Öt százdolláros

Öt százdolláros

Lester Young: Öt százdolláros

Miss Gretchen Landau szeretett úgy élni, mint a gazdagok. Egy középkorú hölgy, aki után még mindig megfordulnak a férfiak, a haja puha... leheletfinom eleganciával vette körül. Ízléssel öltözködött, és egy vagyont költött a gardróbjára. Egyetlen társa egy fekete öleb. Lordnak hívta. Miss Gretchen örökségből tartotta fenn magát. Négyszobás lakosztályban éldegélt egy hatalmas bérházban New York Chelsie negyedében.

A szomszédokat jóformán nem is ismerte. A bérházban volt egy óriási önkiszolgáló, könyvtár, kozmetikai szalon és étterem. Hónapokig nem hagyta el Chelsie-t, mert semmiben sem szenvedett hiányt. Naponta két alkalommal — a reggeli órákban — megsétáltatta Lordot a 36. utca aszfaltján, de nem csavarogtak el messzire. Este — minden hétnek hat napján — Martin Norton, a bérház portása — hosszabb sétára vezette az ölebet.

Valamikor régen egy tiszt megkérte Gretchen Landau kezét. Az eljegyzés napját is kitűzték, és ebből az alkalomból a vőlegény gyönyörű gyűrűt — gyémánttal és emeraldokkal — ajándékozott szíve választottjának. Három hét múlva a fiatal tisztet kórházba szállították, és nemsokára meghalt. A drága gyűrűt miss Gretchen sohasem vette le az ujjáról.

Néhány nappal elseje előtt történt valami, ami eléggé megviselte az idegrendszerét. Váratlanul felkereste a szobájában a portás. Fesztelenül átlépte a küszöböt. Pedig senki sem hívta. Időnként be-betért a lakásba a szerelő vagy az a férfi, aki a gázórát olvasta le, de valamennyien telefonon jelezték jöttüket. Martin viszont „betört" hozzá.

— A lépcsőn szaladtam fel — mondta lélegzet után kapkodva Martin, miközben leült az egyik székre.

— De...

— Az az igazság, hogy a szabályzat...

— A szabályzat tiltja...

— Igen, tiltja... nem volna szabad meglátogatnom magát, és emiatt nem használhatom a liftet sem.

— Hát akkor mit keres nálam?

— Szeretnék elbeszélgetni magával, miss Landau.

— Kérem...

— Nagyon rövid leszek — hadarta Martin majdnem könyörögve, amitől a kisasszony kellemetlenül érezte magát.

— Mi bántja, Martin?

— Boldog és hálás lennék, ha kölcsönadna nekem ötven dollárt. Szükségem van az összegre. Négy hét múlva visszaadom. A pénzt ma akarom elküldeni...

— Szüksége van ötven dollárra? Miért?

— A lány, aki szeretek... kórházban fekszik. A biztosító a költségeknek csak a felét fedezi: a többiről én gondoskodom. Megpróbáltam mindent, de mindenki visszautasított, egy centet sem kaptam. Maga olyan jóságos, és bízom abban, hogy a segítségemre lesz.

— Értem...

— Ha a szíve...

— Eljegyezte a lányt?

— Hát..

— Szóval?

— Úgy is lehet mondani... majdnem.

— Majdnem?

— Igen, majdnem.

Miss Gretchen hidegen végigmérte a fiatalembert, majd határozottan „nem"-et intett a fejével.

— Nem vagyok abban a helyzetben, hogy pénzt kölcsönözzek bárkinek. Minden hónapban kapok egy bizonyos összeget, ez igaz, de minden centnek megvan a maga helye.

Martin már nem hallgatta a kisasszonyt. Másfelé nézett. Gretchen is megpillantotta a nagy fehér táskát és a kesztyűket. Nyugtalanság foga el, mert eszébe jutott, hogy néhány órával ezelőtt a bankban nagyobb összeget vett fel.

— Sajnálom, Martin — mondta, és felállt.

— Én is sajnálom, amiért megzavartam a nyugalmát. Bocsásson meg!

A fiatalember gyors léptekkel elhagyta a szobát.

Ez az esemény felborította életének megszokott menetét. Negyedórával korábban ment le vacsorázni, és amikor Lordot kivezette az utcára — Martin aznap szabad napos volt —, nem a fényes körút felé indult, mint általában, hanem az utca másik oldalát választotta. A sarkon tétován megtorpant. Ideje volna hazatérni, gondolta. Az utca elhagyatott volt és töksötét. Lord hirtelen nekiiramodott az éjszakának. Gretchen kedvence után eredt, de nem futott messzire. Egy goromba marok elkapta a nyakát. Esés közben megpillantotta a támadója arcát. Még hallotta Lord eszeveszett ugatását, majd minden sötétbe borult körülötte.

Hamarosan magához tért. Az aszfalton feküdt és egy férfi térdelt mellette. A kesztyűjét lehúzták és a gyűrűjét is ellopták. A fehér táskának bottal üthette a nyomát.

— Fel tud állni? — kérdezte a férfi.

— Igen...

— Segítsek?

— Nem, nem. Minden rendben van.

Gretchen a rendőrségre rohant. Vernon felügyelő megígérte, hogy mindent megmozgat és a támadó máris lakat alatt érezheti magát.

*

Három nappal a történtek után a felügyelő felkereste a lakásán. Azonnal rátért a leglényegesebbre.

— Martin Nortonnak, a portásnak szabad napja volt. A fiatalember sétáltatja a kutyáját, nem? Úgy hírlik, hogy becsületes fickó. Mégis mi okból kereste fel magát?

— Ötven dollárra volt szüksége.

— Adott neki pénzt?

— Nem.

Pillanatnyi szünet után a felügyelő megkérdezte:

— Martin Norton a tettes?

Gretchen Landau látta a támadója arcát... és felismerte, de erről nem szólt senkinek.

— Martin volt — mondta végül hűvösen.

A tárgyalóteremben kerülte Martin pillantását. Az ügy végére gyorsan pontot tettek. Martinnak nem volt alibije. Három évet kapott. Gretchen sokáig bosszankodott, mert nem talált olyan fiatalembert, aki megsétáltatja az agyondédelgetett Lordot. Gretchen Landau kisasszony tehát maga vitte a kutyust a friss levegőre, de egyetlenegyszer sem sétált arrafelé, ahol azon az éjszakán megtámadták. Egy alkalommal Vernon felügyelővel találkozott az utcán, aki elmondta, hogy Martin még mindig az ártatlanságát hangoztatja.

Egy hónappal később a felügyelő behívatta Gretchent a rendőrállomásra.

— Megtaláltuk a gyűrűjét.

— Az előérzetem nem csal. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb Martin bevallja a tettét és...

— Martin ártatlan...

— Én felismertem...

— Valóban?

— Hát... azt hiszem... Martin a tettes... abban biztos vagyok... voltam... én nem is tudom.

— Hülyét csinált belőlem! Ártatlan embert küldtem a börtönbe!

*

Gretchen elhatározta, hogy új lakás után néz. Elment a házfelügyelőhöz, és arra kérte, hogy vegye vissza Martint. Első este, a munkaidő letelte után magához hívatta a fiatalembert. Martin a jelek szerint nem tervezett bosszút ellene. Felajánlotta, hogy ismét sétáltassa meg Lordot. Jól megfizeti.

— Nem, nem — tiltakozott Martin —, nem vállalok többletmunkát.

— Az a lány... a kórházban... meggyógyult?

— Nem gyógyult meg. Meghalt.

Gretchen a küszöbön ötszáz dollárt tartalmazó borítékot csúsztatott Martin zsebébe. Este kivezette a kutyáját az utcára. Maga sem tudta, miért, megint abba az utcába fordult be, ahol megtámadták. A sarkon ismét elkapták a nyakát.

Ezúttal senki sem sietett a segítségére. Holtan feküdt az aszfalton, amikor megtalálták. A kesztyűje eltűnt, de a gyűrűt nem húzták le az ujjáról. Összeszorított markában egy fehér borítékot helyeztek el. A rendőrség öt százdollárost talált benne...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. 
Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Öt százdolláros
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Öt százdolláros
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink