Ne aggódj, szívem!

Ne aggódj, szívem!

Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!

Az ötödik pohár whisky után Norman Wise eldöntötte magában, hogy mindent, de mindent bevall. Mi mást tehetne? Három héttel ezelőtt elkövette minden idők legtökéletesebb gyilkosságát. A dologban az a legérdekesebb, hogy a gyilkos sincs tisztában azzal, amit tett.

Norman hanyagul hátradőlt dolgozószobájának borfoteljében, töltött az üvegből, és egy hosszú pillantással végigmérte a feleségét, aki a kandalló mellett látható érdektelenséggel lapozott az újságban.

— Nem gondolod, Norman, hogy ma este sokat iszol? — figyelmeztette Maggie a férjét.

— Ó, nem, szívem. Te tudod, hogy engem egy hordó whisky is nehezen dönt le a lábamról. Edzettebb ivó vagyok, mint egy bizonyos Gregory Grant, akinek az egészségére — a legnagyobb sajnálattal — nem ihatok.

Maggie letette az újságot, és megjegyezte:

— Gregory váratlan halála tönkretette a partimat.

Norman furcsa grimaszt vágott.

— Látom, drágám, hogy Gregory halála megrendített. Még mindig tagadod, hogy Grant beléd esett?

— Semmit sem tagadok. Gregory meg én barátok voltunk, ez minden. Gregory érző lélek — volt...

— Szeretett téged. A vak is látta.

— Talán — válaszolta a nő dühösen. — Engem azonban a szerelmi ügyek hidegen hagynak.

— Ez minden bizonnyal igaz — mondta Norman, és ivott egy kortyot. — De te szívesen elfogadtad a gazdag és mindig udvarias playboy közeledését.

Maggie szeme megakadt Norman poharán.

— Ne feledd, Norman, hogy Gregory alkoholmérgezés következtében halt meg.

— Gregory a te híres partidon úgy vedelt, mint a kefekötő — válaszolta Norman. — Van azonban a számodra egy érdekes hírem. Gregory meghalt, semmi kétség, de nem alkoholmérgezésben.

Maggie csodálkozva nézett a férjére.

— Mit akarsz ezzel mondani?

— Gregory sokat forgolódott körülötted, túl sokat. Emiatt hagyta el az árnyékvilágot.

Elhallgatott. Nem akart rögtön mindent elmondani. Élvezte a pillanatot. A mindenkori gyoztes fölényével szólalt meg végül:

— Gregoryt a te fogadásodon ölték meg.

— Lehetetlen. Őrültségeket beszélsz. Gregory az ebédlőben roskadt össze. Ott — Maggie ujjával a szomszédos szoba irányába mutatott. — A halála előtti pillanatban néhány vendéggel beszélgetett a büfé előtt. Egy ujjal sem nyúlt hozzá senki. Gregory már halott volt, amikor az orvos megérkezett. A boncolás után pedig kiderült, hogy alkoholmérgezés okozta a halálát.

— Gregoryt szabályosan meggyilkolták.

— Ki ölte meg, és hogyan?

Norman szeme ravaszul villant egyet.

— Te ölted meg, Maggie, igen te vagy a gyilkosa. Ne nézz rám olyan ártatlanul. Te ölted meg, de az én érdemeim sem csekélyek.

A nő értetlenül fogadta a hírt.

— Ne ijedj meg, szívem — folytatta a férfi —, a bűntény tökéletes. A gyanúnak még a leghalványabb árnyéka sem vetődhet ránk.

— Ne igyál többet! — szakította félbe ingerülten a felesége. — Eredj inkább aludni! Te megőrültél...

— Semmi ok a pánikra. Okos és bölcs emberhez mentél férjhez. Hát most elmesélem neked szépen és nyugodtan, hogy milyen agyafúrt csellel szabadultam meg attól az úrtól, aki megpróbálta elcsavarni a nejem fejét.

Maggie hallgatott, és várt.

— Gregory betegesen rendszerető, ezt tudta mindenki. Az a fráter ügyelt rá, nehogy egy dekával is több hús kerüljön a tányérjára, mert nem akart elhízni, vigyázott az öltönyeire, a nőkkel pedig úgy bánt, akár a cukorbabákkal.

— Ez köztudomású — vetette közbe kurtán Maggie.

— Te is felfedeztél azon a végzetes napon a nyakkendőjén egy foltocskát. A csúnya pacnit egy mustárba mártott fogpiszkáló okozta.

Maggie megvonta a vállát.

— Szóltam neki arról a foltról. Gregory gondosan ügyelt az öltönyeire, és...

— És? Mit tesz ilyenkor egy gondos, csupa szív háziasszony?

— Elvezettem a konyhánkba, adtam neki egy üvegecskét folttisztító folyadékkal, és egy tiszta törülközőt.

— Brávó, gratulálok! Te olyan lelkiismeretes vagy, olyan szeretetreméltó, és különösképpen akkor vagy előzékeny, ha egy olyan úrral van dolgod, aki a felső körökhöz tartozik. Tudtam, biztosra vettem, hogy számíthatok a segítségedre.

— Egy szót sem értek az egészből!

— Egymás mellett álltunk az ebédlőben, és beszélgettünk. A fogpiszkálót belemártottam a mustárba. A következő pillanatban — mintegy véletlenül — megérintettem vele a nyakkendőjét. Előjáték a gyors halálhoz. Melodrámai hangzású, ugye?

— Igen — válaszolta a nő rémülten.

Norman néhány jégkockát dobott a poharába.

— A konyhában ölted meg, szívem — mondta Norman mosolyogva. — Az a vacak foltocska végzett az úrral.

— Őrültség! Én átadtam neki az üveget, majd visszatértem a többiekhez. Gregory visszajött, és néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, majd a szőnyegre zuhant.

— Az a fránya folt azonban eltűnt a selyem nyakkendőről.

— Gregory tüntethette el, még a konyhában.

— Az úr sokat ivott, mégis felnyitotta az üvegecskét. Mi több, megpróbálta eltüntetni a foltocskát...

— Mi köze ennek a...

— Emlékszel, szívem, Arthur Robards doktorra, akivel a nyáron ismerkedtünk meg Mallorcán? Érdekes dolgokról mesélt nekem az a ronda öreg. Mesélt valamit a folttisztító szerről... a párolgásáról. Hm, a tetra-klorid nagyobb mennyiségű alkohollal keverve biztos halált okoz. Ráadásául még nyomot sem hagy. Az orvosok ilyen esetben alkoholmérgezést állapítanak meg, és jöhet a szentatya az imájával.

Norman széttárta a karját.

— Így történt, szívem. Mi ketten tehát hidegre tettük a nagyra becsült vendéget. Hát nem cselekedtünk bölcsen?

Maggie szótlanul elhagyta a szobát.

*

Norman észre sem vette, amikor a felesége kisétált a szobából. A vallomás és néhány pohár whisky után nagyszerűen érezte magát. Hamarosan elnyomta az álom. Úgy aludt, mint egy csecsemő.

Nem ébredt fel akkor sem, amikor Maggie egy üvegecskével visszatért. A világért sem akart megmoccanni. Maggie pedig a nyitott üvegecskét az orra alá tartotta.

— Valamit látok a nyakkendődön, Norman — súgta a nő. — De te ne törődj semmivel, szívem. A te drága feleséged gondosan eltünteti azt a csúnya foltocskát. Így ni...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában.
77 napon át.
Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:
1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság! 

 

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ne aggódj, szívem!
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Ne aggódj, szívem!
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink