home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Összekuszált élet
Perisity Irma
2020.07.17.
LXXV. évf. 28. szám
Összekuszált élet

Megtanultam, hogy az embereket — kortól függően — három csoportba oszthatjuk. Az elsőbe az útjukat kereső, ambícióval teli fiatalok, a másodikba a már utat lelt, de még mindig lelkesedő érettek, a harmadik csoportba pedig az életútjukat már megjárt idősek tartoznak, akik zokszó nélkül viselik a „napsugaras ősz” minden átkát. A fiatal beszélgetőtársat nem tudom hova sorolni, és sajnos ő sem tud mit kezdeni magával, az életével.

— Csak attól forr fel a vérem, hogy sosem voltam mamlasz, magatehetetlen, és most, alig negyvenévesen nem tudok mit kezdeni a felgyülemlett gondokkal — kezd mesélni a férfi hosszabb gondolkodás után. — Vonakodva ugyan, de elismerem, hogy igaza volt anyámnak, amikor a nősülésem előtt azt mondta, elkényeztetett lányból sosem lesz jó feleség. Biztosan én sem voltam makulátlan, mert az életünk valahol kisiklott. A szüleim egy városhoz közeli tanyavilágban éltek, 16 hold földön gazdálkodtak, melyről a közgazdászok azt mondják, annyiból nem lehet megélni, a szüleim mégis tisztességesen felneveltek engem és a húgomat is. Forgalmi technikusként végeztem, de nem sokat dolgoztam a szakmában. A városi közvállalatban helyezkedtem el, és ott ismertem meg a feleségemet. Ő akkor fejezte be a közgazdasági középiskola utolsó osztályát, és gyakorlaton volt a vállalatban. Eleinte a munkatársaimmal csak szemrevételeztük a gyakornokokat, de én már akkor kinéztem őt magamnak. Megismerkedtünk, és ahogy diplomázott, udvarolni kezdtem neki.

Furcsa családból származott: az apja nagyon nyugodt, csöndes ember volt, az anyja pedig egy állandóan perlekedő, nyugtalan, középkorú asszony, akinek minden pillanatban hiányzott a figyelem, a feltűnés. Az ő mércéi szerint a nőnek mindenben elsőbbségi joga kell hogy legyen, és ez csak úgy érhető el, ha harcolnak érte. Volt ugyan egy fiuk is, de ő úgy élt a családban, mintha fogadott gyerek lett volna, minden figyelem, szeretet a lány felé irányult. Ennek az lett a következménye, hogy ő sohasem tanulta meg, mi az igazságos elosztás, egymás tisztelete. Már több mint egy éve udvaroltam a feleségemnek, amikor bejelentette, hogy terhes. Megesküdtünk, és hat hónap múlva megszületett a kislányunk.

Azt hiszem, minden fiatal pár életében az első gyerek jövetele mindent megváltoztat. A kicsi lett minden figyelmünk, szeretetünk középpontja. És csodák csodájára a feleségem példás anya volt. A baba születése után úgy beszéltük meg, hogy lesz még egy gyerekünk, és a párom addig nem dolgozik, amíg a kicsik óvodáskorba nem érnek. A kislányunk járni kezdett, amikor a feleségem ismét terhes lett. Ez a várandósság elég bonyolult volt, és az is gondot okozott, kire hagyjuk a kislányt, amikor ő nem érezte jól magát. Az én szüleimre nem számíthattunk, az övéi pedig akkor váltak el, az anyja Magyarországra költözött. Pénzből is sokkal több kellett, hát munkát váltottam, és tehergépkocsi-vezető lettem. Rendkívül jól fizetett állás volt, hiszen a hónap majdnem minden napjára jutott külföldi szállítás, én pedig sosem utasítottam vissza, ha felkínáltak egy rendkívüli utat. Jószerével Európa minden országát bejártam, miközben használt autókat fuvaroztam itteni kereskedőknek. Ez a munka nem csak anyagi biztonságot adott, hiszen sok emberrel sikerült olyan kapcsolatba lépnem, amely alkalomadtán hátszél is lehetett az előrehaladáshoz. Egy ilyen ismeretségnek köszönhető az is, hogy öt évvel ezelőtt sikerült Svédországba mennünk, családként. Aki ismeri a skandináv államok szigorú előírásait, az tudja, ez nem egyszerű. A szüleim nagyon ellenezték a döntést, de a feleségem többet akart, mint amennyink volt.

Eleinte kint is teherautót vezettem, jó fizetésért, a feleségem ott sem dolgozott, a két gyerek után pedig elég jelentős támogatást kaptunk. A nejem szinte beleszédült a jólétbe: hihetetlen kívánságai voltak, a pénz nem számított. Nem tudom, mi okozta, de váratlanul féltékenykedni kezdett, megvádolt minden hülyeséggel, és a dolgok odáig fajultak, hogy amikor elutasítottam, hogy vegyünk egy autót külön csak neki, feljelentett erőszakért. Fel nem tudom fogni, mivel nyerte meg a szomszéd házaspár bizalmát, mely tanúsította, hogy sokszor hallott veszekedést a lakásunkból. Kéthetes előzetes letartóztatásban voltam, ő addig elköltözött a gyerekekkel egy „biztonságos házba”, ismeretlen címre, és nem tudtam a nyomára bukkanni. Az ősszel hazajöttem apám temetésére, és azóta nem tudok bejutni Svédországba. De a feleségem sem tud mit csinálni, hiszen nincs sem lakása, sem munkája, és ott a két gyerek, akit csaknem egy éve nem láttam. Egyébként a hivatalos ügyeinket mindig én intéztem, ő a legegyszerűbbeket sem tudta megoldani, pénze pedig nincs, hogy a szolgáltatást megfizesse. Nem tudom, mit tegyek, megbolondulok a gyerekek nélkül, ő pedig állandóan hívogat, és azzal vádol, hogy nem törődöm a gyerekeinkkel. Már több hónapja kínlódik, én pedig igyekszem megtalálni a legmegfelelőbb megoldást. De most az az érzésem, hogy az életem annyira összekuszálódott, hogy nem tudom kibogozni…


Illusztráció (Pixabay.com)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..