home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Örülnénk a mosolyodnak
Tóth Lívia
2005.12.20.
LX. évf. 51. szám

,,Ma újra Karácsony elé / harangozom a szíveinket' - írja Babits Mihály. Bizonyára ezt kellene tennem nekem is ezekkel a sorokkal. Felkészíteni, díszbe öltöztetni a gondolatainkat, a lelkünket a közelgő napra, amely a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Viszont mára inkább a családi...

,,Ma újra Karácsony elé / harangozom a szíveinket' - írja Babits Mihály. Bizonyára ezt kellene tennem nekem is ezekkel a sorokkal. Felkészíteni, díszbe öltöztetni a gondolatainkat, a lelkünket a közelgő napra, amely a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Viszont mára inkább a családi vonatkozása erősödött fel: a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás dátuma lett. Meg a rohanásé, az idegeskedésé és a panaszkodásé. Mert azzá tesszük. Főleg mi, nők - anyák, feleségek, testvérek, barátnők... És erre még az sem lehet megfelelő magyarázat, hogy azt szeretnénk, ha minden a legszebb, a legjobb, a lehető legtökéletesebb lenne. A lehetőségeinkhez mérten, vagy inkább azokon felül. Átvillan ugyan rajtunk, hogy a kis Jézuska barmok között, hidegben, a jászolban, rongyokban... Hogy nem a külsőségek a fontosak, de közben fél szemmel továbbra is a kirakatokat vizslatjuk. Árukat emelünk le az üzletek polcairól, tüzetesen megvizsgáljuk, az árcédulát is megnézzük, mert a másik gyártó hasonló terméke pár dinárral olcsóbb. A mértéktelen költekezést ugyanis továbbra sem engedhetjük meg magunknak. De annyira szeretnénk, ha egyszer már nem kellene a pénztárcánk tartalmára gondolni. Még akkor is, ha tudjuk, valahol a bensőnkben érezzük, nem a piszkosnak nevezett anyagiakon múlik, nem az értéke számít annak, ami a fa alá vagy az asztalra kerül. Mégis. Mert gyarló az ember.
Kedves Olvasó! Ne vegye ezt szemrehányásnak, én is az vagyok. Már hetek óta lázasan számolok, tervezgetek, ajándékokat dugdosok, közben panaszkodom, hogy semmire sincs időm, hogy takarítani kellene, és a többi, és a többi. Vagy inkább lassítani, lazítani, elmerengni. Egy kedves karácsonyi versen, egy kellemes dalon, néhány pillantást vetni az éjjel hullott fehér takaróra. Száműzni azt a gondolatot, hogy ez teljesen felesleges, úgysem marad meg, máris olvad, latyakos lesz tőle a cipőnk, behordjuk a sarat az előszobába, amit újra meg újra fel kell törölni. És a kutya sáros mancsának a nyomai is ott éktelenkednek mindenhol. Valóban ennyire nem tudunk örülni semminek? A karácsonyról csak a beszerzendő és elkészítendő ételek és italok, kalácsok, torták, ajándékok sora, de legfőképpen azoknak az ára jut az eszünkbe, a friss hóról meg az, hogy fekete mocsokká válik? Ha ez így van, akkor sajnálhatjuk magunkat!
Az elmúlt vasárnapon meggyújtottuk az adventi koszorú utolsó gyertyáját. Miért tettük? Csupán megszokásból, azért, mert mások is így cselekszenek? Vagy elmosolyodtunk az apró, ég felé kapaszkodó láng látványán, és eszünkbe jutott, hogy amióta az emberiség földműveléssel, állattartással foglalkozik, azóta mekkora szerepe van a napfénynek a meleg tavaszi és nyári hónapoknak. Ilyenkor bőség és jólét jellemezte a közösség életét, szemben a hideg, téli napokkal, amikor az éhezés és a sötétség volt az uralkodó. Érthető tehát, ha az egykori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót. Hiszen a nappalok hosszabbodni kezdenek, a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Az elcsigázottakba reményt, hitet öntöttek. A mai értelemben vett keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg. Az ajándékozás szokásának az eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Habár napjainkban az ajándékozás rendkívül fontos momentuma lett az ünnepnek, ne feledkezzünk meg a karácsonyi éj csodájáról, misztikumáról sem. Míg az advent a reményteli várakozás ideje, addig a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja.
Majdnem kimaradt a fenyő, amelyről minden évben hatalmas viták folynak. Hogy ki kell-e vágni, vagy sem, hogy valóban szükség van-e akkora mennyiségre, amekkorát a piacokon felhalmoznak? Vagy vegyünk inkább töveset? Esetleg műfenyőt? Azt a ronda, borzas, semmire sem hasonlító valamit, amit a mostanában elterjedt kínai üzletek kínálnak? A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, a zöld ág házba vitele volt, amelyet aranyozott dióval, piros almával, mézeskaláccsal, szalmafigurákkal díszítettek. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, az egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászlat juttatja az eszünkbe. Ez az ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házban helyeztek el és különféle módon ékesítettek. A piros természetesen az élet színe, a girland talán a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet -ennek a mintájára alakultak ki az üveggömbök, a gyertyák pedig a fény, a nap, a keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.
Ne rontsuk el a várakozás örömét és izgalmát rohanással, idegeskedéssel, zsörtölődéssel. Ne csak a magunk és szeretteink ajándékaira gondoljunk, hanem adjunk némi aprót a péküzlet előtt topogó kolduskának is. Még akkor is, ha látjuk, hogy koszos markában cigaretta füstölög, és sejtjük, hogy a pénzen nem kenyeret vásárol. Legyen a karácsonyi asztalunk gazdagon vagy kissé szegényesebben terítve, de az almát vágjuk annyi részre, ahányan vagyunk, és osszuk szét egymás között. Hogy együtt maradjon és összetartson a család. Mert ez a legfontosabb. Tágabb értelemben, a nagy családunk, a közösségünk esetében is. Akkor talán meghallgatásra talál a fohászunk is: ,,nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak / s örülnének a mosolyodnak.' (Kányádi Sándor)
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..