SPORT (?) HORGÁSZAT

SPORT (?) HORGÁSZAT

Amióta a horgászok népes táborához tartozom, egyfolytában azt tapasztalom, hogy szinte minden kívülálló kétségbe vonja a halfogás sportos mivoltát, miközben a pecások mindent megtesznek, hogy tevékenységüket valahogy belegyömöszöljék a sportok családjába.

Mindig is voltak a népszerű, a klasszikus sportoktól nagymértékben eltérő versenyágak. Ezek egy része elavultság miatt megszűnt, de jöttek helyettük újak, extrémek, és mind helyet követelnek maguknak a nap alatt. A lobbitevékenységtől függően több-kevesebb sikerrel állnak sorban az olimpiai részvételért. A leismertebb világverseny szövetsége pedig nagyon lassú tempóban, óvatosan nyitogatja a kapuit az eszementnél eszementebb sportágak előtt.


A legyezés a legsportosabb

A horgászatban kitaláltak versenyszámokat, melyek közös nevezőre hozták a halfogást a sporttal. Külön megmérettetéseket rendeztek, ahol a pecások fizikai képességét, ügyességét tették próbára. Bevezették a célba dobás és a horgászbottal való távdobás több változatát. Az ilyen technikai tudás nem hátrány a hétköznapi horgászatban sem, jó volna, ha ma is gyakorolnák a vízre járók, mert biztosan kevesebb lenne a más szerelékén keresztbe dobók száma. Még a kilencvenes évek közepén, a gyerek és az ifi korosztály országos bajnokságán szerepeltek ezek a versenyszámok, melyekben bajnokokat is avattak, és a halfogással együtt, kombinációban is hirdettek eredményeket. Az ilyen ügyességi számokat főleg a vajdaságiak nyerték meg, mert itt nagy hagyománya volt ennek a sportformának, és a csapatvezetők, egyesületi edzők gyakoroltatták a fiatalokkal. A második világháború utáni években itteni versenyzők nyerték az országos bajnokságokat, és Szabadkának világbajnoka is volt a horgászat technikai formájában. Azután ezek az ügyességi elemek érdeklődés hiányában kikerültek a hivatalos versenyek programjából, és ma már csak érdekességként emlegetik őket.

Egyéb formák híján a horgászsport osztódni kezdett. Eleinte volt az édesvízi és a tengeri horgászat, a körülményekből adódóan úszós és fenekező módszerrel lehetett halat fogni. Aztán megalakultak a pergető szövetségek, ezen belül a különc legyezők is szervezetbe tömörültek. Az úszózóknál az új bottípusok megjelenésével a matchhorgászat lett divatos. A pontyhorgászok szintén saját szövetséget alakítottak, és talán mára a legtömegesebb szervezetté nőttek, főleg a bojlitechnika megjelenésének köszönhetően. Ők rendezik a leghosszabb (többnapos) versenyeket, és a külön erre a célra berendezett mesterséges pontytavakból kifogott hal mennyisége és mérete is lenyűgöző. Az utóbbi időben a feeder botok is divatosak lettek, és külön versenyeket szerveznek az ilyen horgászatot kedvelők számára is.


Van mit kapkodnia a küszözőnek

A különböző szerelési technikákon túl leginkább a csalik evolúciója változtatta meg a horgászatot. Az utolsó évtizedben a horogra tűzhető (immár inkább fűzhető) termékek többet fejlődtek, mint az elmúlt évezredben. Eleinte a természetes környezetben begyűjthető rovarok, lárvák, férgek, valamint az apró halak (élő, elpusztult és darabolt változatban) alkották a buzgó pecások horogravalóját. Ezenkívül a szintén otthon elkészíthető főtt gabonaszemek, ízesített kenyérgalacsinok, búza- és kukoricalisztből főzött tészták, esetleg apróbb gyümölcstermések jöhettek számításba évszázadok óta. Aztán a nagyipar meglátta az üzleti lehetőséget, és eleinte csak szégyenlősen (ízesített konzervkukorica, puffasztott gabonaszemcsomagok formájában), majd egyre bátrabban kínálta hatalmas választékban a különböző színű, ízű, nagyságú és állagú, tasakokba csomagolt, üvegekben tárolt, konzervdobozban kapható csemegéket — süllyedő és lebegő változatban is.

Régebben néhány kilónyi őrölt magból és a konyhában található ízesítőkből nagyszerű etetőanyagot lehetett keverni, de manapság a szaküzletekben mindenféle etetőanyaggal megtöltött polcok várnak bennünket, és horgász legyen a talpán, aki ezek közül választani tud. Általában többféle etetőt vásárolunk, mert már megtanultuk, hogy nincs biztos sikert hozó keverék. A halakat elkényeztettük, ezerféle új, számukra teljesen ismeretlen illatanyagot juttatunk a vízbe, és aztán csodálkozunk, hogy nem akarják megenni a fűszeres kolbászos csemegét. Manapság nem a számukra megszokott, az életük során megismert táplálékot kínáljuk nekik, hanem a kíváncsiságukban bízunk, mindezt persze méregdrágán. Egyszer-kétszer elhasználunk egy-egy szem banános-kivis akármit, aztán meg az üvegcse odakerül a többi felkezdett, kidobandó etetőanyag közé.

Tudom, hogy a felszerelés a technikai sportok velejárója, de a horgászatban már régóta ez a mérvadó. Annak idején, amikor meglátogattam egy azóta ismert versenyzővé avanzsált ismerősömet, meglepődve tapasztaltam, hogy lakása tele van izomfejlesztő gépekkel, súlyzókkal. Amikor rákérdeztem, hogy ennek mi köze van a horgászathoz, azt felelte, hogy a nagy nyugati bajnokoknak mind kifogástalan erőnlétük van. Ha a vizeink halbőségét nézzük, akkor bizony a versenyen kifogható néhány kiló hal nemigen teszi próbára a horgászt, de néha valóban döntő tényezővé válhat az izommunka is.


Ide azért kell erő

A halak kiszámíthatatlan viselkedése miatt megtörténhet, hogy csak bizonyos időközönként jönnek horogközelbe (néha a verseny elején vagy csak a vége felé). Ilyenkor az győz, aki gyorsabban, ügyesebben gyűjti be a zsákmányt. Ritkábban az is megtörténik, hogy valóban nagyon sok vagy kevés, de nagyméretű halat kell rövid idő alatt kivenni. Ilyen emlékezetes matchbotos halfogása volt a magyar válogatott Erdei Attilának a Tőzeg-tavon, ahol 120 kilón felüli zsákmánnyal nyert. A küszfogók erőnléte sem lebecsülendő, mert 10-15 másodpercenként kell halat fogniuk, méghozzá három órán keresztül. Ez persze sok gyakorlattal jár, és a versenyzőknek az ügyességen kívül az erejükre is szükségük van a jó eredmény eléréséhez. Talán ilyen esetekben áll a horgászat legközelebb a sporthoz.

Persze a laikusok sohasem fogják elismerni, hogy a horgászat is sport. És ez nemcsak nálunk van így, hanem a pecás „nagyhatalmaknál” is. Olaszországban történt meg velem, hogy a szállodában a portás nem jó kulcsot adott. Lementem reklamálni, de a második sem volt jó. Erre velem jött az ötödik emeletre. Ajánlotta a liftet, de én sportemberként visszautasítottam. Megkérdezte, milyen sportoló vagyok, én meg közöltem, hogy horgász. Erre lekicsinylően legyintett egyet, pedig abban az évben olasz volt az egyéni világbajnok!    

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

SPORT (?) HORGÁSZAT
Villantó
  • MTI
  • 2017.01.02.
  • LXXI. évfolyam 52. szám
SPORT (?) HORGÁSZAT
Villantó
  • Huzsvár József
  • 2016.09.11.
  • LXXI. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink