home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Rekviem egy folyóért
Tóth Péter
2014.11.12.
LXIX. évf. 46. szám
Rekviem egy folyóért

A szeptemberben vett vízminták elemzése alapján megállapították, hogy a Krivaja folyót több helyen és többen is szennyezik ugyan, de a legnagyobb mértékben a Topolya melletti húsfeldolgozó létesítmények, a vágóhidak és különösképpen az állati eredetű hulladékot feldolgozó üzem. Amióta ezt nyilvánosságra hozták, a helyzet valamelyest javult, a folyó kezdi visszanyerni eredeti színét, ismét láthatunk vízimadarakat úszkálni.

A közelmúltban még annyira intenzíven szennyezték a vizet, hogy időnként tejfehérré vált, miközben forrázott toll és romlott hús keverékének „illatát” árasztotta.



A Krivaja folyót gyakran azonosítják a Bácsér patakkal. E sorok íróját is többször kijavították már, amikor Krivajáról írt vagy beszélt. Az igazság azonban valószínűleg az, hogy csak a Krivaja egyik ágát, a pacsérit nevezik Bácsérnek. Bizonyos források szerint a Pacsér elnevezés is a Bácsérből ered, vagy fordítva. Ezt majd eldöntik a helytörténészek, de lehet, hogy soha nem tudjuk meg az igazságot, mint ahogyan azt sem, hogy ki, mikor, mivel, hogyan és milyen mértékben szennyezi a folyót. Évszázadokon át áldás volt a folyók közelében lakni. Éppen a topolyai vágóhidak környékén, az úgynevezett Méhészek völgyében szarmata, avar és magyar településmaradványok kerültek elő. A téglagyárnál a régészek megszenesedett famaradványokat találtak, melyek egy őskori vadásztanya lenyomataként maradtak hátra. Ebből arra következtethetünk, hogy a vidék nemcsak évszázadokkal, hanem évezredekkel ezelőtt is lakott volt. Ahogy múlt az idő, és ahogyan változott az éghajlat, a terepi viszonyok is módosultak, a folyó mai medre pedig emberi beavatkozás, szabályozás eredménye. A természetes élővilág többnyire túlélte az évezredeket. A folyó völgyének művelésre alkalmatlan részeiben a jégkorszak utáni időkből itt rekedt ritka növényfajokat fedeztek fel. A vidék intenzív iparosodásának kezdetéig a folyó vizének élővilága is megvolt. A múlt század 70-es éveiben még csíkot, dévért, vörösszárnyú és lapos keszeget, halványfoltú küllőt, cigányhalat, süllőt, vadpontyot, csukát lehetett kihalászni. Az akkori kor érdekessége volt, hogy aki tehette, pecázott, de csak mértékkel. Általában 4 x 4 méteres, kézzel szőtt hálókat használtak, de senki sem akarta kifogni az összes halat, a halászat nem bontotta meg az élővilág egyensúlyát. A vágóhidak megépülése után és a fémipari komplexumok aranykorában, a 70-es, 80-as években kezdődött az addigra már szűk mederbe szorított, árterületeitől megfosztott folyó agóniája. Egyre több mocskot kellett elnyelnie. Nemcsak az ipar, de a háztartások is egyre több szennyel „táplálták”. Többször is teljesen kihalt belőle az élet, majd a természet mindig megpróbálta újra visszahódítani. Az idén nyáron aztán eddig talán még sohasem tapasztalt intenzitással kezdték szennyezni.



A felháborodott polgárok már két tiltakozó megmozdulást szerveztek, november 17-ére tűzték ki a harmadikat. Időközben a topolyai és a kishegyesi község elöljárói a körzetvezetőtől is segítséget kértek. Október 30-án Hallgató Imre, a DTD Krivaja Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója dr. Jovan Tabakov tartományi, mezőgazdasági, víz- és erdőgazdálkodási segédtitkárral tárgyalt. Jelen volt még Josip Kuč tartományi vízügyi felügyelő, valamint az érintett önkormányzatok és a helyi közösségek képviselői: Kókai Mernyák Melinda topolyai, Marko Rovčanin kishegyesi polgármester, Lackovics Károly bajsai tanácselnök, valamint Aleksandra Pevec, Topolya község környezetvédelmi felügyelője. Az összejövetelen megállapították, hogy a laboratóriumi eredmények alapján a legnagyobb szennyező a topolyai húsfeldolgozó ipar, ezen belül is az állati eredetű hulladékot feldolgozó üzem. A szerbiai vízügyi törvény alapján a további eljárás a Tartományi Környezetvédelmi Felügyelőség hatáskörébe tartozik. A kishegyesi Greenhead Környezetvédő Egyesület aktivistái Újvidéken átadták dr. Slobodan Puzović tartományi környezetvédelmi titkárnak az összegyűjtött aláírásokat, melyekkel a polgárok a helyzet rendezését követelik. 

Az elkeseredett polgári tiltakozás, a „lárma”, a „mozgolódás” valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi napokban kevésbé intenzív a szennyvízkibocsátás. A tiltakozó megmozdulásokon a legradikálisabbak is hangsúlyozták, hogy céljuk nem az üzemek bezárása, a munkahelyek megszűntetése — a környezetszennyezés azonban alapvető emberi jogokat sért. Az is nyilvánvaló, hogy amíg nem építenek ki nagy kapacitású víztisztítókat, illetve nem oldják meg a szennyvíz elvezetését és a szemét elhelyezését, nem várható tartós megoldás. Ehhez pénzre van szükség, sok pénzre. Addig is sokat lehet tenni annak érdekében, hogy a helyzet elviselhetőbb legyen, valamint hogy mindig egy lépéssel közelebb kerüljünk a végleges megoldáshoz.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..