A nagylevelű mályva vagy erdei mályva (Malva grandifolia — M. sylvestris) és egyéb változatai leginkább zöldséges- és virágoskertekben találhatók meg. Mindkét fajta tartalmaz a levelében, szárában és virágjában nyálkát és cserzőanyagot. A kislevelű mályvának, azaz papsajtnak a talajon elterülő szára van, mely a gyökértörzsnél némileg fás. Hosszú nyelű, kerek, csipkés szélű levelei vannak, virága kicsi, rózsásfehér. Korong alakú termése kerek sajthoz hasonlít, innen ered a neve: papsajt. Aligha van olyan, vidéken felnőtt ember, aki gyerekként ne evett volna papsajtot, vagy ne játszott volna vele. Virágját, levelét és szárát gyűjtjük júniustól szeptemberig. Mivel szárításnál a nyálkaanyag elvész, a mályvát lehetőség szerint frissen használjuk fel — habár a szárított növényben is marad még éppen elég kiváló hatóanyag.

Az egyik középkori füvészkönyv szerint Plinius a következőket mondta: „Aki mindennap iszik a papsajt levéből, az arra a napra megóvta magát a betegségektől.”

Külsőleg vagy belsőleg alkalmazva a papsajt megnyugtatja a szöveteket, és megszabadítja őket a méreganyagoktól. A levelek, a fiatal hajtások és a magvak is fogyaszthatók. A leveleket akár nagyobb mennyiségben is felhasználhatjuk zöldségként salátákba keverve, megfőzhetjük főzeléknek, szárított leveleiből tea főzhető. A levelek C-vitamint is tartalmaznak.

A papsajt mindenekelőtt a gyulladt nyálkahártya gyógyítására alkalmas tea formájában, gyomorhurut, hólyaghurut, a gyomor és a bélutak, a szájüreg gyulladásos megbetegedéseinél, valamint gyomor- és bélfekély gyógyítására alkalmazhatjuk.

Külsőleg a papsajtot sebek, fekélyek, vénagyulladásból származó és törések helyén fellépő kéz- és lábdagadás kezelésére használjuk. Ilyen esetekben kéz-, illetve lábfürdőt veszünk.

Gyógyítja a tüdőtágulatot. Naponta legalább három csészével igyunk meg a teából, éjszakára rakjuk borogatásként a mellkasra a leszűrt és jól felmelegített folyadékot, melyet a papsajt leveleiből és virágaiból nyertünk.

Elhúzódó hörghurut és bronchitis, köhögés és erős rekedtség esetén különösen ajánlott, de heveny gége- és mandulagyulladás, valamint szájszárazság ellen is alkalmazható.

Könnyfolyás ritka beszáradása esetén langyos papsajtteával mossuk és borogassuk a szemet.

Mellhártyagyulladás kiegészítő kezelésére is alkalmazható. Nem utolsósorban említésre méltó a bőr tisztításában elért eredményessége, mely szerint pattanások kezelésében is hatásos.

A népi gyógyászatban időskori foltok elmulasztására is használják. Ehhez a leveleket naponta meleg vízzel átitatva a problémás bőrfelületre helyezik legalább fél órára. Gyökere fehérjepótlás céljából fogyasztható.

Maria Treben így ajánlja:

„A papsajt mindenekelőtt a gyulladt nyálkahártyák gyógyítására alkalmas tea formájában, gyomorhurut, hólyaghurut, a gyomor és a bélutak, a szájüreg gyulladásos megbetegedéseinél, valamint gyomor- és bélfekély gyógyítására alkalmazzuk. Ebben az esetben gerslivel együtt készül leves a papsajt leveleiből. Először azonban a gerslit kell megfőznünk levesnek, és csak azután keverjük bele a mályvaleveleket, miután a leves már kihűlt.
Elhúzódó hörghurut és bronchitis, köhögés és erős rekedtség esetén különösen ajánlott, de heveny gége- és mandulagyulladás, valamint szájszárazság ellen is alkalmazható. Hogy a nyálkaanyag ne menjen tönkre, áztassuk éjszakára hideg vízbe. Ebből a napi adagunk két-három csészényi, amit kicsit felmelegítünk, és kortyonként fogyasztjuk el. Még a szerfölött makacs és gyakran gyógyíthatatlannak beállított és olykor súlyos légszomjat okozó tüdőtágulatot is meggyógyítja a papsajt. Naponta legalább három csészével igyunk meg belőle, ahogy fentebb leírtuk, és éjszakára rakjuk borogatásként a mellkasra a leszűrt és jól felmelegített folyadékot, amit a papsajt leveleiből és virágjából nyertünk.
Kitűnően bevált a langyos papsajtteával történő szemlemosás és szemborogatás, amely a könnyfolyás ritka beszáradása esetén ajánlatos.

Az arcon viszkető és égő érzést okozó allergiákra is jótékonyan hat a langyos papsajttea. Külsőleg a papsajtot sebek, fekélyek, vénagyulladásból származó és törések helyén fellépő kéz- és lábdagadás kezelésére használjuk. Ilyenkor fürdővizet készítünk. A papsajtfürdő leginkább a lábcsont törése esetén ajánlható, amikor is a láb újra és újra túl van terhelve és megdagad.

[…]

Nem szabad hagyni, hogy a lábunk dagadt legyen, még akkor sem, ha öregek vagyunk. Itt is segít a papsajtfürdő lándzsás útifűvel elegyítve. Ez utóbbit alaposan megmosva vizesen tesszük a nyílt sebre. A seb egy éjszaka alatt bezáródik, és nem szakad fel újra, legyen bár tíz, tizenöt éves vagy még régebbi.”

A papsajt nemcsak gégegyulladás, hanem rosszindulatú gégebetegségek esetében is használ. Ilyenkor a napi adag 2,5 liter tea, mely Maria Treben szerint úgy készül, hogy negyedliterenként egy púpozott teáskanál növényt áztatunk be éjszakára. Reggel egy kicsit felmelegítjük, és az adagot forró vízzel kiöblített termoszban tároljuk. Napközben négycsészényit kell meginni belőle kortyonként, a maradékkal gargarizáljunk. A száj, az orr és a torok szárazsága esetén, mely gyakran idegességet idéz elő a betegekben, szintén használ a napjában többszöri gargarizálás és öblögetés a papsajtteával.

A papsajt, mely főleg a parasztházak körül terem, napjainkban sajnos egyre inkább eltűnőben van, mivel a gazdák arra törekszenek, hogy a házuk tája rendezett legyen, ezért lebetonozzák az udvart, vízelvezető árkot ásnak. Ezzel azonban elveszik a papsajt elől a helyet, ahol megteremhetne, így aztán lassacskán eltűnik az emberiségnek ez a nagyszerű segítője.