A ’90-es években, amikor sorra mentek tönkre a vállalatok, sokan erre a mezőgazdasági ágazatra álltak át, hiszen a családok számára biztos megélhetést nyújtott. Az utóbbi évek gyakran „szűkösnek” bizonyultak, az ideire pedig még jelzőt is nehéz találni, hiszen a kiváló minőségű gyümölcs egyelőre senkinek sem kell.

A hajdújárási Golden Fruct hűtőház az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az almákat a legújabb olasz ULO hűtéstechnológiával tárolják, így a most leszedett alma még tavaszig is megőrzi frissességét. Az elmúlt évben jég- és fagykár egyaránt sújtotta a termelőket, így a szerényebb kínálat eredményeként a gyümölcsöt viszonylag jó áron lehetett értékesíteni. Az idén a háromszoros túltermelés miatt az alma nagyon olcsó, a nagyobbik baj azonban az, hogy egyáltalán nincs iránta kereslet.

A termés gazdára vár (a szerző felvételei)

— Az alma mintegy 70%-a első osztályú áru lett, árról viszont nem tudok beszélni, mivel nincs kivitel. A kereskedők, viszonteladók által szabott feltételek a termelők számára elfogadhatatlanok. A szerb kormány által bevezetett rendelet értelmében csak azok a kereskedők kaphatnak kiszállítási engedélyt, akiknek hűtőháza legalább ötven vagon gyümölcs tárolására alkalmas. A rendelet jócskán megszűrte a kereskedőket, így a 170 kiszállító vállalatból jóformán 50 sem maradt. Véleményem szerint ők összebeszéltek, és előre eldöntötték az alma árának alakulását az elkövetkező évekre. A termelők irányába olyan feltételeket szabtak, mint a csúsztatott fizetés, valamint a reklamációért is a gazdát terheli felelősség. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy amikor az alma Oroszországba ér, és ott átadják, akkor az átvevő cég megállapítja, hogy a gyümölcs hány százaléka nem felel meg az általa előírt kritériumoknak, és ezzel az árkülönbséggel is a termelőket terhelnék. Ők azonban ezt nem tudják elfogadni, hiszen már májustól kezdve bizonyos felelősséget vállalnak a termésért, ügyelnek arra, hogy az alma szép és egészséges legyen. Tehát a gazda az eladás után már képtelen vállalni a felelősséget, pénzt szeretne kapni a gyümölcsért akkor, amikor az almát elszállítják. Az előállt helyzetet úgy lehetne megoldani, ha a kereskedők továbbra is úgynevezett kereskedelmi kockázati tényezőt vállalnának. A termelők számára 17 eurocentet kínálnak az első osztályú aruért, ami hazai pénznemben 13 dinár, a kiszállítási ár pedig ennek a duplája. Felmerül a kérdés: ha a kereskedők duplázhatják az eladási árat, akkor miért nem vállalják a kereskedelmi kockázati tényezőt, habár a jogszabály szerint ez kötelességük lenne? A kevés kereskedő megegyezik, a termelők pedig tönkremennek. Attól tartok, hogy az almatermelők a málnatermelők sorsára jutnak. Az alma kiszállításából az állam dollármilliókat szerezhetne. Nem értem, hogy ami tíz évig működött, azt miért nem lehet ugyanúgy tovább működtetni — mondta Ábrahám Sándor, a hajdújárási Golden Fruct hűtőház igazgatója.

Ábrahám Sándor

A hűtőház tele van, teljes kapacitással működik, százhetven vagon alma van betárolva benne.

— A hűtőházakban levő alma február végére, március elejére elfogy, így mi ezt a mennyiséget majd csak akkor bocsátjuk eladásra. Reális árat várunk. A hűtés költségei a termelőket terhelik, de a befektetett pénz meg kell hogy térüljön számukra. Az orosz teherautók akkor sem sorakoznak majd a hűtőház udvarán, de azért valamekkora kereslet csak lesz az alma iránt. Nem is az ár a legnagyobb gond, hiszen a gazda olcsóbban is eladná a termést, hogy pénzhez jusson, hanem az, hogy nincs rendelés, nem keresik az almát. A szankciók miatt Lengyelországból elméletileg nem vihetnék be ezt a gyümölcsöt Oroszországba, de az ügyes kereskedők mindent megoldanak. A közelmúltban a belügyi szervek Szerbiában is letartóztattak negyven embert, de ez mindig csak a jéghegy csúcsa. Ezek a kereskedők jelentősen rontják a gazdák esélyét, hogy termésüket becsületes áron adhassák el. Egyébként nemcsak a kis-, hanem a nagytermelők is veszélyben vannak. Szerbia az orosz piac szükségleteinek 10%-át sem tudja kielégíteni. Oroszországban megnőtt az életszínvonal, magasabb az átlagfizetés, így a lakosság egyre szebb és minőségibb almát szeretne fogyasztani, aminek következtében szigorúbb szabványokat és kritériumokat vezettek be a behozatali almával kapcsolatban. De a tilalom ellenére az orosz piacon lengyel, olasz és spanyol alma is kapható. Patthelyzet állt elő. A termelők nem engednek a kereskedőknek, ebben biztos vagyok. Jelenleg is folynak a tárgyalások, de eddig semmilyen előrelépés sem tapasztalható.

Bite Tünde

A remény hal meg utoljára

A királyhalmi Prima termelőszövetkezetben a hajdújárásihoz hasonló kép fogad: a hűtők tele vannak az idei terméssel, a korábban zsibongó csarnok — ahol az alkalmazottak tavaly még az almát válogatták — félelmetesen csendes. Sehol egy harsány nevetés, egy vidám kacaj, csak a vészjósló csend meg a hideg, fagyos levegő. Az irodában Bite Tünde, a Prima megbízott igazgatója és Jankovics Tamás, az igazgatóbizottság elnöke vár. Korábbi ismeretségünk révén a beszélgetés kedélyesen kezdődik, amint viszont a tárgyra térünk, a szomorúság és a kilátástalanság lesz úrrá mindannyiunkon.

— A hozamot illetően nem lehet okunk panaszra, viszont alma iránti keresletről nem beszélhetünk. Néhány felvásárlótól hallottam, hogy október végén talán megmozdul valami, ez azonban bizonytalan. A helyzet egyelőre reménytelen, és nem is látni a fényt az alagút végén. Voltak olyan évek, amikor nagyon olcsó volt ugyan az alma, de legalább létezett iránta bizonyos kereslet. A termelő annyit visszakapott, amennyiből a költségeit fedezhette. Mindig találtunk kiutat, most viszont nem sok reményt látok — mondta Jankovics.

Jankovics Tamás

Tény, hogy az alma iránt nincs kereslet. Többféle mendemonda látott napvilágot, az igazat azonban még nem tudni.

— A rossz helyzet egyik oka talán az lehet, hogy a lengyel és a moldáv alma jól termett. Mindkét ország közelebb van Oroszországhoz, ezért a szállítási költségek is kisebbek. Évekkel ezelőtt ültetvényeket telepítettek Oroszországba, Moldáviába és Fehéroroszországba, melyek most termőre fordultak, és ellátják az orosz piac egy részét. Nálunk a helyzet katasztrofális. A termelők egész évben gondozták az ültetvényeket, befektettek, leszedték a termést, de képtelenek eladni, hogy egy kis pénzhez jussanak. Az államnak hatékonyabban kellene hozzáállnia az almatermelésben előállt helyzethez. Lehet, hogy néha a piaci viszonyokba is bele kellene szólni. Egy éve a leghamarabban érő fajtákat már ebben az időszakban kiszállították, most pedig még azt sem tudjuk, kellenek-e egyáltalán valakinek — állapította meg szomorúan Bite.

Hogy mi lesz az idei almával és a termelőkkel? Nem tudhatjuk. Abban azonban reménykedhetünk, hogy magasabb fórumokon már éjt nappallá téve azon dolgoznak, hogy a patthelyzetre valamilyen megoldást találjanak. Joggal mondják most sokan, hogy a mesék ideje már lejárt...