Sokszor nézem irigykedve a madarakat. Egy kis lendület, néhány szárnycsapás, és máris a levegőbe emelkednek, nincs előttük akadály, határ, városokat, országokat, kontinenseket szelnek át, vagy széttárt szárnyakkal egyszerűen csak lebegnek, csendesen ejtőznek a magasban.
A repülés vágya már a középkorban is számos embert arra késztetett, hogy foglalkozzon a repülés tudományával, sokan életüket áldozták azért, hogy feltáruljon előttük a titok. A szárnymozgató gépezet egyik legkorábbi tervrajza a XV. század polihisztorának, Leonardo da Vincinek a nevéhez fűződik. Ő volt az első ismert feltaláló, aki a madarak röptét tudományos alapon próbálta megmagyarázni.
A repülés az elmúlt évszázadokban hatalmas fejlődésen ment keresztül. A légi közlekedés mára már teljesen hétköznapivá, mindennapi életünk egyik elengedhetetlen tartozékává vált.
A repülősök napját augusztus 15-én, Lorettói Boldogságos Szűz Máriának, a repülősök védőszentjének napján ünnepeljük. Olvasóinkat arról kérdeztük, volt-e már repüléssel kapcsolatos élményük, illetve milyen érzés a felhők felett szárnyalni.
VÁRADI Tünde szabadkai tanárnő:
- Régóta szerettem volna Angliába jönni, most végre sikerült, éppen Londonban vagyok, repülővel érkeztem.
Több alkalommal is igénybe vettem már a légi közlekedést, legtöbbször Európán belül, illetve egyszer Afrikába utaztam vele. A legszebb látvány a tenger felett tárul elénk, de a hegyek is jól mutatnak fentről. Ma már teljesen természetes számomra a repülőút. Persze most, az olimpia idején egy kicsit drágább volt a jegy, de az itteni élmények kárpótolnak érte. Most először lehetek olimpiai városban, láttam a futókat, amint elhaladtak a Big Ben előtt meg a Buckingham Palace körül - szép élmény volt számomra, habár nem ez volt az elsődleges szempont az úti cél kiválasztásakor.
Maga a repülés a repülőtérre való kijutás megszervezésével kezdődik. Azután másfél-két órát kell várakozni, de egy jó könyv vagy kellemes partner társaságában gyorsan múlik az idő. A repülés előtt már nem izgulok, s az út hosszától függ, hogy mit csinálok. Volt már 15 perces és csaknem 5 órás utazásom is. Nemrég Szabadkát is megnéztük madártávlatból, kisrepülővel, a békovai repülőtérről. A város olyan fentről, mint egy kis makett. Nem szálltunk túl magasan, ezért minden szépen látszott, különösen a lóversenypálya és a kórház. Egészen más élmény ez, mint nagy repülővel utazni. Ez a lehetőség bárki számára adva van, ajánlom mindenkinek.
BODOR PÓTH Annamária szabadkai lelkipásztor-munkatárs:
- Amikor férjhez mentem, akkor éreztem azt, hogy szárnyaim nőttek a boldogságtól, és átrepülném az egész világot, de repülővel utazni sajnos még nem volt alkalmam. Most már olcsóbbak a jegyek, a testvérem az idén Budapestről Oszlóba utazott, fapados járattal, oda-vissza 45 euróért. Talán hasonló élmény lehet, mint a bungee jumping, amit viszont már volt alkalmam kipróbálni. Először a tizennyolcadik születésnapomon ugrottam. Féltem tőle, de hatalmas élmény volt. Szálltam, áthasítottam a levegőt. Lehet, hogy most már nem tenném meg, már nem vagyok olyan bátor. Még nem tudom, mikor kerítek rá sort, de egyszer én is szeretnék eljutni a fellegek közzé.
SZABÓ Hunor szabadkai egyetemi hallgató:
- Sajnos, nem repültem még. Elsősorban anyagi okokból. Legszívesebben Párizsba utaznék el, vagy ha lehetőségem nyílna rá, egy közelebbi nagyvárosba is elutaznék, csak azért, hogy kipróbáljam a repülést, illetve szívesen vállalnám a kontinensközi utazást is. Általában vonattal járok, mivel így tudom legjobban megismerni a tájat és kényelmes is a vasúti közlekedés. A fiatalok utazási lehetőségeit egyébként elég kedvezőnek találom, olyan helyekre is el lehet jutni kis pénzekért, amelyekre különben egy munkanélküli vagy egyetemista fiatal nem tudna eljutni. Jó lehetőségek vannak az egyetemeken is, ezeket nem az anyagi háttér szabja meg, hanem az állandó információfigyelés. A Work and travel nevű program segítségével például az egyetemi hallgatók eljuthatnak Amerikába, hogy pénzt keressenek, nyelvet tanuljanak, továbbá érdemes figyelni a fapados repülőjáratokat, azok is elég olcsók.
GYURKOVICS Róna szabadkai geográfus: Igen, repültem már, az első utam nagyon hosszú volt. A legfurcsább érzés akkor fogott el, amikor rázkódni kezdett a gép. Először azt gondoltam, valami göröngyös úton haladunk, a következő pillanatban persze ráeszméltem, hogy az óceán fölött vagyunk a levegőben, és ez a turbulencia miatt van. Akkor hirtelen megijedtem, de mivel az utasok arcán, akik vélhetően már többször utaztak, nem láttam, hogy idegesek lennének, rájöttem, hogy ez normális dolog. Nagyszerű élmény volt, főleg az első repülésem. Ilyenkor mindig a tájat nézem. Próbálok rájönni, hogy milyen város vagy hegy fölött haladunk éppen. A napfelkelte is csodás a felhők fölött. Nemrég egy sétarepülést kaptam a születésnapomra. Az még élvezetesebb volt, közvetlenebb, mint egy nagy Boeingen utazni. Fönt libabőrös lettem, ott már hidegebb a levegő, és jobban megfigyelhető a táj is, hiszen közelebb voltunk a földhöz. A repülés mindig titokzatos élmény számomra... Hiszen elrugaszkodunk a földtől, ahova egész életünkben oda vagyunk ,,ragadva''.