— Tudom, tudom — mondta dühösen a seriff —, száznál is több magyarázatot találsz, de utoljára figyelmeztetlek, hogy hagyj fel ezzel az ostoba kiárusítással! Még ma. Ellenkező esetben a városban és a környéken még nagyobb lesz az elhalálozási arány. Micsoda felszólítás, micsoda táblák és hirdetések: „Az első alkalom”, „Gondoljon a holnapra”, „Olcsó koporsó — nagy boldogság!”. Ízléstelen!

— Csak azt teszem, amit a többiek — védekezett Samuel Morton. — Mindenki a pénzt hajszolja, és mindenki meg akar szabadulni a raktáron elheverő árutól.

— Te temetkezési vállalkozó vagy, Samuel — emelte fel a hangját a seriff. — A temetkezési vállalkozó nem hirdethet meg idényvégi kiárusítást, érted?

— Miért nem? — makacskodott Samuel. — Tele van a raktáram koporsókkal, és hamarosan újabb szállítmány érkezik. Ha látnád a koporsóimat, Emmerich... Olyan olcsón adom. Neked eladhatom a legszebb, a legkényelmesebb...

— Ne vigyél kísértésbe!

— Miért vered be újabba az orrod mások dolgába, Emmerich? Eddig nem handabandáztál ennyit. Öt év alatt alaposan megváltoztál.

Öt évvel ezelőtt Emmerich Grossman — a megrögzött agglegény — megnősült. Samuel megpróbálta lebeszélni a barátját a „végzetes” lépésről, de hasztalan. A házasság Helene Dench kisasszonnyal nem kecsegtetett semmi biztatóval.

Helene határozott fellépésű nő volt. A házat rendben tartotta és nagyszerűen főzött. Illemre és jó modorra tanította a seriffet, és elkergette a ház környékéről Emmierch barátait. Samuel is szedhette a sátorfáját. Emmerich lassan-lassan felfogta, hogy a boldog és gondtalan legényéletnek vége. Samuel, a hűséges barát, akivel valamikor késő estig „dámát” játszottak, elkerülte a házat. Helene ravasz nő volt. Becsmérlőleg nyilatkozott Samuel „mesterségéről”, mert egy temetkezési vállalkozó nem lehet a seriff kebelbarátja, ugyebár. Emmerich végül megkérte Samuelt, hogy szüntesse meg a látogatását, és a seriff nem tért be többet a hű barát irodájába az üzlet mögött.

Öt hosszú év elmúltával a seriff ismét felkereste régi barátját, és közölte vele, hogy hagyja abba a koporsók reklámozását, és ne hirdessen szezonvégi kiárusítást. Emmerich körülnézett Samuel irodájában. A szoba egyik sarkában megpillantotta a táblát, amelyen „dámázni” szoktak.

Samuel szemmel tartotta a seriffet.

— Nemigen játszom mostanában — mondta sóhajtva. — Néha betér hozzám ugyan Clark Callow, de egy csalóval nem szívesen ülök asztalhoz... Miért ne játszanánk le egy partit, Emmerich?

A seriff határozottan „nemet” intett a fejével.

— A kiárusítás ügyében vagyok itt. A halottak száma a városban és a környéken ijesztően megnőtt az utóbbi időben. Te is tudod, nem?

— Nem nagyon emeltem fel a fejem a munkából. Hol itt a hiba? Boldog az az ember, aki kihasználhatja a kínálkozó alkalmat és olcsón vásárol koporsót, nem?

— Hagyd abba! Az a gyanúm, hogy mindazok a megboldogultak, akik a féláron vásárolt koporsóban fekszenek, nem természetes halállal sétáltak át a másvilágra. Valaki átsegítette őket a hosszú árnyak birodalmába, nem gondolod?

— Ezzel azt akarod mondani, hogy gyilkosokkal vagyunk körülvéve?

— Pontosan erről van szó, Samuel.

— A legtöbb esetben szerencsétlenséget állapítottak meg az orvosok és a rendőrök...

— Szó sincs semmiféle szerencsétlenségekről. Bevallom, hogy az esetek többsége egyszerűen megfejthetetlen... legalábbis számomra. Az elhunytakat senki sem siratta meg.

— Ebben van valami. Hát akkor én mégsem értem, hogy miért nem adhatom el féláron a koporsóimat.

— Figyelj rám! Lizzie Weintraub eltörte a nyakát, amikor lepottyant a lépcsőkről, tudom... és éppen aznap állított be a házba az unokaöccse, akire a végrendeletben 2 millió dollárt hagyott. Na és Otto Hammond? Húsz évig dolgozott a gyárban. Éppen azon a héten esik a prés alá, amikor Nathan Golan áll a háta mögött.

— Értem. Hammond teli szájjal mesélte, hogy Golan nem hajlandó visszaadni a pénzt, amivel tartozik neki.

— Ne feledkezz meg Gabrielle Lopezról. Ma reggel belefulladt a mocsárba a malom mögött. A kisasszonyt mindenki utálta... Nem érted, Samuel? A kiárusítást még ma beszünteted és pont!

— Talán igazad van... Az emberek szeretnek olcsón vásárolni, ez szomorú. Ha látnád, Emmerich, a raktárt. Találsz ott néhány gyönyörű diófa koporsót... rózsaszínű szaténnal bélelve. A temetkezési szolgáltatásokat is leszállítom a régi ár egyharmadára...

— Nem megmondtam, hogy...

— Gondold csak el: szaténnal bélelt diófa koporsó!

Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon.

— A nejed — adta át a telefonkagylót Samuel a barátjának. — Beszélni akar veled. Szörnyen dühös valamiért...

A seriff felsóhajtott.

— Helló, én vagyok, Helene!

— Gyere haza — rendelkezett az asszony —, ebben a pillanatban rohanj haza, érted?

— Igen, értem.

Egy szóval sem említette otthon, hogy felkeresi Samuelt, az asszony mégis tudta, hol tartózkodik. Talán radart építtetett a koponyájába? Mindig ordít, és én engedelmesen bólogatok, gondolta a seriff magában.

— Indulj! Mire vársz? — hallotta Helene hangját.

Meddig élhet így? Immár öt esztendeje a nő rabja, hű szolgája. Az emberek összesúgnak a háta mögött, és nevetgélnek. A seriff elgondolkozva letette a hallgatót. Sokáig nézte a barátját, majd végül megszólalt:

— Tudod, Samuel... még néhány napig eltarthat az a fránya kiárusítás. Mennyibe kerül a diófa koporsó?

— Szaténnal bélelve?

— Azzal...

— Megkapod olcsón, Emmerich.

A városkában mindenki egyetértett abban, hogy Helene temetése szép volt és látványos. Emmerich nem volt szűkmarkú, és Samuel is kitett magáért. A kiárusítás után Samuel boltja nem volt olyan forgalmas, mint régen, de a dolgok visszatértek a megszokott kerékvágásba. Emmerick megjavíttatta a gépkocsiján a féket, amely Helene váratlan halálát okozta, és a hű barátok esténként ismét összeültek. „Dámát” játszottak...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában.
77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:
1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!