A csókai Rákóczi férfikórus

A Rákóczi Szövetség 1989-ben azért jött létre, hogy segítse a határon túl (akkor még elsősorban a Felvidéken és a Kárpátalján, de manapság már a Délvidéken is) élő magyar kisebbségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési, érdekképviseleti tevékenységét és hatékonyan részt vállaljon az identitástudatuk megőrzésében. Kilencvennyolc helyi szervezettel rendelkezik, amelyek behálózzák az egész Kárpát-medencét. Ezek minden évben jelentős programok sorát bonyolítják le - részben önerőből, részben a Rákóczi Szövetség központjának anyagi támogatásával.
Budapesten, a Kossuth tér déli végében áll Pásztor János szobrász és Györgyi Dénes építész 1937-ben felállított munkája, a 4,7 méteres svéd gránit talapzaton 6 méter magas bronz lovas szobor, amely II. Rákóczi Ferencet ábrázolja. Mivel az alkotás a nagyságos fejedelem halálának 200. évfordulójára készült, a talapzaton olvasható dátum 1935-öt jelzi. A jobb oldali latin szöveg: Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera - Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet sebei, részlet Rákóczinak a nemzetekhez intézett kiáltványából, amely 1704-ben jelent meg. Ezen a helyen tart minden évben összejövetelt a Rákóczi Szövetség a nagyságos fejedelem születésének napja körüli időszakban. A rendezvény általában több száz fiatalt mozgat meg, de részt vesznek rajta a magyar közéleti személyek és azoknak az országoknak a Budapestre akkreditált képviselői is, amelyekhez II. Rákóczi Ferencnek az élete során köze volt. Az idei koszorúzási ünnepsége -- már nem az első alkalommal -- meghívást kapott a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület Rákóczi nevét viselő férfikórusa is.
Mátyus Katalin, a műsor moderátora köszöntötte a középiskolás diákokat, akik Dunaszerdahely, Somorja, Érsekújvár, Komárom, Ipolyság, Léva, Kassa és Miskolc városokból érkeztek. A köszöntőt dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke mondta, aki kitért arra is, hogy ezekben az években különös szeretettel gyűlnek össze a szobornál, hiszen továbbra is a Rákóczi szabadságharc 300. évfordulójára emlékeznek. 1703 és 1711 között minden évben történt olyan jelentős esemény, amelyről nem szabad megfeledkezni. Nagy örömét fejezte ki, hogy a megjelentek soraiban a fiatalok vannak többségben, mert a Rákóczi Szövetség a kezdetektől nagy figyelmet fordított arra, hogy szellemiségét átadja a magyarországi és a határon túli ifjúságnak.
- Továbbra is azt tartom feladatunknak, hogy a december 5-ei szomorú eseményeken túllépve továbbvigyük a nemzet újraegyesítésének gondolatát. Arra kérem Önöket, ebben legyenek a partnereink továbbra is -- hangsúlyozta dr. Halzl József.
Az ünnepség szónoka a felvidéki Száraz Dénes, a Szülőföldön Magyarul Polgári Társulás elnöke volt, aki a nemzetre jellemző legfontosabb tulajdonságok közül a szabadságszeretetet, az erős akaratot és a kemény elszántságot emelte ki. Ezek nem hiányoztak a magyarságból Rákóczi Ferenc korában, 1848 és 1956-ban sem, mert egykoron nemcsak szabadság- és igazságszerető volt, hanem összetartó is. A magyarságtudat, az akarat és a hagyomány kapcsolta össze az anyaországot a leszakított részek fiaival. Aztán eljött 2004. december 5-e, amikor azt hirdették, hogy az egyén érdeke a legfontosabb.
- Mi, határon túli magyarok, megfogyva bár, de törve nem, csendesen, de erősen éreztük, hogy tartozunk valahová, egy fizikai és szellemi tájhoz, amely elidegeníthetetlenül a miénk. Néhány mező és domboldal, amit csak a vonatablakból láttunk, egy-egy kép, szobor vagy regény, egy budapesti utcaszeglet, néhány Vörösmarty- vagy Ady-strófa, egy-egy népdal, emberek, akiket szavak nélkül is megértettünk. Az alanyi és tárgyas ragozás, a hangrendi illeszkedés, az ikes igék, amelyeket a külföldi oly nehezen tanul meg, nagyjából ez az, amit az állampolgársággal ellentétben sohasem lehet elvenni tőlünk, amitől nem tudunk, és nem is akarunk megszabadulni, amit a legtöbbször meghamisított, leggyakrabban félrehangsúlyozott szóval így szoktak jelölni: nemzet -- hangoztatta Száraz Dénes, majd hivatkozott gróf Széchényi István gondolatára, amely szerint a magyarnak mindenkor és most is legnagyobb ellensége a magyar.
A programban fellépett Nagy Csaba tárogatóművész, Bánffy György színművész, aki Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét tolmácsolta, Fehér László beregszászi fiatal Thaly Kálmán Rákóczi búcsúja című költeményével és a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület Rákóczi férfikórusa, amelynek tagjai Égető Lajos vezetésével a Himnuszt és a Szózatot, valamint egy Rákóczi-dalcsokrot adtak elő a Rákóczi-indulóval együtt.
Végül a küldöttségek - többek között Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Csehország, Törökország nagykövetsége, a Magyar Országgyűlés, a FIDESZ - Magyar Polgári Szövetség és az MDF, valamint számos intézmény és civil szervezet -- a tárogató hangjai mellett elhelyezték a kegyelet virágait II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szobrának talapzatánál.