Omega-koncert. Szabadka. Április 15-e. Sportcsarnok. Telt ház. Néhányezer ember, aki számára pénzen kívül nem létezik sem Isten, sem ember? Néhány ezer ember, akinek megcsapolták ,,vékonyka zsebét és hitét'? Tapintatlan, isten- és embertagadó, pénzimádó bal-liberális szervezők, védnökök (Magyar Szó, Magyar Nemzeti Tanács, Szabadka önkormányzata...) összeesküvése, egyházellenes kultúrharca, tekintettel arra, hogy szántszándékkal nagyszombatra időzítették a koncertet? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak fejemben, amikor elvegyültem a hatalmas tömegben. Egy kicsit szomorúan, az előző napokban megjelent, kizárólagosságot sugalló, gyűlöletet gerjesztő tiltakozások miatt. Mintha csak egyféle gondolkodásmódnak lenne helye a nap alatt... Telt ház a Sportcsarnokban. De... a templomok se maradtak félig üresek...
A koncert előtt felkerestem az együttes honlapját, amelyen Kóbor János így nyilatkozik:
- A három héttel ezelőtti sajtótájékoztatón nekünk is eszünkbe jutott, hogy április 15-én, nagyszombaton koncertezünk. Ezt a dátumot kaptuk, és sajnos nem sikerült másik időpontot egyeztetnünk. A későbbi dátumok már mind foglaltak voltak, így maradt a nagyszombat. A másik dolog, hogy amennyire én a gyerekkoromra emlékszem, szombaton délután lezajlanak a körmenetek, a szentmisékre pedig vasárnap kerül sor. Nem hiszem, hogy valamit is ártottunk volna a nagyszombati fellépésünkkel, tudatosan biztosan nem. Senkit nem akartunk provokálni, és mivel a szervezők azt mondták, ebből semmi gond nem lesz, elvállaltuk a fellépést. Különben szombat este Európa más városaiban is tartanak, és az előző években is tartottak koncerteket. A mi honlapunkon is jelentek meg olyan vélemények, hogy ez provokáció az egyház irányába. Erről szó sincs, ez nem a mi stílusunk. A húsvét nemcsak a keresztre feszítés és a feltámadás ünnepe, hanem az ajándékozásé is, és remélem, hogy a nézők úgy emlékeznek majd vissza erre a szombati koncertre, mint az Omegától kapott nagy ajándékra.
És elkezdődött a koncert. A felvezető zenekar a szabadkai Faust volt. Bennem levezette a szomorúságot, és méltó előjátéka volt a 44 éves Omega-csillogásnak.
És jött az Omega! Benkő László, Debreczeni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás és Molnár György... És akik a segítségükre siettek: Keresztes Ildikó és Demeter György énekesek, Szekeres Tamás gitáros és Gömöri Zsolt billentyűs... És ami a szintén a segítségükre volt: a korszerű fény- és hangtechnika... És felcsendült a Gammapolis, a Nem tudom a neved, a Csillagok útján, a Minhalálig Rock and roll, az Égi vándor, a Léna, a Petróleumlámpa, az Ezüst eső, a Ha én szél lehetnék, a Ballada a fegyverkovács fiáról, a Tízezer lépés, a Gyöngyhajú lány... és még sok-sok Omega-sláger... Egyik-másik magvas mondanivalóval, egyik-másik gondtalan szórakozást nyújtva. Hol légies, hol acélos... Mindkét áramlat tetszetősen kiegészítette egymást. És igazolta, nem gyors fogyasztásra szánt zenét gyárt az Omega-gépezet. Ezt a véleményt erősítette meg a közönség is. Soraiban, elcsépelt szófordulattal élve, a 7-től 77 éves korosztály képviselőivel. A már látott és hallott omegás elemek többnyire frissen hatottak, és ebbe belesegített a mindvégig hálás közönség, a vendégzenészek és -énekesek, valamint a modern műszaki csodák... Szép ajándék volt...