— Szabadkán 2013 óta rendezik meg a szecessziós világnapot, melyet a Szabadkai Kortárs Galéria is megünnepel. Az idei téma, melyet a RANN (Réseau Art Nouveau Network) határozott meg, a szín. Ezért egy olyan palotasétát szerveztünk, ahol egy kicsit kitérünk arra, milyen színeket használtak a szecesszióban. A szecesszió mint stílus elszakadást jelent az előző historikus stílusoktól, sokkal bátrabban alkalmazott színeket, mint a historizáló neostílusok. A Raichle-palota kitűnik ezek közül az épületek közül, amikor a turisták, látogatók a városba érkeznek, ezt a sokszínűséget látják, és a különféle anyagok használatát. Kék, zöld mozaikok, farészek a palota homlokzatán, amikor pedig beérünk, nagyon szép pasztellszínű előtér fogad bennünket. Az egész objektum fő motívuma a szív, mely pedig tűzpiros színű. Ma már a palota más funkciót tölt be, itt található a Szabadkai Kortárs Galéria, és a falai évtizedek óta fehérek, de valamikor sokkal színesebb volt, és ezt próbáltuk a tárlatvezetésen elmesélni. Régen a falakat különféle textíliákkal és tapétákkal is borították, melyek zöld és lila színűek is voltak. Mivel a szecesszió a természet felé fordul, ezért előszeretettel használták a zöld és a kék színt egyaránt. A népi művészetben, építészetben kedvelt színeket és elemeket is alkalmazták, a Raichle-palotán erdélyi motívumok is láthatók — emelte ki Kucor Tamara művészettörténész, a séta egyik vezetője.

A programot nagy érdeklődés övezte, elsőként az épület homlokzatát tekintettük meg az utcáról, később vonultunk be a termekbe. A színek szerepe mellett a Raichle család mindennapjairól is érdekes információkat tudhattunk meg, például azt, hogyan és mire használták a termeket, illetve mi inspirálta a palota egy-egy szegletének létrejöttét.