Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága augusztusi ülésén elemezte az emberi és kisebbségi jogok romániai helyzetét. A román kormány hivatalos országjelentésén kívül két árnyékjelentés is készült a témában. Az egyiket, a magyar kisebbség helyzetéről szólót, három m...
A román kormány azonban szokásához híven kihasználta a világhírű magyar ,,összetartás'-t, és sikerült megfelelő magyar nemzetiségű személyeket ültetni a román kormányképviselet testületébe. Így a kormánydelegáció vezetője Asztalos Csaba volt, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, valamint a küldöttségben helyet kapott még további két magyar tisztségviselő, Markó Attila kisebbségügyi államtitkár és Szőcs Domokos is. Ebből logikusan lehet következtetni arra, hogy a világszervezet, azaz az ENSZ mennyit fog érzékelni a székelyföldi helyzetből.
A magyar szempontot egyébként Hantz Péter és Cunnold-Benkő Erika képviselte, akik a magyar civil szervezeteket prezentálták, illetve előadást tartottak a Székelyföld területi autonómiájának, továbbá a romániai magyar oktatásnak a kérdéskörében. A másfél órás prezentáció során igyekeztek életszerűen bemutatni a romániai magyarság helyzetét a nemzetközi bizottságnak, melynek tagjai többnyire szemmel láthatóan először szembesültek ezzel a témával.
Hantz Péter arról is beszélt, hogy a kormányküldöttség magyar tagjainak többsége hozzászólásában nem említette a magyar kisebbséget érintő kérdéseket, valamint Markó Attila -- egyetlen problémakört leszámítva -- a konkrétumok kerülésében és a román országimázs megőrzésében volt érdekelt.
Markó Attila igyekezett elhárítani a vádakat, s azzal védekezett, hogy szerinte az ENSZ dokumentumai túlságosan általánosak ahhoz, hogy a romániai magyarság még megoldásra váró problémáit orvosolhassák. Ezenkívül Székelyföld problémájának az ügyét a ruandai népirtással összehasonlítva azt próbálta bizonyítani, hogy az ENSZ-ben a romániai kisebbségek problémája nem prioritás. A küldöttség vezetője, Asztalos Csaba is önvédelemre szorult, a román kormányálláspontot hangsúlyozta, miszerint a székelyföldi autonómiához politikai döntés szükséges. Ennek pedig Romániában kell megszületnie. Érvrendszerében igyekezett a romák helyzetére terelni a hangsúlyt, hiszen ez az ügy már úgyis ,,kibukott' nemzetközi szinten, illetve a magyar kormánytagok számára kevésbé kínos egy ilyen probléma felvállalása. A nemzetközi színtér negligálása azonban nem vezethet eredményre.
Ezt követően borítékolni lehet, hogy az ENSZ inkább a romakérdéssel foglalkozik majd kritikus módon. Annál inkább, mert a napokban Franciaország meglehetősen ,,alternatív" megoldást szorgalmaz a betelepült romák kapcsán. åk ugyanis visszatelepítenék őket Romániába, ráadásul erre még Uniós támogatást is várnának.
Bukarest egyébként kétségbe vonja a romák hazaküldésének jogosságát, Párizs viszont azt veti Románia és Bulgária szemére, hogy nem tesznek eleget a saját állampolgáraiknak a társadalomba való integrálásáért, noha milliárdokat kapnak az Európai Unió alapjaiból a hátrányos csoportok számára. A vita nemcsak a három ország között folyik, hanem Párizs ellen fordult több emberi jogi szervezet is, és megrótta Franciaországot a romákkal való bánásmódja miatt az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága (ECRI) is egy Strasbourgban kiadott közleményében.