Kontra Ferenc: Horvátország magyar irodalma - A kezdetektől napjainkig, HunCro Médiaközpont, 2011.
''Műfaját tekintve nem szöveggyűjtemény, mert emblematikus kötetek is szerepelnek benne, változatlan tartalommal, nem is antológia, egyrészt, mert nem tematikus, másrészt, mert széles az időkerete. Ambíciójában viszont valóban azt a hiányt tölti ki, amit a felvezetésben elmondtam: egy horvátországi középiskolás ne mondhassa azt, hogy nincs ilyen könyv. Mert most már biztosan van.” (...)
''Ami sohasem kerül egymás mellé, az örökre szétszóratásban marad, és elmerül az ismeretlenségben. Csak az alapelveket írom le, nem az irodalom történetét. Egy-egy eligazító életrajzi jegyzet utal az átfedésekre is, továbbá arra, hogy kit mi köt vagy kötött ehhez a térséghez, és természetesen sokan ugyanilyen mértékben köthetők máshova is, egy más szempontú értelmezés alapján.”
(Részletek az előszóból)
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában a zEtna Beszélgetések a vulkán alatt című sorozatában mutatták be Kontra Ferenc író Horvátország magyar irodalma - A kezdetektől napjainkig című kötetét. Az est társszervezője a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet volt. Beszédes István bevezetője után a szerzőnek az író- és szerkesztőtárs, Sinkovits Péter tett fel néhány kérdést.
A kiadvány, amelyet az alkotó elsősorban a középiskolásoknak szánt, a térség magyar irodalmáról igyekszik kimerítő képet nyújtani. A kötet hiánypótló, hiszen a horvátországi magyar irodalom történetét, avagy a Horvátország földrajzi határain belül alkotó magyar irodalmárok antológiáját egészében még senki sem írta meg.
- Amikor befejeztem az egyetemet, tanítottam Pélmonostoron a gimnáziumban. A gyerekek tudtak Ács Gedeonról, Sztárai Mihályról, de amikor megkérdeztem, mit olvastak tőlük, azt válaszolták, semmit, mert nincs ilyen könyvük - magyarázta Kontra Ferenc, majd így folytatta: - Sokan az olvasókönyvre teszik a hangsúly, személyes olvasókönyvnek, irodalmi olvasókönyvnek nevezik. Úgy vélem, nagy szükség van a szülőföld propagálására, megismerésére. A saját tapasztalatomból mondanék két példát. Martin Heidegger német filozófus Messkirchben született, és ott is halt meg. Gimnazista koromban a nagynénémnél töltöttem a nyarakat, aki éppen Messkirchben volt vendégmunkás. Mivel érdekelt, milyen egy dél-németországi középiskola, beültem a helyi gimnáziumba. A tanévet Heideggerrel kezdték, majd sorra vették mindazokat, akik a városhoz köthetőek. Később egyetemistaként az első utam Ausztráliába vitt, Brisbane-ben voltam, ahol ugyanezt tapasztaltam. Az egyetemen majdnem egy szemeszteren át Henry Lawsonnal foglalkoztak. Ezzel azt is elárultam, mi a könyv célja. Lehet egy tanterv bármilyen koncepciójú, soha nem szabad belőle kihagyni azt, hogy az én városomban ki született, ki élt, ki alkotott és milyen művek kapcsolódnak a helyhez.
Nagyon jó, hogy engem ez a könyv visszavitt a szülőföldemre, Horvátországba. Hogy létrehozzam, leálltam a teljes szépirodalmi tevékenységemmel. Az anyagot, mint egy szkarabeusz, toltam magam előtt, olyannyira a sajátomnak tartom, mintha a regényem lenne.
Az 500 oldalas könyv az eszéki HunCro Médiaközpont kiadványaként jelent meg az idén. Minden jeles író, akinek legalább egy szépirodalmi kötete napvilágot látott, bekerült a válogatásba. Néhány név a jegyzékből: Laskói Demeter, Vitéz János, Janus Pannonius, Sztárai Mihály, Zrínyi Miklós, Neumayer K. Dezső, Tarcay Erzsébet, Sinkó Ervin, Herceg János, Fejtő Ferenc, Németh István, Baranyi B. István, Utasi Mária, Dudás Károly, Radics Viktória, Apró István, Csörgits József stb.