A paradicsom az egyik legkedveltebb és leggyakrabban termesztett zöldségnövény. Kiskertekben, fóliasátrakban és nagyüzemi körülmények között egyaránt találkozhatunk vele. Termesztése során azonban számos kártevő veszélyeztetheti a növény egészségét és a termés minőségét. Az utóbbi években különösen feltűnővé váltak a különféle poloskafajok, melyek nyár végén sok kertben tömegesen jelennek meg a paradicsomon. A legismertebb közülük az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) és a zöld vándorpoloska (Nezara viridula). Mindkét faj idegenhonos. Terjedésük jól példázza, hogy a globalizáció és az éghajlat változásai miként alakíthatják át hazánk kártevőinek körét.
Honnan kerültek hozzánk a poloskák?
Az ázsiai márványospoloska eredeti élőhelye Kelet-Ázsia, elsősorban Kína, Japán, Korea és Tajvan területe. A nemzetközi kereskedelem segítségével azonban más kontinensekre is eljutott ez az élőlény. Valószínűleg áruszállítmányokkal, csomagolóanyagokkal és járművekkel terjedt el Európában és Észak-Amerikában. A Kárpát-medencében a 2010-es években vált egyre gyakoribbá, és azóta Közép-Európa számos területén megtelepedett.
A zöld vándorpoloska melegebb, trópusi és szubtrópusi területekről származó faj, mely ma már a világ számos részén megtalálható. Európai, illetve a térségünkben való terjedését sajnos elősegítette a melegedő éghajlat. Az enyhébb telek következtében egyre több egyed képes sikeresen áttelelni, a hosszú és meleg nyarak pedig kedveznek szaporodásuknak. Emiatt olyan térségekben is tartósan megtelepedhetnek, ahol néhány évtizeddel korábban az időjárási viszonyok még korlátozták volna őket.
A poloskák sikeres terjedésének egyik oka, hogy rendkívül sokféle növényen képesek táplálkozni. Nem kizárólag a paradicsomot támadják. Megjelenhetnek paprikán, babon, uborkán, kukoricán, gyümölcsfákon és számos más termesztett vagy vadon élő növényen is, mint például a szőlőn. Ez jelentősen megkönnyíti fennmaradásukat és szaporodásukat.
Hogyan károsítják a paradicsomot?
A poloskák szájszerve szúró-szívó típusú. Tehát nem úgy fogyasztják a növényt, mint például egy hernyó, mely jól látható darabokat rág ki a levélből. A poloska megszúrja a növényi szövetet, majd annak nedveit szívogatja. Paradicsomon különösen szívesen táplálkozik a fejlődő és érő terméseken. A szúrás helyén a paradicsom szövete károsodik. A termésen apró, világos, sárgás vagy fehéres foltok jelenhetnek meg, melyek nagyobb, szabálytalan elszíneződésekké is összeolvadhatnak. A héj alatt a paradicsom húsa keményebb, szivacsos vagy parás állagú lehet. Erősebb fertőzés esetén a termés deformálódhat, egyenetlenül érhet, és jelentősen romolhat az íze, valamint a piaci értéke.
A probléma azért is jelentős, mert egyetlen termésen több poloska is táplálkozhat, illetve ugyanaz az egyed több helyen is megszúrhatja. Nagy egyedszám esetén ezért rövid idő alatt tetemes károk alakulhatnak ki. A fiatalabb, még fejlődésben lévő paradicsomok különösen érzékenyek. A poloskák szúrásai ezenkívül olyan sérüléseket hoznak létre, amelyeken keresztül különféle kórokozók könnyebben megtámadhatják a termést, így másodlagos rothadás is kialakulhat.
A poloskák jelenlétére a kifejlett rovarokon kívül petéik és lárváik is utalhatnak. A nőstények általában csoportosan helyezik el petéiket a levelek fonákján. A kikelő fiatal egyedek, az úgynevezett nimfák, kezdetben gyakran a petecsomó közelében maradnak, később azonban szétszélednek, és maguk is táplálkozni kezdenek. Éppen ezért a petecsomók időben való felismerése különösen fontos lehet.
Hogyan védekezhetünk ellenük?
A házikertben a védekezés egyik legegyszerűbb és egyúttal környezetkímélő módszere a rendszeres ellenőrzés és a mechanikai eltávolítás. Érdemes hetente többször átnézni a paradicsom leveleit, hajtásait és terméseit. A megtalált poloskákat kézzel össze lehet gyűjteni, a levelek fonákján található petecsomókat pedig a levéllel együtt eltávolíthatjuk vagy megsemmisíthetjük. Kisebb kertekben ezzel jelentősen csökkenthető a kártevők száma.
Hatékony megelőzési módszer lehet a megfelelően sűrű rovarháló használata is. Ez különösen fóliasátorban vagy kisebb növényállomány esetében lehet eredményes. Fontos azonban, hogy a háló ne akadályozza túlzottan a növények szellőzését, mert a magas páratartalom bizonyos gombás betegségek kialakulásának kedvezhet.
Vegyszeres védekezésre is van lehetőség, de házikerti körülmények között ezt csak indokolt esetben érdemes alkalmazni. A poloskák ellen használható növényvédő szereknél mindig az aktuális évben hatóságilag engedélyezett készítmények közül kell választani, és pontosan be kell tartani a használati előírásokat, különösen az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Célszerű a rövid várakozási idejű (három–öt nap) rovarölők használata. Ez a paradicsomnál különösen lényeges, hiszen a termést folyamatosan szedjük, és frissen is fogyasztjuk. A permetezés a hasznos rovarokat is károsíthatja, ezért az integrált növényvédelem elveinek megfelelően a megelőző, mechanikai és biológiai módszereket célszerű előnyben részesíteni. Megjegyzendő, hogy a poloskák ellen rengeteg házi recept terjed az interneten, az ecetes, tejes, szódabikarbónás vagy mosogatószeres oldatoktól a különféle illóolajos készítményekig. Ezekkel azonban érdemes óvatosan bánni. Egyes házi keverékek nem bizonyítottan hatékonyak a poloskák ellen, miközben a paradicsom érzékeny levelein perzselést, foltosodást vagy egyéb károsodást okozhatnak. Különösen veszélyes az erős ecetes vagy koncentrált szappanos oldatokkal való kísérletezés.
A poloskák természetes ellenségeinek szerepe is egyre fontosabb. Különféle ragadozó rovarok, pókok, madarak és parazitoid fajok fogyaszthatják a poloskákat vagy azok petéit. A természetes ellenségek számára kedvező a változatos kert kialakítása, hiszen hosszabb távon hozzájárulhat a kártevők egyedszámának szabályozásához. A poloskák teljes kiirtása a szabadföldi környezetből nem reális cél, ezért a hangsúlyt elsősorban az egyedszámuk csökkentésére és a károk megelőzésére kell helyezni. A poloskák elleni sikeres védekezés tehát nem feltétlenül egyetlen módszertől, hanem több növényvédelmi eljárás tudatos és következetes alkalmazásától függ.
