home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Olyan parfümöt szeretnék készíteni, amelyre emlékezni fognak”
Szerda Zsófi
2018.03.20.
LXXIII. évf. 11. szám
„Olyan parfümöt szeretnék készíteni, amelyre emlékezni fognak”

Van egy zeneszerző, aki egyetlen húrt sem penget, egyetlen billentyűt sem üt le a zongorán, de mégis rózsa- és jázminillatú akkordokat muzsikál az orrunk alá.

Ő a vajdasági parfümőr, Bálint Csaba, aki kis boszorkánykonyhájában a legfinomabb illatokból készíti parfümjeit. A polcain régi, már nem is gyártott termékek sorakoznak, alatta pedig a több száz illat. Többórányi „kóstolgatás” után egy gyöngyvirágillattal tértem haza Csaba illatbarlangjából.

Ez az illatokról valami földöntúli fanatizmussal beszélő férfi teljesen lenyűgöz. És hát azok az illatok is bódítóak. Niche parfümöket készít, azaz manufaktúrában dolgozik, egyedül. És egész nap szagolgat, kotyvaszt, öntögeti a tubarózsát a jázminhoz, szintetikus alapanyagokat kever össze például íriszkonkréttal.

— Mindig is vonzódtam az illatokhoz. Édesanyám nagyon szerette viselni a parfümöket, nagyon sok üvegcse sorakozott otthon, folyamatosan az igazit kereste. Az Ő saját parfümjét. De sosem lelt rá. Én találtam meg évekkel a halála után, Párizsban, amikor már késő volt.

* Már gyerekkorodban is a leendő parfümjeid üvegét tervezted? Mindent az orrod alá nyomtál, ami a kezedbe került?

— Igen. Imádtam a földiepernek a gyümölcsöt ölelő, zöld levelét. S a paradicsomnak is azt a kis tokját szerettem, amely magát a paradicsomot tartja. Azt a zöldes illatot. A paradicsomról anyám jut eszembe, hiszen a Budućnost nevű vállalatnál dolgozott, ahol fóliák is voltak, s előbb ért haza a paradicsom- meg a parfümillat, mint ő maga. És a többi virág illatát is nagyon szerettem. A cipősüzletek és a régi kerékpárüzlet illatáért is rajongtam a magyarkanizsai főutcán, a Longa cukrászda és a Bérci-ház között.

* De feltételezem, nem a „parfümkészítő” középiskolába iratkoztál.

— Éppen ez volt a baj, hogy fogalmam sem volt, hogyan lehet ehhez az egészhez közelebb jutni. A másik álmom az volt, hogy autó-formatervező leszek, ám azzal kapcsolatban sem tudták megmondani, hol kellene tanulnom, elküldtek hát műszaki középiskolába. A főiskolát Szegeden végeztem el vállalkozó menedzser szakon, de sehogy sem éreztem magaménak ezt a kabátot, így elkezdtem kreatív dolgokkal foglalkozni. Én rendeztem be Magyarkanizsán az Art Cafét és a fölötte levő hotelt. Dolgoztam Pešić Aleksandrával, kosztümöket készítettünk, közben pedig folyamatosan gyűjtöttem a régi parfümöket. Vadásztam rájuk a neten. Ez fontos, hiszen ma már minden le van szabályozva, régen viszont még nem volt. Manapság nem is lehet minden régi alapanyagot használni.

* Miért nem?

— A tölgymoha kivonata például bőrirritációt okoz, ezért csak 0,1 százalékot tartalmazhat belőle a parfüm, de ez ki sem érződik. Vannak szintetikus helyettesítői, ám azok nem hasonlítanak rá. Pedig az illata nagyon jó. Poros, egy picit fás és számomra egy kicsit hajillatú. Ezt sok régi parfümben lehet érezni, erre mondják sokan, hogy öregasszonyos, vagy hogy pacsuli. Ez utóbbi egyébként szintén egy alapanyag, szúrós, fás, földes, dohos illat, a ’80-as évek parfümjeiből lehet nagyon kiérezni.

* Hát igen, azok a régi illatok a mai orr számára már eléggé furcsák, és ósdi hatást keltenek. De hát az orrunk is változott, és a közízlés is.

— Ez így van. A Chanel No. 5 már nagyon elavult, 1922-ben készült. Akkor viszont a parfümőr olyan szintetikumot próbált ki, amely addig ismeretlen volt. Egy furcsa, hideg érzés szalad fel az orrodba, amikor beleszagolsz. Abban az időben, amikor csak nehéz, ámbrás, állatias, fullasztó parfümök voltak, ez felüdülésként hatott a hűsségével. Korszakalkotó parfümmé vált, mögé rakták Marilyn Monroe-t meg Cathrine Deneuve-t, és máris legendás lett.

* Ha most azt mondom, hogy készíts el nekem egy Chanel parfümöt, akkor azt is meg tudod csinálni?

— Persze. Van, amit könnyebben megfejtek, van, amit nehezebben, és az eredmény persze nem 100 százalékban ugyanaz, de azért 95-ben igen. Én mindig valami egyedire törekszem, ám természetes, hogy mások kreációi hatással vannak rám, inspirálnak. Az igazán érdekes részletek örökre beköltöznek az orromba.

* S hol tanultad meg végül mindezt?

— Viktoria Minyánál, aki Párizsban élő, magyar parfümőr, és Franciaország egyik leghíresebb parfümkészítő iskolájában tanult. Egy hetet töltöttem nála, s ő volt az első, aki ténylegesen mutatott nekem alapanyagokat. Itt nyílt ki előttem ez a szakma. Megismertetett velem néhány technikát is, megmutatta, hogyan készül egy illatakkord, hiszen például a rózsa akkordját legalább öt alapanyagból állítjuk össze. Olyan ez, mint a zenében, azért is nevezik akkordnak. Öt vagy több hangból, esetünkben illatból áll össze a rózsa. Mert nagyon drága a rózsakivonat. Több ezer alapanyag van, és körülbelül hatszázból már szinte mindent össze lehet rakni. Ennyit használ egy parfümőr. Nekem most nagyjából négyszáz van, ám folyamatosan gyűjtöm őket. Ez őrület. Mindennap újat vennék, ha tehetném.

* S Viktoria mit mondott a kurzus végén?

— Ültem a parfümorgonája előtt, kaptam egy listát az illatokkal, és magamnak kellett leírnom, mit érzek, hogy később is felismerjem. Az ötödik illat leírása után azt mondta, ez nekem való szakma, menjek, próbáljam meg azt a sulit, amelyet ő is elvégzett. Ez egy álom volt számomra, és sajnos egyelőre az is marad.

* Miért?

— Nem vettek fel. A nyelvtudásom is hiányzott. Ott ültem az utolsó megmérettetésen a grasse-i parfümiskola igazgatója és Max Gavarry parfümőr előtt — aki a Dolce & Gabanna Masculin és Feminin parfümjeit vagy Guy Laroche-nak a J’ai Osé nevű legendás illatait készítette —, és csak dadogni tudtam, annyira lámpalázas voltam. Elvittem az egyik kis parfümmintámat is. Én, a vajdasági gyerek megszagoltattam velük az első púderes, virágos, ciprusos stílusú illatomat, s elképedtek, hogy mennyire erős. De a franciáknak minden túl erős. Ebből készült aztán a Balifleur, vagyis az első piackész parfümöm. Nem vettek tehát fel, hazajöttem, s azt mondtam, nem baj, akkor is parfümőr leszek. Elkezdtem gyűjteni az alapanyagokat, és négy év kellett, hogy eljussak arra a szintre, hogy azt érezzem, tudok olyasmit csinálni, ami jó. Ültem a szobában, kevergettem, jegyzeteltem, akkordokat próbálgattam. Meg akartam csinálni a tökéletes tubarózsaakkordot. Mert ez egy összetett illatú virág, nem igazán adja, hogy ellopják a lelkét. A jázminét nagyon szépen ki lehet nyerni, de az övét nem.

* A jázmin nem önző virág?

— Nem az. A tubarózsa viszont igen. Ő nem a labdarózsa vagy a pünkösdirózsa, ő egy hagymás, lágy szárú, fehér virágzatú növény, külalakban leginkább a fehér kardvirágra emlékeztet. Amikor megy le a nap, akkor kezdi kiengedni az illatát. Nagyon émelyítő, poros, fülledt, mézes, krémes, enyhén kókuszos, komplex illata van. Imádom.

* Honnan érkeznek az alapanyagaid?

— Mivel kicsi vagyok, nem tudok gyártótól vásárolni, hanem parfümőrellátóktól, grammra. A természetes alapanyagok a világ minden tájáról érkeznek. A gyömbér Kínából, a jázmin Indiából, Franciaországból vagy Egyiptomból, a rózsa Törökországból, Bulgáriából. A tonkabab — mely egy szárított babféle, és koktélcseresznyés, édes, csípős, mandulás, poros illata van — Dél-Amerikából utazik hozzám. A szantálfa Indiából, és van egy oud nevű alapanyag is, melynek illata olyan, mint ha a fogorvos várótermében ülnél. Az oud Kambodzsában őshonos. Az egyik legdrágább alapanyag. Több mint 1000 euróba került öt grammja, ezt még nem tudom megvenni. A sáfrány egy ugyancsak nagyon drága alapanyag. Állati kivonatot nem használok, mert állatvédő vagyok. Ezeket akkordként rakom össze.

* Hol tartasz most? Hamarosan piacra dobod a saját parfümödet?

— Igen. Egy évet dolgoztam rajta, és most tudom azt mondani, több mint 160 próba után, hogy teljes vállszélességgel a parfümöm mögé tudok állni. Az 51 összetevőből 13 természetes alapanyagot tartalmaz, köztük sáfrányabszolútot, tubarózsa-abszolútot, kétféle jázminabszolútot, római köményt, szerecsendió-virágot, bergamotot, champacavirágot, mely egy magnóliafajta, s olyan gerberás, jázminos, szárított virágos az illata, van benne mirhaolaj, egy leheletnyi pacsuliolaj és még néhány alapanyag. Mivel egyedül vagyok az országban, aki parfümkészítéssel foglalkozik, és mert Szerbiának nincs parfümkultúrája, bízom benne, hogy egyfajta úttörőszerepet tudok betölteni, illetve nevelni is fogok. Én saját magamat fejlesztettem, és megtanultam, hogy senki sem mutatja meg neked, hogyan kell igazi parfümöt készíteni, majd kikísérletezed. Ez egy ilyen szakma, de én imádom. És a niche parfümkészítésben jó dolgozni. Nem vagy korlátozva, szabadon alkotsz. A multiknál azt készítesz, ami a közvélemény-kutatás szerint kellemes. Megszabják, mit lehet használni, mit nem, mire mennyi pénz van. A legtöbb anyagi forrást a dizájnra és a reklámra költik. Egy jobb üveg megtervezése több mint 10 000 euró is lehet. A niche esetében viszont szinte az összes pénzt az alapanyagok minőségére fordítják.

* Mi a vágyad?

— Legendás parfümöt szeretnék létrehozni. Olyat, amelyre emlékezni fognak. Amely megmarad, amelyben érződik a lélek, a minőség. Amely közöl és mesél. Életérzést, stílust ad viselőjének, hiszen nem csak egy illat.


Kövessék Csabát:
www.instagram.com/parfumsbalint/
www.parfumsbalint.com
www.facebook.com/ParfumsBalint

Képgaléria
Kapcsolódó cikkek
Szabadkai Napló
Parfümfelhő a VM4K-ban
2022.03.06.
LXXVII. évf. 9. szám
Illatos előadást hallgattunk a Csütörtök esték legutóbbi programján virágokról, fás, citrusos, fűszeres,…
Bővebben
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..