Öngól

Öngól

Élénken él az emlékezetemben az 1984. május 16-ai esti híradó, melyben bemondták, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése a Szovjetunió bojkottjához csatlakozva úgy határozott: a magyar sportolók nem vehetnek részt az 1984. évi Los Angeles-i nyári olimpiai játékokon.

Összetört álmok, négy év kemény munkájának semmibe vétele, a döntés hatására tömegesen visszavonuló sportolók. A magyar kommunista rezsimet azonban ez érdekelte a legkevésbé.

A (sport)történelem mintha ismételné önmagát, hiszen Szerbiában kísértetiesen hasonló jelenet játszódott le harmincnégy évvel később. A közelmúltban Kragujevacon kellett volna megrendezni az U20-as női kézilabda-világbajnokság egyik selejtező csoportjának mérkőzéseit. Ebben látszólag semmi rendkívüli sincs, ha azonban a részt vevő országokra pillantunk (Norvégia, Szlovákia, Szerbia, Koszovó), akkor azonnal érthetővé válik, hogy biztonsági okokra hivatkozva miért helyezték át a tornát Šumadija szívéből Belgrád külvárosába, Kovilovóra, ahol a közönség és a sajtó jelenléte nélkül rendezték volna meg az összecsapásokat. Azért a feltételes mód, mert a szerbiai kormány a torna kezdete előtt megtiltotta a Szerbia—Koszovó-párharc megtartását, mivel a magukat szurkolói csoportoknak tituláló bandák botránnyal fenyegetőztek.

Végül nemcsak a szerb—koszovói, hanem a norvég—koszovói és a szlovák—koszovói meccset sem játszották le, így a torna valójában már azelőtt véget ért, hogy elkezdődött. Az EHF illetékesei a szerb lányokat — akik a legkevésbé tehettek bármiről is, mert csak játszani szerettek volna — kizárták a selejtezőből. Egy hónappal később a szarajevói ifjúsági cselgáncsvilágkupán a tavalyi Európa-bajnok szerb lány a koszovói ellenfelével mérkőzött volna, viszont itthonról odaszóltak: nem lesz meccs, így a koszovói lány jutott tovább, a szerb pedig a könnyeivel küszködve utazhatott haza.

Ilyesmi azonban nem fordulhatott elő a napokban Újvidéken befejeződött karate-Európa-bajnokságon, hiszen a politika újabb beavatkozása következtében a koszovói sportolók még harmadik próbálkozásra sem léphettek be Szerbia területére. Ha a szerb hozzáállás nem változik, az ország saját magát zárja ki a nemzetközi sport vérkeringéséből, illetve fosztja meg sportolóit a nemzetközi versenyeken való szerepléstől — arról nem is beszélve, hogy ezek után mikor rendezhetünk valamilyen világversenyt. Ugyanezeket a sportolókat egy-két határral odébb tárt karokkal várják, mi pedig siránkozhatunk, vajon a tehetséges (sportoló) fiatalok miért is hagyják el tömegesen az országot.

Úgy látszik, nincs szükségünk ellenségre ahhoz, hogy határozott léptekkel haladjunk abba az irányba, ahonnan már nincs visszaút.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Öngól
Heti Jegyzet
Öngól
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink