home 2025. június 21., Alajos napja
Online előfizetés
„Nem csak a húszéveseké a világ”
Miskolci Krisztina
2025.05.31.
LXXX. évf. 22. szám
„Nem csak a húszéveseké a világ”

A címben Aradszky László jól ismert dalát idéztük, és a refrénben elhangzó állítás igazságtartamát Szabadkán az idősebb generáció is megerősítette. Május 30-án a Népkör Magyar Művelődési Központban felszabadító közösségi élményben lehetett része annak, aki ellátogatott a Szenior Örömtánc elnevezésű rendezvényre.

De mi is a szeniorörömtánc? Egy olyan mozgásforma, amelyet időseknek fejlesztettek ki. Amellett, hogy a könnyen elsajátítható koreográfia nem terheli meg a testet, frissen tartja az agyat is, így rendkívül hatékony módszer lehet a szellemi és a testi leépülés elleni küzdelemben.

A délután folyamán öt táncoktató érkezett a Népkörbe Magyarország településeiről, akik vidám dallamok közepette igyekeztek megmutatni a táncolni vágyóknak, milyen jó egy ilyen közösséghez tartozni, és mennyire könnyű érettebb korban is foglalkozni egészségünkkel. Az oktatókkal tánccsoportjaik tagjai is ellátogattak Szabadkára, hogy megismerjék Vajdaságnak ezt a szép városát.

Az Adán született, Magyarországon élő Bartók Ildikó zenegeragógust, szeniorörömtánc-oktatót kérdeztem arról, milyen jelentőséggel bír ez a mozgásforma.

— Tanítóként kezdtem a pályafutásomat, de aztán az élet úgy hozta, hogy ezen változtatnom kellett, és az idősgondozásban találtam meg azokat a feladatokat, amelyekről úgy gondoltam, jók lehetnek az életemben. Ez pedig a zene alkalmazása az időskorúaknál és a demenciával küzdőknél. A zene aktív megélésének egyik formája a tánc, mely prevencióként is nagyon hatékony. Zenefoglalkoztatóként idősotthonban dolgozom Ausztriában. 2019 óta művelem a szeniortáncot — mely egyébként nemzetközi módszer alapján működő dolog —, és látva, milyen jótékony hatása van, az volt a vágyam, hogy Vajdaságban, a szülőhazámban is elinduljon a mozgalom, itt is táncoljanak az emberek, és alkalmazzák ezt a mozgásformát. Jelenleg már van egy oktató Vajdaságban, az ősszel pedig bizonyára lesznek még ketten. Ők már foglalkoznak ezzel, de ennyi még nem elég ahhoz, hogy jobban felszaporodjon a táncosok száma. Azért jöttünk el öten, hogy bemutassuk a szeniortáncot, de a táncosokkal is szeretném megismertetni ezt a vidéket. A tánc módszere azon alapszik, hogy olyan mozdulatokat tartalmaz, amelyek nem megerőltetőek az idős szervezet számára. Nincsenek benne pergések, ugrások, olyasmi, ami veszélyeztetné a testi épséget. Nagyon hatékony az orientálódás, koordináció fejlesztésére. Olyan a koreográfia, hogy gyorsan sikerélményt ad, így rögtön élvezni tudják. Ahogy idősödnek az emberek, egyre többen maradnak egyedül, és a többségük keresi azokat a közösségeket, ahol jól érzi magát, a tánc és a zene pedig mindenféle szorongást felold — ismertette Ildikó.

Tóth Szilvia Dunakesziről, Kása Sándorné és Halászné Ibolya pedig Szolnokról érkezett. Arról faggattam őket, hogy mikor és miért vágtak bele a szeniortáncba.

— Az oktatómmal az elsők között voltam, ketten kezdtük kilenc évvel ezelőtt az oktatást, majd felfejlődött a csapat, egyre többen lettünk. Először csak hetente egyszer jártam, most viszont hetente hat-nyolc alkalommal megyek táncolni. Részt veszek a táborokban is, hiszen a csapatépítés nagyon fontos. Itt nincs politikai, vallási hovatartozás, csak szeretjük és segítjük egymást — mondta Tóth Szilvia.

— Hét éve táncolok, Ibolyánál kezdtem, aztán maradtam is, megtaláltam a társaságom. Kialakult egy nagyon jó csoport, különösen a COVID után nagyon támogattuk egymást, mindenféle programokat szerveztünk, most már van mozilátogatás, színház, zenei műhely. Mostanra a városban is elismernek bennünket, és hívnak fellépésekre. Érezzük magunkon a tánc hatását, könnyebben mozgunk, és megváltoztatja az ember külsejét is. Hét évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk táncolni, az emberek melegítőben jelentek meg, most pedig sminkelünk, megcsináltatjuk a hajunkat, szépen felöltözünk. Ibolya azt is kitalálta, hogy tematikus óráink legyenek, például francia vagy olasz est, ilyenkor ennek megfelelően kell felöltözni — számolt be Kása Sándorné.

— Én nyolcadik éve foglalkozom ezzel a tánccal, az fogott meg benne, hogy közösségi forma, nem kell hozzá sem pár, sem előzetes tánctudás. Olyan közösségépítő ereje van, amelyre nem is gondoltunk, amikor elkezdtük. Nem csak fizikálisan, mentálisan és lelkileg is segít. Az egyik táncosom mondta, hogy már nem jár a reumatológiára, ez könnyű sporttevékenység, karbantartja a testet — emelte ki Halászné Ibolya, aki maga is oktató.

Fényképezte: Miskolci Krisztina

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..