A bűnözés és a törvénytelen cselekmények megfékezésére valamennyi ország más-más módszereket és felszereléseket próbál bevetni. Ehhez a harchoz elengedhetetlenek a jó és a gyors autók, melyeket az autógyárak tudatosan erre a célra fejlesztenek ki, de olyan eset is előfordul, amikor az utcai autók esnek át átalakításon, természetesen a megrendelő kérése alapján. Minden rendőrség igyekszik a saját országának autógyáraitól beszerezni a gépkocsikat, ha vannak ilyenek. Az olaszok, amerikaiak, németek, japánok és még néhány ország kizárólag nemzeti kocsikkal van felszerelve.

A mentőautók szintén egy speciális csoportba tartoznak, melyben nagy odafigyeléssel választanak autókat, és a legmodernebb eszközök vannak beszerelve, melyek az életmentést segítik. Itt is nagy a verseny, mivel ezekre a járművekre szinte állandóan szükség van, és csak a legjobb típusok jöhetnek számításba. Az autógyárak főleg nagyobb méretű autókat készítenek erre a célra, jobb motorteljesítménnyel.

A tűzoltó-teherautók szintén egy külön csoportot alkotnak, melyben a terhelhetőség és a gyorsaság a fő szempont. Egy ilyen járműnek nagyon sok felszerelést kell magával vinnie, ezért minden négyzetmilliméter pontos terv alapján van megépítve és kihasználva.

Áttekintésünket kezdjük a rendőrautókkal, melyek a tehetősebb országokban a drágább típusok közül kerülnek ki, ami természetesen a legfejlettebb műszaki megoldások alkalmazását is magával vonja. Az egyik legmodernebb flottával az Amerikai Egyesült Államok rendőrsége büszkélkedhet. A vadnyugat idején a banditák többnyire a postakocsikat rabolták ki, ekkor a gyors lovak elengedhetetlenek voltak. Később a bankok kerültek a célkeresztbe, de ekkor már léteztek automobilok, melyekkel üldözőbe lehetett venni a rablókat. Az 1900-as években szükség volt a gyors autókra, mivel a bandaháborúkat és a különféle gengszterségeket csakis ilyen járművekkel lehetett követni, felszámolni azonban lehetetlen volt. Az 1919-beli Ford T modell tervezésében nagy szerepe volt többek között Galamb Józsefnek és Farkas Jenőnek is. A négyhengeres, soros, 2,9 literes motor maximális teljesítménye 20 lóerő, a végsebessége megközelítőleg 72 km/h volt. Az üzemanyag-fogyasztása 11 és 18 liter között alakult, de a benzin mellett petróleummal és etil-alkohollal is működött. A kerekei fából készültek, de később acélküllőkkel is rendelhető volt. A ’20-as évek közepén a Lincoln autók domináltak. Az L Modell reflektorokat, golyóálló szélvédőt és pisztolyállványokat kapott. A motorja V8-as, 5,9 literes és 90 lóerős, ez megfelelt az akkori követelményeknek, de később már a bűnbandák is ilyenekkel voltak felszerelkezve, így sürgősen egy gyorsabb járgányra kellett váltani. 1938-ban a Chevrolet szállította az autókat, melyek már modernebb erőforrást kaptak. A Master Deluxe 3,4 literes, hathengeres motorja már garantálta a fölényt, de csak az állandó fejlesztéseknek köszönhetően. A Ford az ’50-es években a Fairlane modellel vált ismertté a rendőrség által. A V8-as motor 218 lóerőt ért el, és ez bőven elég volt az üldözéshez. A Ford Fairmont V8-as, 3,3 literes motorral készült, később pedig 5 literesre erősödött. A Ford Mustangot V8-as, 5 literes motorral gyártották, és ez a modell bizonyult a legmegfelelőbbnek a bevetések alkalmával. A ’90-es években továbbra is a Ford szállította a jobbnál jobb kocsikat, majd a Chevrolet következett. Mint láthattuk, az amerikai rendőrségnél amerikai autók, azokon belül is a legjobbak szerepelnek a listán.

Az olasz rendőrség gépparkja hosszú évtizedeken át szintén csak hazai járművekből állt, melyekről köztudomású, hogy nagy fordulaton üzemelnek, és ezt ki más használhatná ki a legtökéletesebben, ha nem a rendfenntartók. A ’60-as, ’70-es években a legnépszerűbb modell az Alfa Giulia volt. A négyhengeres, két vezértengelyes, DOHC-vezérlésű motor előbb 1290, majd 1570 cm³-es lett, teljesítménye megközelítette a 160 lóerőt. A Giulia megkapta a hozzá illő ötsebességes váltót is, az 500 literes csomagtartóval pedig egyszerre volt sport-, családi és ideális rendőrautó. A Ferrari is szerepelt a sorban, méghozzá a 250 GT modellel, 3 literes, V12-es motorral, mely 240 lóerő leadására volt képes. A ’60-as évek végén lecserélték egy modernebbre, de akik vezették, mindannyian csak a legjobbakat mondják róla, ami azért nem hihetetlen, mert a maranellói gyárba vitték rendszeres karbantartásra. A további márkák: Fiat Panda, Punto, Marea, Stilo, majd Bravo. A legújabb változat a Seat 150 lóerős modellje, melyet speciális felfüggesztéssel szereltek fel, továbbá az eleje golyóálló borítást is kapott. Az olasz autók az áruk miatt nem fértek be a keretbe, ami sajnálatos, mivel megszakadt egy hagyomány, mely oly hosszú ideig tartott. Ezek a járművek a legjobb osztályzatot elnyerő típusok közé tartoznak, strapabíróak és megbízhatóak, valamint a gyorsulásuk is kielégítő. Az autópályákon viszont továbbra is a Lamborghinik vannak használatban, 610 lóerős, V10-es benzinmotorokkal, melyek összkerékmeghajtásúak.

A francia csendőrség kötelékében is túlnyomóan saját gyártású autókat találhatunk, melyek különleges átalakítás után kerülnek szolgálatba.

(Folytatjuk)

Még több kép!▼