Közös művészeti örökségünk nyomában címmel valósul meg egy IPA határon átnyúló program a Hódmezővásárhelyi Református Újtemplomi Egyházközség és a Szabadkai Városi Múzeum összefogásával.
A június első hetében megnyitott program által egy turisztikai útvonalat állítanak majd össze, mely az iparművészetet és a reformáció nyomait hivatott bemutatni a térségben, illetve lehetőség nyílik tematikus kiállítások, műhelymunkák és konferenciák megszervezésére, valamint gyerekprogramokat is tartanak majd. A projektum révén továbbá különféle beruházásokat is megvalósíthatnak mindkét városban. A részletekről a Szabadkai Városi Múzeum illetékesei nyilatkoztak lapunknak.
A projektummal kapcsolatos tárlat összeállítása és a témához kötődő kutatás dr. Ninkov Kovačev Olgának, a Szabadkai Városi Múzeum művészettörténészének a feladata. Elmondása szerint Hódmezővásárhely és Szabadka művészeti, illetve iparművészeti kapcsolataira épül a program, melyhez vannak korábbi adataik a századfordulóról.
Hulló István, Major István Zoltánné Edit, a Hódmezővásárhelyi Református Újtemplomi Egyházközség lelkipásztora és dr. Ninkov Kovačev Olga
Tornyai János hódmezővásárhelyi festő Szabadkán állított ki 1912-ben. Ennek már akkor nagy jelentőséget tulajdonítottak, hiszen az újító festők körébe tartozott, és az újságok úgy írtak róla, hogy az Alföld Petőfije — mondja a művészettörténész. Tornyai az alföldi festészetet művelte, de sajátságos módon, újító, individuális stílusban. Az idén van születésének 150. évfordulója, ezért Hódmezővásárhelyen több kiállítást is rendeztek. Tornyai jól ismerte a népi kultúrát és a hagyományokat. Ő volt a helyi néprajzi gyűjtés és múzeum megalapításának kezdeményezője is. Terepi gyűjtései még ma is megtekinthetőek a róla elnevezett múzeumban.
A projektum keretében megvalósuló kutatások eredményét publikálni is fogják. Tornyai Jánosnak a művészete mellett egy további kapcsolódási pontja van Szabadkával, ez pedig nem más, mint az Oláh Sándor szabadkai festőművésszel való barátsága. Mindketten tagjai voltak a szegedi Alföldi Képzőművészek Egyesületének, levelezésük több helyen is megjelent.
Oláh Sándor festménye, melyen egy hódmezővásárhelyi kerámia is szerepel
— Oláh Sándornak van egy festménye egy olyan csendélettel, amelyen van egy kerámia, mely egy kicsit népies, de mintha volna rajta valami művészi beavatkozás. A Vásárhelyen kapott szakirodalomból pedig kiderült, hogy a festményen egy vásárhelyi kerámia szerepel. A további kutatás során találtam egy adatot egy 1913-ban kiadott újságban, hogy Oláh Sándor is vett vásárhelyi kerámiát a szabadkai kiállítás alkalmával. A ’80-as években Magyarkanizsán a kerámiagyárban létrejött a majolika részleg. A vásárhelyi majolika licenszét vették meg, és oda jártak a mesterek tanulni. A vajdasági mesterek (gölöncsérek, fazekasok, festőasszonyok) közül korábban is sokan oda jártak, hiszen ez volt a legközelebbi nagy gölöncsérközpont. A hódmezővásárhelyi kapcsolódás így nemcsak Szabadkának, hanem Magyarkanizsának is fontos, és ezt szeretnénk még Bácskossuthfalvával kibővíteni, mivel a projektum fontos része lesz egy kulturális-turisztikai térkép, mely bemutatja a közös értékeket — emelte ki a művészettörténész. Mint mondta, Moravicán van egy nagyon jó művésztelep, a 9 + 1, mely kiépített magának egy művészházat, és ott van a felújított református templom is, mely ebben a projektumban fontos lehet. Ezek olyan dolgok, amelyeket szívesen néznek meg az emberek, és eljön majd annak az ideje, amikor jobban össze lesznek kötve ezek a települések, hiszen Hódmezővásárhely felől már épül a tram-train, azaz a villamosvasút.
Az IPA-projektumnak köszönhetően mindkét városban lesznek beruházások. Szabadkán a városi múzeumban beépítenek egy liftet a már meglevő liftaknába, illetve egyéb eszközök beszerzésével az épület akadálymentesítése is megkezdődik, Hódmezővásárhelyen pedig a református újtemplom épületén történnek majd állagmegőrzési, illetve felújítási munkálatok — tudtuk meg Hulló Istvántól, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatójától.
Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója a hódmezővásárhelyi projektmegnyitón (a képeket a Szabadkai Városi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre)
— Tíz évvel ezelőtt, amikor ide átköltöztünk, akkor a liftakna megmaradt a régi lift helyén, azóta üresen tátong, de most végre be tudjuk szerelni, ami bár nem old meg mindent, hiszen nagyon sok a szintkülönbség, de egyéb kiegészítő emelők segítségével megindul az épület akadálymentesítése. Az intézmény nyitott kell hogy legyen, illetve mindenki számára elérhető.
A múzeum a projektum műhelymunkáin a tematikus turisztikai útvonalakhoz kötődő szakembereket szeretné megszólítani, az igazgató szerint ugyanis sok az önjelölt idegenvezető, aki autodidakta módon mesél történeteket a városról, melyek nem mindig igazak, sőt, néha félrevezetik a hallgatóságot. A belgrádi vendégeknek a szerb változatot mondják, majd a budapestieknek ugyanannak az eseménynek a magyar verzióját. Nincs rendjén, hogy az idegenvezetők különböző történeteket mesélnek, erre a gondra szeretnék ráirányítani a figyelmet ezeken a műhelymunkákon.