dolgozott a többiekkel. Nem okozott nagy gondot a kis parcellán a kukorica leszedése, a szár levágása, majd utána a szár kúpba rakása. A csapatot egészen fiatal gyerekek is erősítették, akik még nem is láttak ilyen munkálatokat, de gyorsan belejöttek, kipróbálták, és örömmel segítettek. A végén már a szomszédos parcellába is belekezdtek, annyira megtetszett nekik.

A kúlaiak is visszatérő vendégek, résztvevők a fesztiválon. Kanyó Sándor elmondta, felesége, fia és ángya már ötödik éve van jelen, viszont otthon még nyolc-kilenc éve akár 10 hold kukoricát is kézzel szedtek, sok jószáguk volt. Egy hónapig csak a kukoricával vergődtek, azzal foglalatoskodtak. Ma már a fesztivál inkább egy kis kirándulásnak számít.

A zentaiak csapatának még neve is volt, kifüggesztették a táblát, melyen ez állt: Öreg kakas két tyúkkal. No de a tyúkok lemaradtak, végül csak két kakas vesz részt a munkában — viccelődött a nyolcvankét éves Kőrösi Ferenc, és mellette volt még Pilicki Ferenc. Nem győzték dicsérni a mostani kukoricafajtát, mert a csövet egyáltalán nem volt nehéz letörni. Szerintük a szárvágás sem nehéz munka. Feri bácsi megjegyezte, nem tetszik neki ez a rohanó világ, mert mindenki csak siet, de azt sem tudják, minek és hova.

Nos, a fesztiválról senki sem rohant hazafelé, mert jó vendéglátásban volt részük. A főzőcskézőknek is volt verseny, hagyományos ízeket varázsoltak a bográcsokba, valamint a legjobb nedűket, házi pálinkákat is versenyeztették. Emellett a gyerekekről sem feledkeztek meg, akik őszi terményekből, magokból készítettek alkotásokat, íjászkodhattak, táncolhattak kedvükre, és arcfestés is volt számukra. Sőt, az „ütközős autó” és a körhinta sem maradt ki a kínálatból. Igazi ünnepi hangulat jellemezte Tordát a Kukoricafesztivál idején.


A szerző felvételei  

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Sárgul már a kukoricaszár…
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink