Barátok között - Krizbai Hajnalka felvétele

Mottó: ,,Millió sárbaragadt paraszt a szomszédom, ezeknek sorsa az enyém, s az is marad örökre.' (Veres Péter)
Egy rendezvény támogatottságához napjainkban immár sokkal többre van szükség, mint egy érces hangú kisbíró dobpörgetésére, három ölnyi óriásplakátra vagy néhány aranyszegélyes meghívóra! Mindezek már a múlt lomtárába kerültek, s ha akadnak kivételek, azok is csak a szabályt hivatottak erősíteni! Mint ahogy a verseci magyarok esetében történt, akik - minden külső, illetve belső hátramozdító tényező ellenére - az idei Herczeg Ferenc-napokat is sikeresen tető alá hozták. Sorrendben a tizenharmadik alkalommal.
A Verseci Szüreti Napokkal egyidejűleg megrendezett irodalmi emléknapok péntek esti nyitányán a verseci írófejedelem életét és munkásságát a házigazda Petőfi Sándor Kultúregyesület irodalmi szakcsoportja mutatta be, majd a szombat délelőtti ,,névsorolvasás' következett. A számos meghívott közül a rendezvényre csupán a testvérvárosi küldöttség érkezett meg a felvidéki Zétényből és az anyaországi Helvéciáról, ezenkívül még a pancsovai Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ és az udvarszállási Petőfi Sándor MME képviseltette magát. A Szent Gellért-templomban ft. Erős Mihály helybeli plébános tartott istentiszteletet, a Városháza dísztermében pedig Stevica Nazarčić, a verseci képviselő-testület elnöke és Čedomir Živković polgármester úr, valamint Lantos Lajos, a kultúregyesület elnöke köszöntötte az irodalmi matiné vendégeit.
- Az emléknapok tizenkét esztendőn át Herczeg Ferenc életéről és munkásságáról szóltak, de az idén újításra is sor került: olyan embereket tervezünk a továbbiakban bemutatni, akiket erős szálak kötnek ehhez a városhoz - nyilatkozta lapunknak Krizbai Hajnalka nyugalmazott helybeli tanítónő, a szervezőbizottság tagja. - Így esett ezúttal a választás Jódal Rózsára, aki tavaly ünnepelte hetvenedik születésnapját. Az írónő ugyan nem Versecen született, de itt nőtt fel, szülővárosának tartja e települést, ahová írásaiban is vissza-visszatér.
Jódal Rózsa irodalmi munkásságának bemutatásából Németh Ferenc, az újvidéki Forum Könyvkiadó igazgatója, Balassa Julianna, a Börcsök Erzsébet VMK elnöknője, Gobby Fehér Gyula író, illetve Lantos Ilona verseci irodalomkedvelő vette ki részét. Tanulmányok, esszék, novellák hangzottak el az időközben zsúfolásig megtelt díszterem hallgatóközönsége előtt, akiket Rózsa néni a Kamásliban a Szamárhegyen című, verseci emlékeit idéző mesével is megajándékozott. A rendezvény egyik fénypontja a Forum Könyvkiadó nemes gesztusa volt: az egyesület könyvtára gazdag könyvcsomagot kapott ajándékba a kiadótól. A jelenlevők is kedvükre válogathattak a könyvbusz magyar nyelvű kínálatából. Az ebédet egy késő délutánba nyúló, hosszú társalgás követte, afféle író-olvasó találkozó... Az esti szüreti mulatságon, a három ország magyarjaiból álló vendégseregnek a nezsényi Bundáskenyér népi zenekar szolgáltatta a muzsikát, Csontos Sándor vezetésével.
- A vasárnap délelőtti ünnepi szentmise után ezúttal, a szokásoktól eltérően, ismét a kultúregyesületünkben gyűltünk össze, és elhelyeztük az emlékezés koszorúit a Petőfi-emlékszobor tövében. Kényszermegoldás volt ez, de mást aligha tehettünk: a város a Herczeg Ferenc-emléktáblához vezető út minden talpalatnyi területét bérbe adta a bazárosoknak a festa idejére! A koszorúkat majd utólag átvisszük eredeti rendeltetési helyükre... - olvashattuk a verseci egyesület titkár asszonyának értékelő összefoglalójában.
A háromnapos rendezvényt záró alkalmi irodalmi összeállításban Herczeg Ferenc munkásságáról Sütő Dóra temerini, verseci születésű egyetemi hallgató tartott rövid összefoglalót, az anyanyelvápoló csoport diákjai pedig népdallal rukkoltak elő.
A déli harangszóval vette kezdetét a hangulatos szüreti felvonulás. Lencsevégre kaptuk a Törley-pezsgőrend két lovagját, de a szentmihályi rezesbanda bút menesztő muzsikusait is. Sőt, a lóháton, messzi földről érkező, hertelendyfalvi Kelemen Attilát és a Lőcsei fiúkat is, Viktort és Balázst, akik a fejek fölött és a Kárpátok szélfuvallataival játszadozó nemzeti színű pántlikák között pattogtatták ostoraikat a főutcán.
Az egyesület nyilatkozatában természetesen a köszönet is elhangzott! Mindazoknak, akik kétkezi munkájukon, tudásukon kívül szorgalommal párosuló segítőkészségükkel lehetővé tették, hogy a verseci magyarság ezúttal is büszkén hallassa hangját innen, az Érdsomlyói-hegy tövében fekvő délvidéki viharsarokból. Mert még itt vannak ők is közöttünk! S maradnak is. Feltéve, ha a Gondviselésnek is ez lészen a terve velük...