Odanézz!

Odanézz!

Sokáig ácsorogtak a tűző napfényen rábámulva a vasútállomás régimódi nagyórájára. Embertömeg hömpölygött előttük, mellettük, mögöttük. Izzadtak a kalapok alatt.

— Mi lesz, ha ma nem találkozunk az asszonnyal? — sóhajtott fel Paul White.

— Ha még életben van, akkor biztosan megjelenik — mondta határozottan a társa, Greg Black. — Micsoda szörnyűség, öregem.

— Őrülteknek nyilvánítanak bennünket, ha megneszelik, hogy miben sántikálunk...

— Ne törődj semmivel, majd én... Odanézz! Fordulj el, nehogy észrevegyen. A sarok mögül szemügyre veheted. Látod?

Egy kövér asszonyságot pillantottak meg a lépcsőkön. A szeme gonoszul villant. Gyors léptekkel átsietett az utca másik oldalára.

— Utána, de lassan, óvatosan — rendelkezett Greg. — Ne rohanj, Paul, nem megmondtam?! Óvatosan...

Az asszonyság megtorpant a mészárszék előtt, majd benyitott. Magas orrhangon tárgyalt a hentessel, egy idősebb úrral.

— Adjon nekem egy darab húst, de nem akármilyent — harsogta az asszonyság. — A legfinomabb falatokat biztosan a pult alatt őrzi, nemde?

A hentesnek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Hófehér kötényén friss vérfoltok. Nem válaszolt.

— Ez a bárányhús büdös! — ordította az asszonyság. — Mérjen le nekem inkább egy kiló borjúmájat!

A hentes munkához látott.

— Nem tud gyorsabban dolgozni? — türelmetlenkedett az asszony. — Vigye el az ördög magát!

— Oda nézz! — lökte meg a barátját Paul.

A hentes kezében megvillant a húsvágó bárd.

— Elhiszed-e nekem végre — súgta Greg —, hogy ez az asszony életveszélyben forog?

Elkísérték az asszonyságot a fűszerboltig is.

— Látod? — csodálkozott Paul. — A fűszeres nem mer az asszonyság szemébe nézni.

— Ez a szerencsétlen nő minden pillanatban ráfuthat egy aknára. Pokoli a hőség, ilyenkor mindenki ingerült. Munkára, öreg!

— Mit csináljunk? Egyszerűen vágjuk a szemébe, hogy mi mindent láttunk, vigyázz, ha érkezik a vonat? Úgy gondoltam, ez egy ártatlan hobbi. Megfigyeljük az embereket, megtárgyalunk mindent, amit láttunk. Nagyokat nevetünk furcsa szokásaikon, de te most azt akarod, hogy avatkozzunk be az életükbe? Nincs okosabb dolgunk?

— Emberek vagyunk, nem pedig állatok. Engedjük meg szótlanul, hogy az asszony berohanjon az oroszlán barlangjába? Nem az a feladatunk, hogy segítsünk a rászorulókon, hogy figyelmeztessünk és átneveljünk?

— Átneveljük? Hogyan, az istenért?

— Fölébresztjük benne a szeretetet, felcsiholjuk szívében a szerelem tüzét. Visszaadjuk neki az életkedvét. Látod? Egyszerűen utálja az embereket, utálja az életet. Szándékosan magára haragítja az embertársait. Egyszer valaki bezúzza a koponyáját egy vaskalapáccsal.

— Igazad lehet — bólintott Paul, és letörölte a kalapja széléről az izzadságcseppeket. — A mi lelkünkön ne száradjon.

— Ez az okos beszéd, öreg barátom. Gyerünk ebédelni... De még ma meglátogatjuk az asszonyságot.

Paul váratlanul megtorpant.

— Én visszafordulok — mondta bátortalanul.

— Éppen most, amikor célba értünk? Paul, ennek az asszonynak a férje dokkmunkás a kikötőben. Egy melák, goromba fickó, aki nem ismer sem embert, sem istent. Láttam őket vasárnap a parkban sétálni. Az asszony mondta, csak mondta a magáért... A férfi hallgatott és gyilkos szemmel maga elé nézett. Egy arcizma sem rezdült. Az ilyen ember veszélyes.

— Ha valaki nem akarja elfogadni a segítségedet, akkor minek erőltetni a dolgot? Ha útjába állsz, letapos. Szépen kérlek, menjünk inkább moziba.

— Ember! Hát ki segít rajta, ha nem mi?! A férje? Gyűlöli. A barátnője? Nincs barátnője. A fűszeres vagy a hentes? Tanácsot adnak neki netán: „Forduljon pszichiáterhez, asszonyom!”. Ettől a nő kiborul. Csak mi segíthetünk, csak mi. Te meg én.

— Pokoli a hőség. Ilyenkor az embernek még a beszédtől is elmegy a kedve.

— Ez az igazi ok, amiért nem várhatunk. A tudomány bebizonyította, hogy harmincöt fokos hőségben az emberek meggondolatlanul nyúlnak a fegyvert után és lőnek. Az idegrendszer felbomlik. A hőség szítja a gyűlöletet. Gyerünk, Paul, előre! Mire vársz?

Az asszony ajtót nyitott.

— Mi a fészkes fenét akarnak tőlünk? — kérdezte barátságtalanul. — Semmit sem vásárolok!

— Nem vagyunk mi ügynökök — mondta Paul halkan. — Ez az én barátom, Greg Black. Az én nevem Paul White. A biztosítótársaság nyugdíjasai vagyunk, akik...

— Nem érdekel a biztosítás!

— Másról akarok beszélni, asszonyom... Hol is kezdjem? Leülhetünk? Pályafutásunk alatt sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tapasztaltunk. Nemrég megállapítottuk, hogy az emberek önszántukból egyszerűen megkurtítják az életüket, a drága életük időtartamát. Pedig még élhetnének, hiszen olyan fiatalok...

— Miket hord maga itt össze nekem?

— Engedje meg, hogy befejezzem. A pszichológia úgy tanítja, hogy naponta meghalunk, testünk valamelyik részecskéje elsorvad. Óvatosan az életünkkel. Az ember olyan, akár a gépkocsi. Időről időre nem árt, ha meghúzzuk a vészféket, az emocionális féket, asszonyom.

— Eleget hallgattam magát — mondta dühösen az asszony. — Egy szót sem értek abból, amit összezagyvált. Menjenek, nem érek rá!

— Gyakran teszünk meggondolatlan lépéseket — folytatta Paul —, például párválasztáskor. A bolt bezárt, pénz nincs. Betegség. Migrén. Hormonális változások. Az ember maga ellen fordítja a világot. Szinte csak úgy — egyik napról a másikra. Ordít embertársaira: ellenségeket szerez magának és ezzel gyilkos szándékot ébreszt bennük. Embertársai meg akarják ölni! Mindez tudat alatt történik, érti? Az áldozatok sohasem tudhatják, hogy a gyilkos mikor csap le és hol. Egy sötét utcában vagy a hentesboltban. Én és a barátom az elmúlt évben elhatároztuk, hogy nyomon követjük a potenciális áldozatokat, azokat, akiknek a halál az arcukra van írva. Ezek az emberek még az utolsó pillanatban sem fordulnak az orvoshoz. Megfigyelés alatt tartottunk több személyt. Az egyiket a vendéglőben lőtték szíven. A másikat kilökték az ablakból. A harmadikat a nyílt utcán elgázolták.

— Tehát engem is nyomon követtek?

— Mi csak azt akarjuk, hogy...

— Takarodjanak — üvöltötte az asszony.

— Ha végighallgatna minket...

— Mars ki! Szégyen... idős emberek, akik... Mars ki!

Az utcán Paul felsóhajtott.

— Nem megmondtam, hogy az akciónak nem lesz sikere?

— Halkabban — intette le a barátja, Greg Black. — A férje... Látod mit szorongat a hóna alatt? Paul, egy vasrúd... És ma éppen harmincöt fokos a hőség...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai
64. Daniel Craig: Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
65. Lionel West: Megértjük egymást

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Odanézz!
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Odanézz!
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink