Sziasztok, köszöntöm a kedves olvasókat! Ropi vagyok, riporter kutya. Alacsony termetű, hosszú szőrű, nagyjából 12 kilót nyomok a mérlegen, de a jelenlétem ennél sokkal súlyosabb. A számomra szimpatikus emberekkel igen kedves vagyok, a többieket sokszor nem értem, és ezt gyakran ki is mutatom.
Annyit még elárulok, hogy nyolc hónapos vagyok, és már két hónapos koromban munkába kezdtem, hiszen valamivel nekem is keresnem kell a kenyeremet. Egy nyomozó kutya ismerősöm (aki a szimatával keresi a betevő falatokat) ajánlotta ezt a munkát, abban bízva, hogy ez a szakma megfelelő lesz számomra, hiszen nem kell irodában üldögélni, évszakokhoz illő ruhákat hordani, semmi rövid póráz, kutyasuli, szobatisztaság, melyre mostanában egyre több energia megy el.
Ez egy teljesen laza munkakör, legtöbbször én osztom be a munkaidőmet, és sok nagykutyát is megismerek a forgatások közben. Az elejében voltak nehézségek: ellenzék, cicaharc, kutya hideg, s a többi. De szép lassan beleszoktam, és megtanultam kezelni ezeket a kihívásokat.
Én a KutyaRiadónál dolgozom, mely egy hetilap. Általában heten dolgozunk a szerkesztőségben, és van két terepes munkásunk is, az egyik én vagyok. Nekem az a feladatom, hogy jövök-megyek, és kérdezgetem a pajtásaimat az aktuális problémákról, hírbeszerző vagyok, szimatokat gyűjtök, és néha vezetem az EBugattát, mely egy reggeli rádióműsor.
A másik terepes munkatársunk, aki nem én vagyok, házakhoz jár ki, ellenőrzi, hogy a lakosok megfelelő körülmények közt vannak-e tartva, a törvénnyel összhangban élnek-e. Példának okáért: van-e valaki láncra kötve, kisketrecbe zárva, éheztetve, betegen, stb. De volt már olyanra is példa, hogy valaki lakásba zárva, túlsúlyosan, labda, mozgás és friss levegő nélkül élt, és csak néha mehetett el kávézóba, de oda is csak autóval!
A valóság nem válogat… Ezeket a feladatokat végezzük mi. Majd ha egyszer idősebb és tapasztaltabb leszek, én is házi-terepes szeretnék lenni, bár ahhoz hosszú évek kellenek, sok kitartás, empátia és rengeteg türelem.
A KutyaRiadóban hetente csak egy rovatba készítünk anyagot, van: a Macskák Ellen, Szimat, Merre jár az időjárás?, Ízek–Viták–Fegyelem, Ösztönök, Négy lábon a világ és a Legjobb Barát.
Röviden, jutalomfalatként most ennyit osztanék meg veletek. Ahogy említettem, még csak szimatot bontogató, terepet szaglászó pályakezdő vagyok, és még tanulnom kell, mikor kell ugatni és mikor kell hallgatni. Hogy lesz-e folytatás? Az bizonytalan, mint a kutya vacsorája.